tag:blogger.com,1999:blog-4954354432636785146.post3911586427473511295..comments2023-02-01T08:19:30.971+01:00Comments on Szilda életmódalakulása: Fájok!Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/07369161730220986192noreply@blogger.comBlogger9125tag:blogger.com,1999:blog-4954354432636785146.post-77817602573167616262009-09-22T20:26:53.624+02:002009-09-22T20:26:53.624+02:00Ez nagyon érdekes bejegyzés volt egy huszonéves fe...Ez nagyon érdekes bejegyzés volt egy huszonéves felnőtt nőtől...<br /><br />Az édesapja hozzászólása meg számomra megdöbbentő...<br /><br />Nagyon szomorú - szerénységem szerint - már az is, mikor a gyereket nem támogatják abban, hogy kiteljesedhessen (hegedülés és zongora) (bennem felmerült az a kérdés, hogy miért is jó, ha valaki ötös a suliban és nem hármas - ha másban nem is), de az megdöbbentő, ha valakit felnőttként, már saját gyermekkel rendelkezve sem képesek ELENGEDNI a szülei...<br /><br />(Én menekülnék ebből a házból - bár én mindig is lázadó voltam.)Zsófihttps://www.blogger.com/profile/08187874192807733717noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4954354432636785146.post-54643780754305035682008-10-08T18:54:00.000+02:002008-10-08T18:54:00.000+02:00Hát igen, egyszer mindennek eljön az ideje, de add...Hát igen, egyszer mindennek eljön az ideje, de addig tényleg fejlődni kell.Anonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4954354432636785146.post-16911612203566459202008-10-06T19:35:00.000+02:002008-10-06T19:35:00.000+02:00Remélem az inteligenciám tényleg fog fejlődni. Ha ...Remélem az inteligenciám tényleg fog fejlődni. Ha valami fáj, igyekszem négyszemközt lerendezni, de még nem vagyok hozzá elég bölcs. A szerető családom tényleg irigylésre méltó, de az biztos, hogy soha senkinek nem fogom az orra alá dörgölni, hogy miben fejlődjön, addig amíg nekem is van mit.<BR/>De köszönöm a hozzászólást, és sok mindenben egyetértek.<BR/>Nagyon remélem, hogy egyszer, egy nap, az édesapám nem csak ezt az egy bejegyzésemet fogja elolvasni, és inteligens gondolatokkal kommentelni. Mert ezen alkalommal is én hívtam meg a blogomra.Anonymoushttps://www.blogger.com/profile/07369161730220986192noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4954354432636785146.post-10722979515059613562008-10-06T17:48:00.000+02:002008-10-06T17:48:00.000+02:00Irigyellek téged, mert szerető család vesz körül. ...Irigyellek téged, mert szerető család vesz körül. Tanulhatnál intelligenciát édesapádtól, tudod nem illik kibeszélni a családot, az életünket. Ha fáj valami, csendben négyszemközt kell elmondani, nem az egész világnak.<BR/>Csak egy kicsit szerényebben.Anonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4954354432636785146.post-55174825604781181262008-10-05T10:23:00.000+02:002008-10-05T10:23:00.000+02:00Érdekes a helyzet!?... (Tudjátok én vagyok a Apa.)...Érdekes a helyzet!?... (Tudjátok én vagyok a Apa.) Tisztázzuk az alaphelyzetet. Mint teremtményekre a Teremtő Isten ránkbízott egy egyedi lelket, akinek adott egy gyönyörű testet. Ő, bár mindig is Istené volt és lesz a Lányom. (Van aki Szildaként ismeri.) Már több mint 2 éve a szülő-gyermek kapcsolatnál erősebb, életre szóló házastársi kapcsolatban él a párjával, és ma már csodás gyemekükkel. Ez így nagyon jó és nagyon helyes.<BR/><BR/>Neki 3 testvért adott, ránk pedig még 3 gyermeket bízott a Jóisten. "Ránk"-ba bele kell érteni életem szeretett párját (Anya). Ez az a szeretetközösség ami körül a gondolataim, szavaim, tetteim forognak.<BR/><BR/>Hiszek az abszolutum létében. Ő Isten. Nem hiszek a relatívságok abszutumában. Ő volna a Káosz.<BR/><BR/>Ha hiszek Istenben, hiszek a Szeretetben is, és itt a helyzet kulcsa. Ennek a 8 fős közösségnek szeretetben kell élni. (Mi a szertet? Hát az, hogy örülök, hogy vagy.) Kölcsönösen figyelni arra, hogy életem a másik életét miképpen érinti. Ez vonatkozik az okozott zajra, környezet minőségére, és még sokminden egyébre. Nincs ezzel minddel gond. Ezek példák.<BR/><BR/>Azt is gondolom, hogy a közösen megálmodott célokba fektetett erőkifejtést (pl: lakrész kialakítása), azzal lehet értékelni, ha a szükséges gondoskodást megadjuk neki. Nem kényszerből, szeretetből.<BR/><BR/>Túl általános vagyok? Nem baj!<BR/><BR/>Anonnimusnak! Költözni csak akkor kell, ha a kialított hely már kevés lesz. Ha becsukják az ajtót én a magamét ki fogom tárni. Fel a fejjel!!<BR/><BR/>Noéminek!<BR/><BR/>Én sosem leszek angyal, de a Miatyánk mindíg közelebb visz a megoldáshoz. Ő a jó út, az igazság és az élet!<BR/><BR/>Marcsinak!<BR/><BR/>Megérezted, hogy az állapotbeli kötelességünk ellátása az első. Szildának ez a feleség-, az anyaszerep. Nekem férj- és az apaszerep. Nincs irányítási jogom. Ahhoz van csupán jogom, hogy a Családnak méltó otthont nyújtsak. Ez viszont kötelességem. Van néhány megjegyzés, ami feleslegesen bántó. Talán el lehetne hagyni.<BR/><BR/>Szilda! Kislányom! Ígérem többet nem leszek bloggoló. Nem az én stílusom. Írni jó. Számomra mindig tisztázzó folyamat, de egy csomó ügyet nem írásban, még csak nem is szóban, hanem tettben kell megoldani. Tenni kell! Tenni kell! Nem mindegy mit mondok, méginkább nem mindegy mit írok, de legkevésbé az a nemmindegy, hogy mit teszek. A többit pedig személyesen.<BR/><BR/> <BR/><BR/>Isten Veletek: Székely Gyula<BR/><BR/> <BR/><BR/>Ajándékba egy ima Tolsztojtól:<BR/><BR/>Kavics vagyok,<BR/><BR/>Kalács legyek!<BR/><BR/>Add meg Uram Isten!<BR/><BR/> <BR/><BR/>Ui.:(Most már látom, hogy a bloggolás mennyi időt vesz igénybe. Nekem ennyi nincs.<BR/><BR/>Ti is gondoljátok végig!)Anonymoushttps://www.blogger.com/profile/07369161730220986192noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4954354432636785146.post-89708557433053696222008-10-02T20:15:00.000+02:002008-10-02T20:15:00.000+02:00köszönöm a hozzászólásokat. Szerencsére tudom, hog...köszönöm a hozzászólásokat. Szerencsére tudom, hogy kiállnának mellettem ha kellene. A letisztázott szabályok nálunk sose működtek, már nem próbálnám meg újra. Igyekszem, és hallgatok, és ha egyszer az Isten megadja, akkor lesz egy pont jó távolságban lévő otthonom, ahol magam miatt lesz rend, függöny, és ha nem, akkor nekem lesz kellemetlen. Addig tanulok, és edződök, és ki tudja még mik várnak itt rám. Köszönöm a bíztatást. (most pl angolon voltam, és amikor hazajöttem anya épp vitte fel babát, hogy mesélnek az öcsémnak, és ez nagy segítség)Anonymoushttps://www.blogger.com/profile/07369161730220986192noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4954354432636785146.post-79455760806079065022008-10-02T16:03:00.000+02:002008-10-02T16:03:00.000+02:00Egy valamiben van igazuk a szüleidnek: a net előtt...Egy valamiben van igazuk a szüleidnek: a net előtt ücsörgés értékes időt vesz el tőlünk. Ezt én is így gondolom. De ezt persze neked kell eldöntened, hogy mennyit szánsz rá, nem másnak! A szülőknek nem az irányítás lenne a dolga, hanem háttérből segíteni, ha szükség van rá. Sajnos, ez már rég nem így működik a világban. Akkor adnak tanácsot is, amikor nem kérjük, amikor igazán kéne, akkor meg sablonos maszlaggal felelnek rá. Valamiért a mai kor embere már nem tud együtt élni több generációt átölelve. Én ezt nagyon sajnálom, mert én is éltem együtt nagyszülőmmel. Nagyon nehéz volt. De azért újra szívesen élnék így majd egyszer. Mert a nagyszülőknek emlékeztetnie kell az unokát, hogy egyszer ő is lesz öreg, az unoka pedig eszébe juttatja a nagyszülőnek, hogy ő is volt ám gyerek, fiatal :)<BR/>Azért megbeszélhetnéd ezt a szüleiddel egy nyugodt estén, hogy mik az elvárásaik felétek az együttélés kapcsán és ti mit szeretnétek. Aztán pont. A többi rátok tartozik, akkor is, ha abban a házban laktok is. Szerintem...<BR/>Na, jó sok tanácsot adtam :) <BR/>MarcsiAnonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4954354432636785146.post-91836519041834371882008-10-02T15:14:00.000+02:002008-10-02T15:14:00.000+02:00Nagyon ismerős, ami írsz..hét végén voltam egy ang...Nagyon ismerős, ami írsz..hét végén voltam egy angyaltanfolyamon, ott kaptam egy megbocsátás- meditációt. Kérlek, írd le a mail-címedet (elkavartam valahová), mert elküldeném Neked. Segített..Fel a fejjel, jó úton vagy!Noémihttps://www.blogger.com/profile/13907286128529027103noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4954354432636785146.post-89038473223696444442008-10-02T15:10:00.000+02:002008-10-02T15:10:00.000+02:00Megértem azt, amiről írsz! Sajnos én is hasonló do...Megértem azt, amiről írsz! Sajnos én is hasonló dolgokon estem át. Én ezért költöztem el. Becsuktam magam mögött az ajtót, mindig csak annyira nyitom ki feléjük, amíg mindannyiunknak jó. Ez most működik, és így még tudunk is együtt sokat nevetni. Sőt, amikor kellett még ki is álltak mellettem! Ha maradok, erre talán kevés esély lett volna... <BR/>Fel a fejjel!!!!Anonymousnoreply@blogger.com