tag:blogger.com,1999:blog-49543544326367851462024-02-19T03:20:24.302+01:00Szilda életmódalakulásaAnonymoushttp://www.blogger.com/profile/07369161730220986192noreply@blogger.comBlogger184125tag:blogger.com,1999:blog-4954354432636785146.post-842585189614014222010-11-09T11:41:00.000+01:002010-11-09T11:41:15.806+01:00<iframe frameborder="0" height="320" src="http://player.vimeo.com/video/16628544" width="400"></iframe><br />
<a href="http://vimeo.com/16628544">Egy reggeli beszélgetés Feldmár Andrással</a> from <a href="http://vimeo.com/user5089149">kecsua csomó</a> on <a href="http://vimeo.com/">Vimeo</a>.<br />
<br />
Kommentár nélkül...Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/07369161730220986192noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4954354432636785146.post-2577583095854957422010-11-03T00:10:00.000+01:002010-11-03T00:10:26.544+01:00Fly Lady második nekifutás<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://charmed.animehq.hu/blog/wp-content/uploads/2009/03/flylady.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://charmed.animehq.hu/blog/wp-content/uploads/2009/03/flylady.jpg" /></a></div>Szerintem nagyjából pont egy éve kezdtünk neki egyik barátnőmmel ennek a <a href="http://www.flylady.net/">programnak</a>. Sikeres volt, sokáig csillogott villogott is minden a házban, aztán a baba várás borította dolgokat... kidőltem a csatasorból az első 12. hétben, utána meg már reménytelen szélmalomharcnak tűnt újra rendszeresen seprűt ragadni. Ennek ellenére az egész várandósság a rendmánia jegyében telt, de határozottan görcsösen.<br />
Most úgy érzem, képes lennék lazábban, de következetesen újra szembeszegülni a kosz, és káosz hőseivel, és megnyerni a küzdelmet.<br />
November elseje tökéletes kezdőnapnak bizonyult.<br />
<ol><li>Hétfői napra esett</li>
<li>A 30 napos bevezető programnak decembere elején lesz vége, és így esélyes, hogy karácsonyra megkímélem magam jó adag stressztől</li>
<li>November határozottan semmilyen hónap... legalább feldobom most valamivel</li>
</ol>Az előző nekifutásom sem múlt el nyomtalanul. A falon őrizte emlékét egy mágneses naptár, amit május óta nem cseréltem le, de tegnap este igen, és újra ott jár időben, ahol mi.<br />
A benticipőt lelkesen viselem azóta is, így a 32 napos bevezető második napjának felét, már ki is pipálhattam.<br />
A mosogató csillog... tervek szerint, ez így lesz minden este.<br />
Reggel este arc mosás... ez tűnik most a leglehetetlenebb küldetésnek... no nem az, hogy vízzel sitty-sutty összevizezem az arcomat, hanem a lemosó, tonik, hidratáló hármasa... mert nagyon ráférne az arcomra... és mert megérdemlem, vagyis megérdemeljük...<br />
Remélem hosszabb távon fogok kitartani mint legutóbb, többek között nem szeretnék babát várni mostanság, így ez az ürügy talán elmarad, és nem szakítja félbe az életemet takarítás terén. <br />
Egy szó mint száz, újra belevetem egy új, élet minőség javító szokás kialakításába, aminek alappilléreti magyarul <a href="http://urban-eve.tk/">ezen</a> az oldalon találjátok meg, ha elmélyülnétek Ti is a témában.Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/07369161730220986192noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-4954354432636785146.post-44163868206336840122010-11-01T23:24:00.004+01:002010-11-01T23:38:12.380+01:00Egy gondolat, ami megragadott<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://m.blog.hu/ko/konteo/image/Girls/%C5%91sember.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"></a></div><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><img border="0" height="143" src="http://m.blog.hu/ko/konteo/image/Girls/%C5%91sember.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;" width="200" /></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="http://konteo.blog.hu/2010/03/08/a_noellenes_vilagosszeeskuves"><span style="font-size: xx-small;">Forrás</span></a></td></tr>
</tbody></table>Tegnap este unottan válogattam a tv semmit mondó csatornái között, és fogalmam sincs melyik ritkán emlegetett csatornán ragadtam le. A téma emberi faj, és a monogámizmus kapcsolatát vizsgálta.<br />
A műsor gondolatmenetének első pillére az volt, hogy a faj fennmaradásának feltétele volt a közös gyerek nevelés, mert az anya nem tudta egyik kezében tartani a gyermekét, másikkal pedig hatékonyan megvédeni magukat(eszközökkel) a felegyenesedés után, mert ugye addig a hátán vitte a gyermeket. <span style="font-size: x-small;">(Bevallom itt elakadtam, mert ha négykézláb volt, akkor meg járt a kezén, szóval azért nem volt eszköz a kezében, de ettől a gondolatomtól tekintsünk el, mert ha belemennénk, borulna minden további gondolat:))</span><br />
Közös érdekké vált a közös utód gondozás.<br />
A többnejűség nem volt kifizetődő a hímnek, mert nem tudott annyi tápanyagot biztosítani.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><img border="0" src="http://vb-faliujsag.freeblog.hu/files/webpic7.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;" /></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: xx-small;"><a href="http://vb-faliujsag.freeblog.hu/archives/2006/11/">Forrás</a></span></td></tr>
</tbody></table><a href="http://vb-faliujsag.freeblog.hu/files/webpic7.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"></a>Maradt azonban egy örök feszültség.... "hű legyek, vagy szórjam a magjaimat minél több felé, amivel viszont nem tarthatom a kezemben utódaim sorsát..."<br />
Többször megfogalmaztam már magamban, hogy az egyed, és faja érdekei gyakran ellentétesek egymással... Főleg, ha a társadalom elvárásait is szem előtt szeretnénk tartani...<br />
<b><span style="color: #38761d;">Minden nő hűséges férfit képzel maga mellé, és a férfiak is vágynak szerető társra</span></b>... mégis milyen sok a megcsalás, bármelyik fél részéről napjainkba...<br />
Kiemelnék két gondolatot:<br />
1. A kapcsolatok általában a 4 év környékén szoktak mély pontra kerülni, és ennek az a magyarázata, hogy az utód 4 éves korban éri el azt a szintet, amikor már a közösségbe kerülhet, és "bárki" vigyázhat rá...<br />
<div style="color: #6aa84f;"><b>2. A házasság olyan mint a kenyér: akkor jó, ha minden nap friss</b></div><br />
Amikor első fiacskánkat vártuk, több helyről hallgattam a féltő gondolatokat:<br />
<ol><li>Gergő nem az a család apa fajta, sosem emlegette fiatalon, hogy gyereket szeretne....(Drága uram eleve nem az az álmodozós fajta, meg magáról dumálós fajta, sok okos ezt is tudhatta volna...)</li>
<li>Mi lesz így a kapcsolatunkkal, egy gyerek sok változást hoz ám, tudod ugye?(kérdezték ezt olyanok, akiknek se párjuk se gyerekük)</li>
</ol>Általában annyit mondtam, hogy bízom magunkban annyira, hogy megoldjuk, és a javunkra fordítjuk ezt a helyzetet.<br />
De mit gondoltam valójában?<br />
Szerintem <b><span style="color: #6aa84f;">egy kapcsolat folyamatos változások mellett maradhat csak érdekes, különleges és varázslatos.</span></b> Minden kapcsolatban van egy pont, amikor vagy nem tud tovább fejlődni, és elkezd vissza fejlődni, vagy ha tudna sem engedik, mert félnek a változástól... a probléma az, hogy a kapcsolat sorsa szempontjából mindegy, hogy miért nem fejlődik tovább... Stagnálni nem lehet... vagy fel, vagy le....<br />
Ne vállaljunk azért gyereket, hogy helyrehozzunk egy megromlott kapcsolatot, nem erről van szó.... De egy párkapcsolat célja, az utód nemzés, gondozás... már faji szinten nézve... és az ösztöneink azért működnek... vágyunk erre... Kimondva, kimondatlanul... sokakat látok szenvedni ennek a vágynak a kielégületlensége miat...<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdXpwiSoZRrCUVMoG8BKytrAJ8iPcd88jPt7jQoCWxTDUEPynMj-JaTAtvi3OByxxVvaSwlNJ0STtzqG1ItNfj2IhltMjWfJGCaOoMN4naXG8zzsE-8_SYt7lDVABWNX2LABftug2p84U/" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdXpwiSoZRrCUVMoG8BKytrAJ8iPcd88jPt7jQoCWxTDUEPynMj-JaTAtvi3OByxxVvaSwlNJ0STtzqG1ItNfj2IhltMjWfJGCaOoMN4naXG8zzsE-8_SYt7lDVABWNX2LABftug2p84U/" width="320" /></a></div>A mi kapcsolatunkat bearanyozta minkét gyermekünk érkezése. Sok újat, és közös feladatokat adott, ami még összetartóbbá tett minket...<br />
Naponta adok hálát azért, hogy a férjem még mindig nőként tekint rám, értékel, és én is értékelni tudom őt...Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/07369161730220986192noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4954354432636785146.post-46714835315257476482010-10-18T22:51:00.000+02:002010-10-18T22:51:18.457+02:00Két hónapja:)<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhI9A_n-_WbVhiLduOckoneKWoQJ1qqF1aC8AFSOkijH_re5f17CrjqFW2K7U8oVZr57S6I6iJ1dhsPGEDkpExzS0G7DPwCbG9KAjbYcWZ11AUrpoLEAeB5bxJQwtLpmHFAshXy-YjYtxY/s1600/DSC00401.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhI9A_n-_WbVhiLduOckoneKWoQJ1qqF1aC8AFSOkijH_re5f17CrjqFW2K7U8oVZr57S6I6iJ1dhsPGEDkpExzS0G7DPwCbG9KAjbYcWZ11AUrpoLEAeB5bxJQwtLpmHFAshXy-YjYtxY/s320/DSC00401.jpg" width="266" /></a>Ma két hónapos a mi dárga második fiacskánk, aki éppen apukájával küzd, mert nem szeretne bodyt venni:). Nem szeret öltözködni...<br />
Amit szeret, gagyogni, vigyorgni, kacérkodni a világgal. Természetesen a szopizást sem hanyagolja, ennek megfelelően szépen nődögél. Leglátványosabban a végtagjai hossza, és fejmérete változik. Idazán mókás arányokat tud magáének.<br />
Kiegyesúlyozott, boldog baba. Nem szeret pelusba pisilni és kakilni, így már most sajátos kis bilije van.<br />
Éjszakánként egyszer ébred, nappal is jókat alszik, különösen kendőben. Sokat pihenget, szemlélődik apa pocakján, de anya háta is kényelmes nyugovó hely.<br />
Gyanús, hogy ujjszopós lesz, de annyi baj legyen.<br />
Tesófronton minden gördülékeny jelenleg, csak néha küldte volna vissza Olivér a világra segtő bábához a kisöcsit, de feltétlenül kérni kellett volna másikat helyette:).<br />
Méreteket nem tudok mondani. Nem vagyok a számok embere, de ezerszer csodásabb a világ a mi kis Tivadarunkkal.Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/07369161730220986192noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4954354432636785146.post-88763800322232198112010-10-10T09:51:00.001+02:002010-10-10T09:56:21.193+02:00Reakció-azaz Mindenki úgy szülhessen ahogy szeretne!A nap folyamán igyeksze megkeresni megint a <a href="http://vastagbor.blog.hu/2010/10/09/mindenki_ugy_szulethessen">gondolatébresztő cikket</a>, valószínű nem lesz nehéz, de mielőtt foglalkoznék vele, leírom amit én gondolok.<br />
Jogok, törvények, kötelességek, lehetőségek, felelősség, gondatlanság, önzés....<br />
Ezek a szavak röpködnek most a szülés születés, és Dr. Geréb Ágnes körül.<br />
Tudom hogy fontosak a papíron leírt törvények, jogok, induljunk ki tehát ebből.<br />
Mikortól van egy nőnek felelősségea gyermeke felé?<br />
Erre a kérdésre az én életem egy nagyon végletes példa, mert számomra már kislány koromban evidens volt, hogy lesz gyerekem, akiért felelős leszek. Lesz gyerekem, akit ebben a testben fogok táplálni 9 hónapon keresztül, és ezzel a testtel kell a világra hoznom. Ennek megfelelően feladatomnak éreztem erre a testre vigyázni, óvni, és tudatos károkozás nélkül megtartani a legjobb helynek gyermekem életének elős szakaszára.<br />
Tisztában voltam azzal, (és szerintem ez az a szint amit talán a nagy átlagnak már képviselnie kéne) minek az eredménye egy gyermek. Ennek megfelelően védekezés ide vagy oda, tudtam, hogy nem szeretkezem olyan férfivel, olyan időpontban, amikor nem tudunk gyermeket vállalni, nem tudunk a kis jövevénynek családot, hátteret biztosítani.<br />
MERT<br />
Az a véleményem, hogy a gyermek jogai fogantatásától megvannak ekkor leginkább még az életre, és figyelembe kell venni őket. Ezzel nem értünk egyet a Magyar Állammal, és a magzat élete anyai akaratra kioltható a terhesség bizonyos szakaszáig... Biztos vagyok abban, hogy azok a nők, akik ezt a számukra is fájdalmas utat választjá, a gyermek érdekei miatt IS döntenek így. Nem nevezném őket önzőnek, felelőtlennek, sem gyilkosnak. Az orvost sem aki elvégzi, mert sajnos ha nem lenne rá törvény sarlatánok végeznék ezeket a beavatkozásoka, és nincs értelme a nők veszélyesztetésének.<br />
Mindenesetre számomra furcsa, hogy az a nő, aki 9 hónapon át szíve alatt hordta, táplálta, sok esetben tűrte gyermekét, megvádolható az önzéssel.<br />
Mivel most a gyermek megszületéséről szeretne<span style="font-size: x-small;">?</span> törvényt alkotni a magyar állam, és a terhesség egy újabb pontjától már jogai vannak a gyermeknek, tehát nem dönthet sem az anyja sem más az életéről, örökölhet, stb, adjunk neki jogot arra, hogy úgy szülessen ahogy szeretne.<br />
Vannak már arra utaló kutatások, hogy lehet kommunikálni a magzattal születése előtt. Ezt nem kétlem. Azt viszont igen, hogy ennek van olyan formája, amit egy bíróság értelmezni tudna. Szóval nem tudunk pl nyilatkozatot kérni a gyermektől, hogy hol szeretne születni... ilyen és ehhez hasonló nyilatkozatokat még 18 évig a szülei fognak <b>helyette, érte, vele</b> kiállítani. És itt nagyon fontos mind a három szó. Egy jó szülő ilyen estekben természetesen nem a saját, hanem a gyermeke érdekeit fogja szem ellőtt tartani. Feltételezzük tehát, hogy vajon egy gyermek hol születne meg a legszivesebben.<br />
Az anya, és a gyermeke megbonthatatlan egységet képeznek fogantatástól, a baba megszületéséig. Ennek fényében, valószínű, hogy sok közös pont van érdekeiket tekintve, tehát ha az anyának jó, jó a gyereknek is.(lehetnek extrém esetek, de azért ez alapvetően megállja a helyét)<br />
Mikor akar születni egy baba? Akkor amikor itt az ideje, vagy akkor, amikor az orvos(akár minden jó szándékával) de jónak látja? Itt is lehetnek extrém esetek, de általában az a szülés megindul magától, és a gyermek egészségesen világra jön.<br />
Hogyan akajra végigjárni az utat, ami az anyaméhtől a külvilágig vezet? A saját és anyukája tempójában, vagy az orvos(legjobb tudása szerinti) tempójában? A szülések a világ sok területén háborítatlanul lezajlanak. Ha a nők alklamatlanok lennének megfelelő időpontban, megfelelő mennyiságű oxitocint termelni, akkor már kihalt volna az emberiség. Szerintem a gyermek is azt szeretné, ha anyukájával együtt működve a még tökéletes egységüket kihasználva, hagynák őket megvívni a harcukat egymásért, és az életért.<br />
Miért lehet fontos, hogy az anyuka biztosnágban érezze magát a szülés közben? Mert félelem hatására leáll az oxitocin termelés... Ráadásul a szervezet számára tökéletesen mindegy, hogy vélt, vagy valós félelelmről van szó. ÉN a tapasztalataim miatt, félek az orvosoktól, lehet hogy ez vélt félelem, de hatása a szervezetemre épp olyan, mintha valós lenne... szóval komoly hátrányom van korházi szülés esetén. Ez az én kényelmem? Lehet, de hogy ez nem függetleníthető a születendő gyermekétől, az biztos.<br />
Nézzük meg az út végét... Vajon kibújás után, mit szeretne a gyermek,<br />
Méreckedni egy hideg mérlegen, vagy anyja meleg ölét?<br />
Tudni a saját fejkörfogatát, vagy megismerkedni a cicizéssel, azzal ami még sokáig táplálni fogja?<br />
Azt szeretné ha azonnal leválasztanák anyjától, és elvágnák a köldökzsinórt, vagy azt, hogy amíg abban látszik az élet, addig hagyják hogy használja?<br />
Saját kis rácsos gurigában szeretné töleteni az idejét, vagy anyukáján?<br />
Olyan emberek közé szeretne vajon születni, akikkel majd az életét éli, akiknek 9 hónapon át a hagnját hallotta, vagy idegen, gumikesztyűs, zöldruhás emberek közé?<br />
Egy meghitt otthonos környezetbe, vagy egy reflektorokkal bevilágított zöld, vísszhangzó környezetbe.<br />
Hirtelen ennyi jut eszembe...<br />
Szerintem a bábai model által kialakított születési protokoll nem csak anya, nem csak baba, hanem családbarát is. Semmi kivetni valót nem találok abban, ha a testvérnek lehetősége van a vajúdási, szülési időszak alatt az édesanyja mellett lenni. Nem fogja trauma érni, nem fog(ha kislány) félni a szüléstől, nem fog (ha fiú) undorodni a nőktől. Két és fél éves fiam, számára is biztosítva volt ez a lehetőség, anyukám jött be, vagy ment ki vele igénye szerint. Olivérnek megvan a maga szüléstörténete kisöccse születéséről. Megható, nem számítottam rá. Nagyon lelkesen beszél róla, pedig nem sokat voltak benn, de amikor kibújt a kistesó azonnal. És minden anyának kívánom, hogy lássa gyermeke szemében azt a csillogást a kistestvére láttan, amit én láthattam. Sokan voltunk akkor és ott egy szobában? Számomra pont elegen. Nekem könnyebb volt elviselnem hogy ismerősök között tényleg felvállalva magamat adhattam életet gyermekemnek. Magabiztosságot és biztonságot adott. Nem szeretem, sőt természet ellenesnek tartom ha idegen férfiak, akár vizsgálat céljából belémnyúlnak, szemlélnek, és megmondják mikor milyen pózban szüljek... Nekem valahogy egészségesebb, emberibb a családi kör, a szülő anya által megválasztott emberek közege ezekben az órákban. Korházban zavarja az orvost a nagyobb gyermek... tehát az hogy az anyát esetleg előresegíti már teljesen mindegy....<br />
Van a születésnek még egy nagyon fontos momentuma a gyermek biztonságban történő világrajövetele után. A lepény megszületése... Ez az a szakasz, amikor már orvosok által is bizonyított, hogy a gyermek tud segíteni az anyukájának, ha elkezd szopizni. Máris nem kell oxitocin innyekció, hisz a szoptatás segíti ezt. Persze ha a gyereket azonnal fel kell öltöztetni(miért is?), akkor ez nem megy... főleg, hogy max fél órát lehet várni a lepényre...<br />
<br />
Szóval az otthonszülést választó nők, sokkal több dolgot vesznek figyelembe választásukkor, mint a gyertyák és füstölők lehetőségét... és valahol úgy gondolom, hogy IGENIS, MERT MEGÉRDEMLIK, adják meg a szabad szülés jogát, minden nőnek! Mert egy önmagát a gyermekért fláldozó anya, nem fog tuni stabil hátteret adni a gyermekeinek... az érdekek közösek...Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/07369161730220986192noreply@blogger.com13tag:blogger.com,1999:blog-4954354432636785146.post-73839502999909767842010-10-09T16:52:00.002+02:002010-10-10T21:01:01.572+02:00Szívek forradalmaNem kell egyet érteni, nem kell megérteni, de JOGOT KELL ADNI. Arra, hogy egészséges, döntésképes felnőtt családok eldöntsék, hogy születendő családtagjukat hol szeretnék világrahozni.<br />
Emellett JOGOT kell adni arra is, hogy képzett segítséget kérhessen emellé a folyamat mellé, amit nem kell ugyan levezetni, mert egy természetes és megállíthatatlanul lezajló folyamat. Szükség lehet azonban a kísérésére, lelik, testi szinten egyaránt.<br />
Ha azt a kíséretet valaki vállalja, ma Magyarországon törvénysértést követ el. Emiatt a családok sem tudnak élni azzal a jogukkal, ami papíron van Nekik.<br />
Lehet e törvényi paragrafust találni arra, hogy Geréb Ági jogsértést követett el? Lehet. Előzetesbe lehet ezért tenni? Igen, meg is tették.<br />
Azt mondani, hogy hálapénzt fogadott el? NEM! <br />
Azt mondani, hogy Ági gondatlanul veszélyeztet bárkit? NEM! Nem tudok még egy olyan szakembert, aki gondosabban informálna egy kismamát arról, mi történik majd vele szülés közben, hogyan viszonyuljon magához, a babához születés alatt, és után. Nem találkoztam olyan orvossal, aki lelki támasza is lett volna egy kismamának a várandósság alatt, előtt, után.(és itt is nyomatékostom, hogy lehet hogy van, de még nem találkoztam vele)<br />
Számomra mindezekre szükség van ahhoz, hogy biztonságban, önbizalommal álljak a szüléshet. Ehhez persze jogom van, de ha élek vele, bajba sodrom a segítőmet, akinek kimondhatatlanul sokat köszönhetek. Ezzel a kettős érzéssel nem vagyok egyedül. Szeretnénk élni a törvények által adott jogunkkal.<br />
Nem kell hogy mindenki bizalmat szavazzon ugyanannak az orvosnak. Én sem tudnám megtenni affelé az orvos felé, akivel nagyfiamat szültem, de még csak be sem pereltem, eszembe sem jutott, és rossz hírét sem keltem. Ha más bízik benne, és biztonságban érzi magát mellette, akkor mellette fog a legkisebb komplikációval szülni.<br />
Én Ágiban, és az Őt körülvevőkben bízom. Sokan mondják erre azt, hogy őrült vagyok. És egy gyerekgyilkosra bíznám magamat, és a családomat, és erre ne várjam hogy bárki is jogot adjon. Ági gyerekgyikossága hazugság. Voltak veszteséggel zárt szülések a kísérete mellet. Kérdés amúgy, hogy van e olyan szülész, akinél még soha? Persze sok "ha így vagy úgy lett volna" merülhet fel. Olvassuk el a konkrét eseteket, és gondolkozzunk el rajta, hogy mik a válaszok... szerintem felesleges... mert azon sem gondolkozunk el, amikor korházban történi ilyen, mi lett volna otthon, pl oxitocin, epidurál nélkül... Még a saját esetem kapcsán sem gondokozom inkább el rajta. Akkor az volt...<br />
<br />
Ági nemzetközileg elismert szakember, akitől elvették a jogot hivatásának gyakorlására. Ha azonban valakinek tényleg hivatása van, és elhivatott, ennek a gyakorlása nem tud egy bírói döntésen múlni. A tudása megmarad, és azok is akik CSAK benne bíznak, ami egy ilyen intimitást igénylő hivatás esetén nem felróható a nőknek..<br />
<br />
Megnézhetjük azt a "sok" problémás esetet, de ne felejtsük el, hogy a sikertörténeteket nem mondják be a tvben. Az nem hír, hogy egy anyuka ma délután 3kor, 12 órás eufórikus vajúdás után otthonában adott életet egészséges kisfiának. A szülést kísérő szakember, X. Y. utána távozott, maga után hagyva a boldog új családot.<br />
Pedig ez történik, az esetek többségében. Fáj amikor nem? IGEN! Törekedni kell, hogy minnél kevesebb ilyen legyen? IGEN! DE akárhol szülünk, a lehetősége annak, hogy valaki sérül, nem csökkenthető nullára, és ennek mértéke első sorban nem a helyszíntől, felszereltségétől függ, az esetek 80%-ban.<br />
Nem szeretnék statisztiákba bonyolodni. Felesleges.<br />
Számomra ez az eset<br />
<ul><li>megmutatja, hogy az élet mennyire nem törvények közé szorítható...</li>
<li>megmutatja, hogy milyen hatása van a médiának(nem újdonság)</li>
<li>megmutatja, mennyi múlik egy egy szóválasztáson</li>
<li>megmutatja, milyen könnyen ítélünk felszinesen, fél-,vagy elferdített információk alapján</li>
<li>és végül rámutat arra, hogy fel kell emeljem a hangom, akkor is ha halk, akkois ha nem tökéletes és nem feddhetetlen, akkoris, ha támadni fognak érte, mert ez egy jó és fontos ügy, még akkor is ha kevesen vagyunk...</li>
</ul>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/07369161730220986192noreply@blogger.com16tag:blogger.com,1999:blog-4954354432636785146.post-52855752696327246902010-10-05T00:09:00.000+02:002010-10-05T00:09:37.029+02:00Egy megszűnt irígység<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6WuSDPytUZ7ctjAeFJeZriB7ygY7ORKoWzcfoLLcQPj4mg8oZ71wsvhpHtp4lKLkUH2UB6SDJo3nf6rLRZ9nmlxPhWSWf9-2J4bk_XBVq28G_K2KLM_ZYrkw-jMFXa4R-OhdHskGaysc/s1600/a+helysz%C3%ADn.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"></a></div><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6WuSDPytUZ7ctjAeFJeZriB7ygY7ORKoWzcfoLLcQPj4mg8oZ71wsvhpHtp4lKLkUH2UB6SDJo3nf6rLRZ9nmlxPhWSWf9-2J4bk_XBVq28G_K2KLM_ZYrkw-jMFXa4R-OhdHskGaysc/s320/a+helysz%C3%ADn.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;" width="287" /></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ezt képet néztem sokat a szülés altt, fontos élményekhez vezetett. </td></tr>
</tbody></table>Egész életemben igyekeztem senkire nem irígykedni, mert ha valamit akarok, akkor tegyek érte, érjem el. Volt ezonban egy nagyon szűk csoportja a társadalomnak, akik közé nagyon szerettem volna tartozni, de elképzelhetetlennek tartotam. Úgy gondoltam, ez egy olyan közeg, amiben nekem nincs helyem, amihez én nem vagyok elég különleges, amihez én nem vagyok elég bátor. Régóta nem foglalkoztam ezzel a vágyammal, méllyen elnyomtam magam, nagyon nagy sikerrel.<br />
Akkor sem vettem észre, hogy az egyik legnagyobb álmom felé haladok, amikor napról napra egyre közelebb voltam hozzá. Eltelt több mint egy hónap ennek az álomnak a megvalósulása óta, és csak most fogalmazódik meg bennem ez az egész.<br />
Hétvégén voltam a Mamami Klubban, és beszélgethettem egy kedves barátnőmmel, aki abba a bizonyos csoportba tartozott, és nagyon meghatott, ahogy mesélte mennyire szurkoltak nekem, hogy tényleg végig tudjam csinálni, mert számára is hihetetlen volt ahogy egyik pillanatról a másikra megállíthatatlanul indultam végre tényleg az én utamon. Ő hat gyermekét szülte intézményen kívül, nagy hatással volt rám a békéje, harmóniáj, kiegyensúlyozottsága, és az az egyensúly, amit megtalált az életében maga, és a családja számára.<br />
... és igen, az előző mondatban megfogalmaztam azt a bizonyos álmot... amit még magam számára sem mertem komolyan kimondani még soha... csak most látom, miután megvalósult... Tivadar megszületése még mindig nagyon mélyen hat rám, folyamatosan, változatlanul. Intézményen kívül... és nem érzem magam különlegebbnek, bátrabbnak mint eddig. Leginkább azt érzem, hogy végre egyszer megtettem, amit tennem kellet, nem hátráltam meg, kitartottam, és meg lett az eredménye, ami az összes áldozatot, harcot, kihívást megérte, amit követelt.<br />
Különleges élmény akkor észrevenni egy elfolytott érzést, amikor feloldódott.... kiváncsi vagyok mit rejtegetek még magam elől....Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/07369161730220986192noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4954354432636785146.post-31293569709139381972010-09-30T22:05:00.000+02:002010-09-30T22:05:06.736+02:00Programajánló<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0iSozFw8OR89xMHySA4q8IThblShkTKeQB3hP1MjSlCHc7JsB5zaNhenO38D8pgHTPxqkqZChyphenhyphenXldZxjq_HtqKwzqLxbD_vUjKT1855FeCvS378L1Rr1lDeZGqheUX9TnYA5CcmjXwbM/s1600/DSC00331.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0iSozFw8OR89xMHySA4q8IThblShkTKeQB3hP1MjSlCHc7JsB5zaNhenO38D8pgHTPxqkqZChyphenhyphenXldZxjq_HtqKwzqLxbD_vUjKT1855FeCvS378L1Rr1lDeZGqheUX9TnYA5CcmjXwbM/s320/DSC00331.jpg" width="234" /></a></div>Szombaton kezdődik a nemzetközi babahordozó hét! Remek progamok, legyünk minál többen! Részletek <a href="http://www.babahordozohet.hu/">itt</a>!<br />
<br />
(már nem vagyok ám ilyen sápadt, ez a kép pár hete készült...)Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/07369161730220986192noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-4954354432636785146.post-72190054250165024022010-09-19T23:04:00.000+02:002010-09-19T23:04:11.697+02:00Egy hónapja...... reggel egy fél napos csecsemő, és két és fél éves nagyfiú között ébredtem. Új család... Előtte egy nappal, szokásos pisilés ingerrel ébredtem, csak valahogy a pisilés végeztével nem maradt abba a csurgás... Fel kellett mosni magam után... még mindig nem mertem magamban kijelenteni, hogy ma szülök... Egy fél órával később anyukám jelentette ki határozottan, hogy hívja a segítséget, mert itt esemény lesz...<br />
Szóval már egy hónapja itt ez a csöppség, akit megszültem, aki egy csodás úton érezett, és az egész terhesség egy minden szinten megújjító folyamat volt. Egy hónap, és én azóta is az emlékekben élek. Ragaszkodom a flakonhoz, amiből szülés altt ittam. Ragaszkodom az emerekhez, akik akkor körülvettek. Ragaszkodom ahhoz, hogy szüléstörténetek olvassak. Ragaszkodom a kisfiúhoz, ahhoz hogy mindig elégedett legyen. Nem akarok távolodni ettől az élménytől. <br />
Pedig nyilván történik, és most úgy gondolom elég lassan ahhoz, hogy elviselhető legyen.<br />
Tegnap előtt reggel Olivér közölte, hogy Tivadar haza, mondutk neki, hogy Tivadar itt van otthon, velünk, vigyorogva közölte, hogy neeeem, vissza, X-hez, a segítőmhöz. Mosolyogva összenéztünk Apával, hát ez is eljött, Olivér kicsit megunta a kistesót. Aztán nem is krédeztünk semmit, Olivér újra mondja a segítőm nevét, meg hogy forró, anya fáj, baba hangos, kakis. Ezzel gyakorlatilag elmesélte a szülést, és nekem könnybel ábadt a szemem... talán nem csoda... majd odabújik a hasamhoz, és moslyogva mutogatja, hogy baba, másik baba. Próbálom elmondani neki, hogy most nincs ott másik baba, madj kicsit később, persze ő ezt nem fogadja el, és csak mondogadta hogy most. Mosolygunk, Tivadar szopizik, és én nagyon hálás vagyok Olivérnek, hogy tudom ő se fogja soha elfejteni azt a napot., és nagyon hálás vagyok magamnak, anyukámnak, az eseményeknek, és mindennek, hogy ott lehett velünk, és tényleg együtt született meg az új család.... egy hónapja....Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/07369161730220986192noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4954354432636785146.post-59323224069115957492010-07-21T22:54:00.002+02:002010-07-21T23:20:09.110+02:00Kész tervek!!<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwUpl5HWCIL_wH-RgE95kLQ3bOyqIu_UA7lMP-FFfqzB4h12bKcT9zvZE-Ipq36AtoN8GqYeVH4UWSHjMDGq2PUch5w__tf9ie9wlDooBAGEw2tRo_hqY4JCJYmGY1lHzIci9pBwU1oIw/s1600/Fel%C3%BCln%C3%A9zet.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwUpl5HWCIL_wH-RgE95kLQ3bOyqIu_UA7lMP-FFfqzB4h12bKcT9zvZE-Ipq36AtoN8GqYeVH4UWSHjMDGq2PUch5w__tf9ie9wlDooBAGEw2tRo_hqY4JCJYmGY1lHzIci9pBwU1oIw/s320/Fel%C3%BCln%C3%A9zet.jpg" width="320" /></a></div>Tegnap elkészítettük a szoba új berendezésésnek összes fontos nézetét! Persze nem lakberendezői precizitással, vagy díszítetteséggel, de én azért büszke vagyok rá, és arra gondoltam megosztom Veletek. Mert nem tűntem ám el, csak elég sokfelé vagyok mostanában testben és lélekben egyaránt. Pár hét, és nem leszek megint pocakos egy darabig. Igyekszem kiélvezni a dolgot... bár azért ez elég komoly kihívás mostmár. Most azonban nem erről szeretnék beszélni, hanem ényle eldicsekszem, milyen fantasztikus új szobánk lesz, amint megérkeznek a bútoraink!<br />
<br />
A szoba közepén lenne a mi ágyünk helye, amit még nem találtun ki pontosan hol is legyen:D de 10cm ide vagy oda... igazán nem számít. Egyébként kanapévá összecsukható darabról van szó, csak hogy talán elképzelhetőbb legyen:)<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCtVtL865S6Lth6kdmBB1P5LjPW3nJbkWksl6Rnh38MOfPz_uqrOKIo9YsLw8W0dPO0JPuhsKLNrLv7B4_Qff6eCPRB5gjjnQXr8kvkv32GxR4FgaAM948Njs-hpbt-r7WhOF9sgpKlLk/s1600/Nyugati+oldaln%C3%A9zet+b.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCtVtL865S6Lth6kdmBB1P5LjPW3nJbkWksl6Rnh38MOfPz_uqrOKIo9YsLw8W0dPO0JPuhsKLNrLv7B4_Qff6eCPRB5gjjnQXr8kvkv32GxR4FgaAM948Njs-hpbt-r7WhOF9sgpKlLk/s320/Nyugati+oldaln%C3%A9zet+b.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kiságy-pelenkázó oldalról, szürkével pedig a varrósasztalom</td></tr>
</tbody></table><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiadEuq8QQgnqfPdscGXX1x1OeQG3GBxNWYgyzaTfQouuH6UFFp6VPdk4NC71B4rCy8F9zlrWt6kjHuB1VE9EkK5SbzftN3WEP9Yxctlok6KrR6mrWqS2Vxty_hA_l3QPPaA3j9ee32ifQ/s1600/Nyugati+oldaln%C3%A9zet.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiadEuq8QQgnqfPdscGXX1x1OeQG3GBxNWYgyzaTfQouuH6UFFp6VPdk4NC71B4rCy8F9zlrWt6kjHuB1VE9EkK5SbzftN3WEP9Yxctlok6KrR6mrWqS2Vxty_hA_l3QPPaA3j9ee32ifQ/s320/Nyugati+oldaln%C3%A9zet.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ugyan az, csak az átalakított állapotában van a kiságy</td></tr>
</tbody></table><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjnkXF2272KI3ZJS5jzAeiFvaOM4BpRWrtBkitnT6tSobf3JTKLsqOWyQnqrw5MLuqdLlH_m-PWU8HU4At0jMMgHzmZ5ziam8vmDMdix5LVGiHMMjLjeBTGckIF76M2wrlZKR-eAC-hp8/s1600/Keleti+oldaln%C3%A9zet.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjnkXF2272KI3ZJS5jzAeiFvaOM4BpRWrtBkitnT6tSobf3JTKLsqOWyQnqrw5MLuqdLlH_m-PWU8HU4At0jMMgHzmZ5ziam8vmDMdix5LVGiHMMjLjeBTGckIF76M2wrlZKR-eAC-hp8/s320/Keleti+oldaln%C3%A9zet.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A legbonyibb kép:D Olivér ágykomplexumával: dobozokból, polcokból összállított lépcső, galériás ágy, és szekrény, ami mellett marad egy kis hely, talán később bepolcoztatom... még gondokodom. <br />
A másik sarokban pedig a komód, amin a tévé is fog csücsülni, de hogy minek....</td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br />
</td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br />
</td></tr>
</tbody></table><br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7bhBF_vuSJea998QS29GagfrrvwAbk1gipr1gef0qUbjtA2gI6uMJ62kjcn29liQVpqP-kjnymM40Z1H5WVFRwqSemWFD_nYVSKfpUPb4of6gP62rJMJIlcDjmgGo0Jox1d72VT3bqJU/s1600/%C3%89szaki+oldaln%C3%A9zet.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="209" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7bhBF_vuSJea998QS29GagfrrvwAbk1gipr1gef0qUbjtA2gI6uMJ62kjcn29liQVpqP-kjnymM40Z1H5WVFRwqSemWFD_nYVSKfpUPb4of6gP62rJMJIlcDjmgGo0Jox1d72VT3bqJU/s320/%C3%89szaki+oldaln%C3%A9zet.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Olivér ágya oldalról, így talán érthetőbb egy kicsit</td></tr>
</tbody></table><br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjeJVHS-0besg43eY8rd4bk9Gql3nDSXlJ_-ZT5IaV9WXeJglEyk5QYDADCjTRYu2Wk9Cl-ikNNbW6Fkj8x2fHnoBvi3bG_VT2fvjDO5a3zns8i0Eik6KpeBBwTyRUjK5NBf_kogN6gBus/s1600/B%C3%BAtorok+fel%C3%BClr%C5%91l.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjeJVHS-0besg43eY8rd4bk9Gql3nDSXlJ_-ZT5IaV9WXeJglEyk5QYDADCjTRYu2Wk9Cl-ikNNbW6Fkj8x2fHnoBvi3bG_VT2fvjDO5a3zns8i0Eik6KpeBBwTyRUjK5NBf_kogN6gBus/s320/B%C3%BAtorok+fel%C3%BClr%C5%91l.jpg" width="181" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kényesebb bútordarabok kirészletezése, az asztalosnak:D</td></tr>
</tbody></table>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/07369161730220986192noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4954354432636785146.post-10337577121185086782010-07-03T17:11:00.000+02:002010-07-03T17:11:38.601+02:00Új kincs<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6mxVZUZrj_0E76RSP563G3nPdoZLoYtWt3qfa2-4JnItXzQxvCyvcDez1T_HyyopfacU5bsiIARML1hqD9OoMSc2GO3btdHXzo6stx_Gn2sfJVki34ffuMR7DKRPQH17PnWxLihEq-wg/s1600/k%C3%A1v%C3%A9f%C5%91z%C5%91.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6mxVZUZrj_0E76RSP563G3nPdoZLoYtWt3qfa2-4JnItXzQxvCyvcDez1T_HyyopfacU5bsiIARML1hqD9OoMSc2GO3btdHXzo6stx_Gn2sfJVki34ffuMR7DKRPQH17PnWxLihEq-wg/s320/k%C3%A1v%C3%A9f%C5%91z%C5%91.jpg" width="320" /></a></div>Világ életemben a túl alacsony vérnyomás volt rám jellemző. Terhesség kezdete óta ez a helyzet rohamosan romlik, így a kávé gyakoribb társam lett a hétköznapokban. Eddig instant kávét ittam itthon, de nem tudom olyan mennyiségben inni, hogy ne szívja meg magát a konyhában keletkező párával, ami után már nem az igazi az aromája, én meg eléggé finnyás vagyok:D.<br />
Soha életemben nem főztem kávét... egyszer próbáltam apukámnak, de a kis kotyogós szerkezet órrrán száján jött a cucc, mert annyira megtömtem kávéval, hogy nem tudta átnyomni a gép... azóta úgy gonoltam, jobb ha ezzel nem próbálkozom. Mostanra viszon megérett bennem a gondolat, hogy mégiscsak szerezhetnék egy 1-2 személyes kávéfőzőt, mert annak könnyebb a minőségét tartani. A keresést az interneten kezdtem. Semmit nem találtam gyakorlatilag. Utána a plázák konyhafelszereléseit jártuk végig sorra, de valahogy elég dágának találtam a felhozatlt. Ma végigsétáltunk Bicskén is azokon a boltokon, ahol szóbajöhet ilyesmi. Mókásan alakult, mert az első helyen kávéval adták, amire nem volt szükségem, így tovább kerestünk. Utána csak 3-6 személyesekkeltudtak szolgálni, mai nekem túl nagy volt annak fényében, hogy már láttam 1 semélyeset is. Ebben a boltban javasolták, hogy nézzek el egy másik helyre, ahova megamtól nem is mentem volna. Kár lett volna kihagyni... itt ugyanis fél áron volt az, amire Pesten majdnem lecsaptunk. Nem hagytuk ki, és tényleg megvettük 1350Ft-ért az 1személyes aluminium, izagából játékmasinának tűnő kávéfőzőt. Hazáig szorongattam lelkesen, és azonnal ki is próbáltuk. Valójában simán elég két szmélynek. Öcsémmel avattuk fel, és lekesen állapítottuk meg, hogy 4perc alatt igazán finom kávét produkált a gép. Kortyolgatás közben felmentem a forgalmazó honlapjára, és elkeseredve tapasztaltam, mekkora választék van megfizethető modellekből. El se tudom képzelni milyen keresőkulcsszóval juthattam volna hozzájuk... lehet hogy semmilyennel. No de ez a hajó már elment, nem veszek most mégegyet:D. Veletek viszont megosztom, hogy van az interntetn, egy nagy választékú, remek <a href="http://www.konyhatizezercikk.hu/index.php">konyhafelszerelésbolt</a>, ahol érdemes akár kévéfőzőt is választani:D, vagy bármit, amire szükségetek van éppen, mert olcsóbb mint a boltokban.Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/07369161730220986192noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4954354432636785146.post-2747929704540085142010-06-16T19:28:00.000+02:002010-06-16T19:28:47.251+02:00Alakulunk<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFEeh0VVnEzqCPMT-G9f80sD0Pe2wA1Ov1T76GVDjUV5EXmek8BSCFLTwjJDHqSC0IaUuatClTCm_GSsxDmI4mrl9N3QIYpf-7QOCLxOS5e7FZkUoF0azMJMp6PbBf-RWqkGN6-tf1u44/s1600/IMG_6353.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="199" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFEeh0VVnEzqCPMT-G9f80sD0Pe2wA1Ov1T76GVDjUV5EXmek8BSCFLTwjJDHqSC0IaUuatClTCm_GSsxDmI4mrl9N3QIYpf-7QOCLxOS5e7FZkUoF0azMJMp6PbBf-RWqkGN6-tf1u44/s320/IMG_6353.JPG" width="320" /></a>Nő a pocakom, közeledik az időpont, amikor négy embernek kell élet és alvóhelyet biztosítanunk pici lakásunkban. Hosszú folyamat volt bennem mire ez egy belátható feladattá vált.<br />
Első stádium a pánik volt, és az hogy ez lehetetlen. Nem sok időt szoktam magamnak hagyni erre a részre, mert nem vezet sehova, másrészt meg nincs lehetetlen, csak tehetetlen. <br />
Második stádiumban a ki fog alakulni gondolat uralkodott el rajtam, de ahogy telt az idő, be kellett lássam, hogy ennél többet kell tegyek a dologért.<br />
Harmadik stádium a kezembe veszem az ügyet, de pánikba esek címet viselhetné. Körülnézek a neten, nem találok semmit, aztán mégis, de egek mennyibe kerül, és hova tesszük, és akkor mi hogy lesz, és ez nekem beláthatatlan, feladom.<br />
Negyedik stádiumban ezen is átlépve felismerem, hogy a barátaink asztalosak. Hogy egy sereg dolog van a lakásban, amire semmi szükség. Egyre több dolog kezd bíztatóan alakulni. Találkozunk valakivel, aki épp most akar kuncsafkört bővíteni gipszkartonozást is vállal, és szivesen kijönnek méltányos áron Bicskére, és a plus 4 négyzetméterünk egy délután alatt kialakulhat.<br />
Ötödik stádiumban konkrét terveket szövögetek. Rajzok, rendeléseket adok le, és felmérem mit kell előkészíteni a lakásban ahhoz, ha a bútorok megjönnek szinte észrevétlenül foglalhassák el helyüket, viták, konfliktusok és pánik nélkül(hihi).<br />
Hatodik stádium a megvalósításé, és már itt tartunk. Az egyik nagyszekrény kikerült a lakásból, egy polc is, aminek hugomék nagyon örültek. Könyveket, ruhákat átválogattuk, anyagaimat rendbetettem, és az ütemterv alappilléreit megosztottam urammal, és lassacskán adagolom is a pontosabb infókat, ahogy közeledik egy egy konkrét feladat. Jól haladunk.<br />
Terveimben volt még sok sok kérdőjel, opció a kezdet kezdetén, de hát rugalmasnak kell lenni. Nyitott vagyok minden infóra, és lehetőségre, amik jönnek is szépszámmal. Legutóbbi ilyen meglepetés egy üvegajtós kis szekrény volt, amit nagybátyáméktól hozott apukám vasárnap. Beleszerettünk, bár még nem tudtuk hova rakjuk. Kértem két napot Gergőtől, hogy opciókkal álljak elő, amiből aztán választhatunk. Minden lehetséges jövőbeli bútorelrendezést figyelembe véve megtaláltuk a megfelelő falfelületet. Eldöntöttük mi kerül bele, örömmel használtuk ki máris fejben a felszabaduló helyet, és ma nekiálltunk, és be is fejeztük. Szerintem remek lett. Közben pár ötelt még felmerült, volt amit elvettünk, volt amit megvalósítottunk, és az eredmény az magáért beszél szerintem.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgf0dseH3v1DzP1E8Vk-twNEW-ySFeFT_4dubNQhtGH4MZ7-g3Xzgl9P7e_O1lNqIObUNREKJNMUKaa7ScQ-7qex48rGMKbEFoFO42kwDE7zG06psza8NJZtalCCmYnlYtb1fxxsmAWmSM/s1600/Collages4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="282" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgf0dseH3v1DzP1E8Vk-twNEW-ySFeFT_4dubNQhtGH4MZ7-g3Xzgl9P7e_O1lNqIObUNREKJNMUKaa7ScQ-7qex48rGMKbEFoFO42kwDE7zG06psza8NJZtalCCmYnlYtb1fxxsmAWmSM/s400/Collages4.jpg" width="400" /></a></div>Egy nagyobb lélegzet vételű ütem vár még ránk mielőtt megérkeznének a bútorok, meg egy ideális világban még a gipszkartonozás is megtörténik előtte, de azért még tennem kellene. Letisztul az új berendezés, mindenkinek kialakul a saját kis területe, és rólam meg kerül le szép lassan a nyomasztó teher. A végén még jobb lesz az új helyzet, mint az eddigi:).Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/07369161730220986192noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4954354432636785146.post-67305445563344218102010-05-13T20:25:00.000+02:002010-05-13T20:25:58.201+02:00Babaprojekt...Ezer éve nem írtam, pedig annyi, de annyi minden történik velem, körülöttem... Babát várok.. lassan 26 hetet is betöltöm... holnap...Nem terveztük, eleinte nagyon nehezen is viseltem, talán épp a lelkiek miatt, nem tudom, de ma már jól vagyok. Jól érzem magam a bőrömbem, és végre elkezdtem terveztgetni is a gyerekek fekvőhelyeit. A lakás átrendezését. Költségvetés, rajzolgatás, és öröm, mert úgy látom remek megoldásokat találunk.<br />
Már tudjuk, hogy még egy fiúcskával bővül a család, ami sokat egyszerűsét az életen, pl nem kell ruhákat beszerezni.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://users.atw.hu/butorgyar/images/Kyra_4lepcsos_almazold.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="258" src="http://users.atw.hu/butorgyar/images/Kyra_4lepcsos_almazold.jpg" width="320" /></a></div>Tegnap megtaláltam Olivér ideális új ágykomplexumát.(a kép csak illusztráció, sokat fejlesztettem rajta hogy tökéletes legyen nekünk) Ő most galériára fog kölötzi, és alatta alakítunk ki neki egy kis játszókuckót.<br />
Jelenlegi pocaklakónk pedig egyedi tervezésű kiságyat kap, pelenkázóval, alatta ágyneműtartóval. Anyáék rendelkezésünkre bocsájtanak még a lakásból 3-4nm-t, amiből szuper gardrob lesz, és hangszigetelő a kicsiknek, ha alszanak. Első, bőkezú számolgatásaim alapján 200000Ftből sikerül megoldanunk a dolgokat, bár a gipszkartonozás kapcsán még sok sok kérdőjel van. Nem baj, szépen lassan kitisztogatok mindent. Most örülök, hogy megvan az asztalosunk. <br />
Végül pár friss kép a család minden tagjáról.<br />
Május első vasárnapján kirándultunk:<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOxM9Uei62lWoGVLI9VKOTqAdxR3CegMC7uY6I8yl24wRzoD4EufPIpi53TDVgOBZ7J5Ls8DQ47szAJSDI50CekqZbGhqSH-mamD7tYrOMB8hkXCSdBCxSI4STOjmrtE1-UCRm_hXDPPM/" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOxM9Uei62lWoGVLI9VKOTqAdxR3CegMC7uY6I8yl24wRzoD4EufPIpi53TDVgOBZ7J5Ls8DQ47szAJSDI50CekqZbGhqSH-mamD7tYrOMB8hkXCSdBCxSI4STOjmrtE1-UCRm_hXDPPM/" width="320" /></a></div><br />
Ekkora volt a pocakom a 22. héten:<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEikxYzh1EORKN9Mb6F_cGpizLEMUUkP6DF1jISUyIkJEBh5fyNqIg-WhEAZ60r-d4gaC8MaUF-2NLVy1k6D4QXEnR9u_lmOihYhQMPtr4k2aYQycS4mwxMLEgAeN1708F27jL50c7Ek9eY/s512/IMG_5597.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEikxYzh1EORKN9Mb6F_cGpizLEMUUkP6DF1jISUyIkJEBh5fyNqIg-WhEAZ60r-d4gaC8MaUF-2NLVy1k6D4QXEnR9u_lmOihYhQMPtr4k2aYQycS4mwxMLEgAeN1708F27jL50c7Ek9eY/s320/IMG_5597.JPG" width="240" /></a></div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/07369161730220986192noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4954354432636785146.post-31765040934250582852009-12-03T06:00:00.001+01:002009-12-03T06:00:00.519+01:00Így készült az adventi manónkElőző postomban láthattátok a kész művet. Készülés közben nem fotóztunk, arra már végképp nem volt időnk, de egy mesét mégiscsak megér.<br />
A dolog ott indult, hogy még egészen időben megtaláltam a <a href="http://www.gyerekszoba.blog.hu/">Gyerekszoba</a> blogon a kiválsztott adventi naptár figuránkat. Ebben megnyugodva jó Pató Pál úri forma szerint, EJ!ráértem arra még:D. Aztán egyszercsak már egyere kevesebb, és kevesebb lett az idő, ahogy az már lenni szokott, és szegény manó létét sokminden fenyegette, mígnem egyik nap, nekiálltam, hogy na akkor én MOST pikk pakk, megvarrom a manót. Olyan könnyen, és gyorsan végigszaladt a fejemben a munkafolyamt. Bersze a megvalósításnál mindig adódnak gondok.<br />
A fejecske, felsőtest résszel kezdtem. A következő kérdések merültek fel:<br />
-Miből legyen a feje? -testszínű rugalmas anyagot választottam<br />
-Ki rajzolja meg a csinos kis pofiját?- kizárásos alapon én...<br />
-Mivel tömjem ki?- terveimben pelyva szerepelt, de párom teljesen logikus érveivel elkanyarított a szivacs irányába. Ha valaki dolgozott már szivacstörmelékkel, akkor tudja, hogy még a jövő hét is szivacsos lett. Ráadásul a túl rualmas anyag, túl jól átvette a hatalmas szivacsadabok fermáját, ezért némiképp göcsörtös lett a fejecske.<br />
-Miből legyen a blúza?- ha már karácsony, legyen piros, és az még van is itthon...<br />
-A nagy szoknya, vagy a zsebek legyenek karácsonyi anyagból?-sajnáltam volna a karácsonyi anyagot ekkora szoknyára "pazarolni", főleg hogy amúgy sem érvényesül a zsebek miatt, így a zsebek lettek karácsonyiak.<br />
-Miből legyen a szoknya?- Anyukám anyagai között is kutatnom kellet a jó ügy éredekében, míg végül rábukkantam erre a világosbarna keselejtezett lepedőre. Remekül megfelelt méretben, és színben is a célnak.<br />
-Hogyan kerüljenek a számok a zsebekre?- Gergőm döntött: cikcakkvarrással írjuk rá. Ez valami böszme nagy feladat volt:D. Gergő előrajzolta, rágombostűzta zsebek hátára a merevítő anyagot, majd vasalta a zsebeket. Én meg nyomtam a gépet, és forgattam az anyagot. Az túlzás hogy egységes, de számozott zsebek díszítik a manócskát. (2.5óra...)<br />
-Mitől nem fog lógni a baba feje?- Ismét férjem mentette meg a helyzetet: Tengyünk egy vállfát a vállába, és a tarkóján vezessük ki, így máris akasztója is van. Tudom hogy elég mobid, de működik.<br />
-Melyik gomb legyen a szeme?- Némi vita után két szerintem hatalmas kék szemecskére esett a választás. Végülis nem is rossz.<br />
Ekkor a baba már fenn lógott az ajtón. Zsebeit megpakoltam, és már csak a kopasz fejére hiányzott valami... de nagyon. Gergővel álltunk a fura kis fazon előtt, és röhögtünk. Ekkor még lógtak a rettenetesen hosszúra, és a szivacs miatt göcsörtötsre sikerült kezei is. Éjfél volt. Menthetetlenül kezdeni kellett valamit a rémisztően meredező kezekkel. Így történt, hogy egy gombostűvel hátul összetűztem a kettőt. Meglepően jó eredményt elérve ezzel. A kérdés azonban még mindig ott lebekett: MIT TEGYÜNK A FEJÉRE? Hajat kéne rá varrni... mondta uram, én meg jelentőségteljes pillantást vvetettem rá mely kb ennyit jelentett: december másodika hajnali negyed egy van, és te el se tudod képzelni hogy mekkora meló hajat varrni, meg amúgy is milyen frizurát? Meg miből? stb.... Fogtam a sálamat, és a fejére tettem kínomban. Kínso vigyorral lehett csak szegénykére nézni...Ekkor jött a nagy ötlet:<br />
Két hete fontam vesszőből egy furcsán sikerült ceruzatartónak indult csálé kosarat, amiben azóta Olivér krétáit tartottuk. A kréták most a tábla krétatartó részében landoltak, a fura alkotásom meg a baba fejére került. Ez feltette az íre a pontot, vagyis ádventi manónkra a kalapot. Kicsit még megigazítottuk a szoknyáját, lefotóztuk, és a jólvégzett munka elégedettségével mentünk aludni.Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/07369161730220986192noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-4954354432636785146.post-12333388280807671892009-12-02T11:03:00.001+01:002009-12-02T11:12:35.320+01:00Egy megkésett mű<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHZf3FKUUAeU19DxMIsxLS6RTZ_rFAIEZvnp60wX4C_wTEcfY6A8tKPDlC7Rp27iA3ywnB7Z_YYZTUAtmN36FwqBh9RbUz_cWyRdNX1glKmsohqnew8jaywYykz7EsKXTsjhbOTgDkF14/s1600/IMG_4872.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHZf3FKUUAeU19DxMIsxLS6RTZ_rFAIEZvnp60wX4C_wTEcfY6A8tKPDlC7Rp27iA3ywnB7Z_YYZTUAtmN36FwqBh9RbUz_cWyRdNX1glKmsohqnew8jaywYykz7EsKXTsjhbOTgDkF14/s200/IMG_4872.JPG" /></a><br />
</div>Idén úgy döntöttem, Olivérem elég nagyfiú már az adventinaptár bontogatásához. A csokoládés táblás ablaknyitogós szóba sem jöhetett természetesen. Anyukám is már régóta saját készítésűvel örvendezteti a gyermekeit. Ennek megefelelően én is úgy döntöttem, elkészítem azt a naptárat, ami ezután minden átdventben elvezeti fiacskámat karácsonyig. Igyekszem minden évben valami új fajta tapasztalattal megismertetni a mindennapi a jándékocskák által. Idén még csak azt tanulja, hogy minden nap csak egyet nyitunk ki.... nem könnyű. Természetesen én is nehezítettem a saját helyzetemen, mert a naptár csak tegnap éjjel készült el, de igazán elégedett vagyok a művel, ami sok sok viszontagságon ment keresztül, és nem kevés öteletelésen. Ennek kiteljesedése a sapkája:D, ami egy külön történet. (holnap reggel elolvashatjátok).<br />
Ajándékként <a href="http://www.ikea.com/hu">IKEA</a>-s <a href="http://www.ikea.com/hu/hu/catalog/products/10159278">ujjbábok</a>, és egy két faállatka került bele. Sajnos a ma reggel nyitásnál nem voltam jelen, mert rémes éjszaka után apa hagyott még pihenni, de hatalmas bábozásra jöttem ki a béka és a búvár főszereplésével. Nagyon élvezte a gyermek. <br />
A manócska ötletét a <a href="http://gyermekszoba.blog.hu/2009/11/09/adventi_baba">Gyerekszoba</a> blogról merítettem, ahol ennél kicsit angyalibb figura szórakoztatja a gyermeket, de mifelénk ilyenek Jézuska segítői:).<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://lh3.ggpht.com/_1gjIW5rNMW4/SxY61AQQkJI/AAAAAAAAC98/tTU9UzhLEHA/adventi%20mano%CC%81.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="282" src="http://lh3.ggpht.com/_1gjIW5rNMW4/SxY61AQQkJI/AAAAAAAAC98/tTU9UzhLEHA/adventi%20mano%CC%81.jpg" width="400" /></a><br />
</div>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/07369161730220986192noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4954354432636785146.post-23884403364739378062009-11-22T23:32:00.000+01:002009-11-22T23:32:56.468+01:00Töröttet, vagy meggtörjem?-MandulaAvagy megéri e pucolatlanul venni.<br />
1200Ft-ért vettünk egy kiló pucolatlan manudlát a Naprában.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicFkdX2PdqJiebpQJJ0D0nPqimrc_1qBqKPGrH9T4SXGPzMqeLXTE-YS1zk1wR6UUuW_0_pWNE4pKvzEP0Np7PMKl5sB8NMd17O8Ym9fmYvvtIeMrhTwVjo2jHfZgwOc4BV403JPRXDPg/s1600/mandula.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicFkdX2PdqJiebpQJJ0D0nPqimrc_1qBqKPGrH9T4SXGPzMqeLXTE-YS1zk1wR6UUuW_0_pWNE4pKvzEP0Np7PMKl5sB8NMd17O8Ym9fmYvvtIeMrhTwVjo2jHfZgwOc4BV403JPRXDPg/s320/mandula.jpg" /></a><br />
</div>40perc alatt pucoltuk meg Urammal.(szegény gazdagabb lett pár vízhólyaggal, pedig sok diót mogyorót tör amúgy)<br />
Az egész lakás tele lett a pattogó héjjal.<br />
A végén mérlegeltünk:<br />
tisztított mandula: 290g<br />
héjj: 734g<br />
ennek alapján az összes: 1024g (pont egy giga:Dpontosan mért a csaj a blotban)<br />
<br />
Ennek alapján azonban nem érdemes pucolatlant venni:(, mert 300g kerül 320Ft-be, ha pucoltat veszek. <br />
De hogy mégis jó hírrel zárjam soraimat, a pucolt termék fantasztikusan finom, eddig életemben ez a legjobb marcipán amit valaha ettem.(legközelebb ha arra járunk, veszek pucoltat, és az ízösszehasonlításal is kibővítem a postot)Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/07369161730220986192noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4954354432636785146.post-7963649734399121192009-10-29T17:35:00.000+01:002009-10-29T17:35:02.176+01:00Telefon OFF<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjowf5wiYjONrDJhlxma10pUm1Ja4tUuxAo7ERNB0u4bARiHwrvz92D9hcdjvhdOaqs43NxilE8HyBMoAAFTd0aeVHEwftSHZLxhEjAflPqQiMwa5eybZTIrHmxcUDggJ-fDRUfEyYmcxU/s1600-h/telefon.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjowf5wiYjONrDJhlxma10pUm1Ja4tUuxAo7ERNB0u4bARiHwrvz92D9hcdjvhdOaqs43NxilE8HyBMoAAFTd0aeVHEwftSHZLxhEjAflPqQiMwa5eybZTIrHmxcUDggJ-fDRUfEyYmcxU/s320/telefon.jpg" /></a>Ma két olyan telefon érkezett kicsiny hajlékunkba, amiből már csak egy is elég lett volna ahhoz, hogy kibuggyanjon belőlem.. és igazából annyira nem is off ami a blogomat tekinti, mert két olyan téma, amiben nagyon mellényúltak hogy engem kerestek.<br />
1 Telefonhívás:<br />
-Üdvözlöm, a Bicskei Postahivatlaból telefonálok, és ellenőrizzük a hirdetéskikordókat!!!!!, kaptak a napokban, TESCO, LIDLI és HELYI TÉMA újságokat?<br />
- pillanat(persze ő nem látja a fejemet... meg a gondolataimat sem...).... igen, van mindhárom<br />
-köszönöm szépen.<br />
<br />
Na így leírva egészen kultúrált beszélgetés volt... de miért is említem itt meg? MERT ÚÚÚÚÚÚÚTÁLOM a szórólapokat. ÉS nem elég hogy valaki papírt, festékest vegyszert áldoz a kinyomásukra, nem elég hogy teletömik vele FIZETETT emberek a postaládánkat, még TELEFONON ellenőrzik is az előbb említettek munkáját, és erre is van milyen pénzből fordítani... Ez komoly??? EZ KOMOLY? azóta sem hiszek a saját fülemnek...és nézem a hatalmas kupac szóróanyagot az asztalon, mert ez a három felesleges szemét csak kicsiny része a teljes palettának.<br />
<br />
2. telefon<br />
Üdvözlöm, a FIIDESZTŐL keresem(bocsánat a sűrű "márkanév" emlegetésekért, de szöveghű szeretnék lenni, amennyire tudok)-kis szünet, amiben nekem volt módom egy "igen hallgatom"-ot elmondani, de mikor kimondtam már gyanús volt hogy lehet hogy géppel beszélek....<br />
Valaki valamilyen villát jogtalanul vett meg, hatlamas számok, majd korház, bezérés, várakozás, ilyesmik, és valamivel ha egyetértek, akkor 1es gomb, ha nem, akkor 2es.. itt letettem.<br />
<br />
Gondosan ügylek, hogy még véleményem se legyen a politika semmilyen területérő...tehát mellélőttek. Nem érdekel, hogy ki mit, mikor vett, és hogy ez mivel hozható kapcsolatba... szóval élem az életem, és igyekszem az ismert törlvényi kereteken belül mozogni...<br />
Hány telefon meg ki naponta, mennyi pénz? Idő mondjuk nem, mert GÉP igyekszik nem is tudom mire rávenni, na de nehogymár...<br />
Bocsánat a kirohanásért, de ez kikivánkozott belőlem...Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/07369161730220986192noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4954354432636785146.post-71818555693821469092009-10-07T20:38:00.000+02:002009-10-07T20:38:13.474+02:00V, v v?Érdekes címet adtam számomra érdekes gondolataimnak:D<br />
Hiányoznak a bogjaim. DE komoly harcot vív bennem a valós és a virtuális világ. Mert...A Virtuális vilában rengeteg baráttal osztom meg mindazt, ami bennem van. Élvezem a gépelést, és olyan életérzést biztosít, amit szeretek... Ami mégis némi nehézség, hogy ha már bejegyzést írok, szeretek mellé képet tenni, szeretem rendesen megszerkeszteni, és ettől a dolog máris sokkal több időt vesz el az életemből, mint amennyit reálisan szánhatnék rá. Beszippant ez a hatalas, végtelen világ, térülök fordulok, olvasok, keresek, írogatok, játszom, csevegek, twitter, facebook...soroljam? Órák is el tudnak telni...<br />
3 napig nem volt gépem... elromlott a töltőm... némileg ideges is voltam... de be kell látnom, kellett az a csönd amit ez biztosított... Meg kellett tanulnom élvezni a Valós világot... És sikerült is... Elkezdtem VALÓDI naplót írni, mert én nagyon szeretek kézzel írni. Imádom a tollakat, füzeteket, és most elkezdtem megtölteni, kihaszánlni őket. Talán régimódi leveleket is kéne írjak néha, és igazi meglepetést szerezhetnék vele sok sok barátomnak... nem is rossz ötlet:D<br />
Szóval komoly mérlegre tettem a VALÓS vagy VITUÁLIS kérdést... és úgy döntöttem igyekszem egyensúlyt tartani. (naná hogy ez már ma megbukott, amikor megjött a töltőm... ) Szükségem van Rátok, a gonosz beszólásokra, a bírálatra is, de azért mégis inkább a szerető, visszaváró szavak azok, amik megérik a sok sok itt töltött időt. Kapcsolatok, amik szépen lassan akár a valós világba is átkúszhatnak, új gondolatok, tapasztalatok. Adott esetben éppen magamról. Emelett viszon a napi felatlistámon mindent ki kell pipálni, aminek utolsó eleme minden nap, az időben való lefekvés... belel fogom tenni a "Fejedben lévő poszotok legalább egyikének megírása" pontot is, mert megérdemlem:D. De az utosó előtti feladat mégis az lesz minden nap, hogy a kézzel írott naplómmal és magammal leülök pár mondat erejéig, mert azt is megérdemelm:D<br />
Önmagam, Férjecském, Gyermekünk, Családunk, Háztartásunk, Munkán... ezek mindegyikének hely kell az életemben, és élveznem is kell minden percet, amit megélek... úgyhogy van még mit fejlődnöm... pl úgy tenni a dolgomat, hogy nincs bűntudatom, hogy éppen mi más kellene csinálni.<br />
Szóval feladatlistára fel, és pipáljunk, este pedig veregessük meg saját vállunkat, akár Virtiálisan, akár Valóságosan. Kinek hogy tetszik.Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/07369161730220986192noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4954354432636785146.post-73585352060773895912009-10-06T22:50:00.002+02:002009-10-06T22:56:23.970+02:00NehézNehéz lesz újra klaviatúrát ragadni, és visszatérni szeretett blogjaimhoz, nem is hittem volna hogy ennyire. Szeptember eleje óta készülök, és tessék. Eltelt egy hónap...<br />Pedig lenne mit írni, bár nyilván ahogy eddig, még mindig nem érdekelne mindenki, bár bízom benne, hogy azért akad majd olvasóm. Meg magamnak is tartozom annyival, hogy időt szánok gondolataim összegerebjézgetésére, és szembenézek mindazzal, ami a fejemben jár, és ha igazán rendes csajszi akarok lenni magammal, akkor még kezdek is ezekkel a tapasztalatokkal valamit.<br />Házunk, és lelkem rendje egyaránt alakul, és hogy ebben mi segített, majd egy hamarosan jövő postban osztom meg Veletek. Fiacskám nő, étkezési szokásaink változatlanok, és élvezzük mindazt, ami ezzel együttjár. Most már szeretjük az ércelődőket, együtt nevetünk velük. Szertjük az ismételten feltett kérdéseket, mert újra végiggondoljuk a saját miértjeinket.<br />Elszaladta egy nyár, és talán már a tavasz is blogolás nélkül, de most reszkess blogvilág, mert ha NEHÉZ is lesz, de én visszajövök, és adni szeretnék valamit ennek az internetes médiavilágnak, aholnnan hiszem hogy hiányzik egy kis Szildásság:D.<br />(olvastam ám mindenkit attól hogy nem írtam:D, és ezután is fogom olvasni kedves blogjaimat, és keresem az újabb értékeket a világhálón)Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/07369161730220986192noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-4954354432636785146.post-49229069727965877812009-09-17T10:02:00.001+02:002009-09-17T10:02:02.902+02:00Celebrity Morph by MyHeritage<img style="visibility:hidden;width:0px;height:0px;" border=0 width=0 height=0 src="http://counters.gigya.com/wildfire/IMP/CXNID=2000002.0NXC/bHQ9MTI1MzE3NDQ5NTA3NSZwdD*xMjUzMTc*NTE3NDc1JnA9MTEwNTcxJmQ9bW9ycGgmbj1ibG9nZ2VyJmc9MiZvPTcyZTA1NDU5Zjg1YjRkMjg5OTg3ZDhiNGVmNGQ3Y2U3Jm9mPTA=.gif" /><table height="1" cellspacing="0" cellpadding="0" border="0"><tr><td height="1"><embed src="http://www.myheritagefiles.com/videos/U/28/3ls003_009680ddce1ba4itjinl03" width="340" height="340" type="application/x-shockwave-flash" wmode="transparent"></embed></td></tr></table><p><a href="http://www.myheritage.com" >MyHeritage</a>: <a href="http://www.myheritage.com" >Family tree</a> - <a href="http://www.myheritage.com/genealogy" >Genealogy</a> - <a href="http://celebrity.myheritage.com/celebrities" >Celeb</a>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/07369161730220986192noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4954354432636785146.post-50879426799741626152009-08-28T15:15:00.004+02:002009-08-31T15:09:35.024+02:00Mit kéne tudnunk élelmiszereinkről hogy ne együk meg?Meggyőződésem, hogy nincs ilyen információ. Mert persze arzént senki nem enne, ha tudná, hogy épp arzént eszik, és ez így is van rendjén, bár lássuk be az arzén nem nevezhető élelmiszernek... úgyhogy térjünk tényleg a tárgyra.<br />Manapság annyit hallunk arról, mit mikor hogyan, honnan, miből, miért együnk. De vajon tényleg tudjuk hasznosítani ezeket az információkat? Vagy mindezek csak arra jók, hogy egy enyhe félelem keletkezzen bennünk, és azokat a dolgokat emeljük le a polcról a hipermarketekben, amik az egészséges mivoltjukat elhitetik velünk valamilyen módon. Ezeket a módokat mindannyian ismerjük, és a szívünk, vagy inkább az eszünk mélyén tudjuk is, hogy már annak is örülhetünk, ha 10%-a igaz.<br />Mondják egyes élelmiszer ipari termékekről, hogy rákos megbetegedések kockázatát növeli, szív és érrendszeri panaszokat okozhat, cukorbetegség kialakulását elősegíti. Kezdik rebesgetni, hogy a gyerekek mentális fejlődősére is hatással van*, és a viselkedésüket is befolyásolja....<br />Egészségkedvelő pillanatainkban megfogadjuk, hogy mostantól figyelünk, majd a következő bevásárlás első 10 percében feladjuk a kísérletet is, mert túl sok a tilalom, túl sok a kérdés, túl sok az ismeretlen. Rémisztőbb a gondolat, hogy innentől már semmit nem ehetek majd, mint az, hogy ártani fog az, amit megeszem. Rengeteget kellene tanulni, foglalkozni ezzel a dologgal. Kapcsolatok kiépítése, alapanyagok beszerzése, újra főzni tanulni, új ízeket megszeretni, tűrni a környezet ércelődősét, amikor gúnyos megjegyzéseket tesznek arra az ebédre, amit nagy kínnal reggel összeállítottál, és magad is félsz attól, hogy képes leszel e megenni, jól laksz e, és fogalmad sincs arról, meddig fogsz tudni emellett kitartani, beválik e, és ha bármi ok miatt lazítasz a szabályokon, ugyanazok az intrikák fognak nekipattani a fejednek, amiket akkor kaptál amikor az első fura ebédeddel beállítottál. És ezt látjuk előre, ezért létrejönnek bennünk azok a kicsit faramuci érvek, hogy dédanyáink is ezt ették mégis 90 évig éltek, ha nekik jó volt nekem is az lesz, és ez egy a rengeteg egy pillanat alatt megbukó butaságok palettáján, amikkel szembesültem másfél éves vegánságom alatt. A legnehezebb mai napig az, hogy kilógok egy közösségből, ahova egyébként én tartozónak érzem magam, és ez nem más mint a családom. Nehéz még az, hogy vannak egészségügyi problémák a családban, 8 éve gyűlő orvosi leletek, gyógyszerek, amik a betegséget gyógyítják, a mellékhatást csökkentik, a vasat pótolják. Elhízás, szívritmuszavar, túlérzékenység, türelmetlenség, állandó feszültség, enyhe agresszió. Vannak rémisztőbb, és kevésbé rémisztő jelek arra, hogy másnak sem ártana hasonló változás.<br />Nagyon sokféle információ megszerzése után döntöttünk úgy, ahogy döntöttünk, és napról napra bővítjük ezeket, mert még mindig vannak kérdések amiket feltesznek, és nem tudom pontosan még magamban sem a választ, annyira meg végképp nem, hogy röviden, összefoglalva adjam tovább az érdeklődőnek, vagy épp vizsgáztatónak. Mai napig nem értek a fehérjékhez, aminosavakhoz. Azt viszont látom, hogy mennyi de mennyi látványos, vagy épp rejtett változást hozott az életünkben ez a döntés, és tudom hogy ezt a környezetünk is látja. Eleinte volt aki tanácsot kért a saját problémájára, de nem tetszett a válaszom, mert ez kemény dolog. Mert neki nem olyan a férje, mint az enyém, ő nem tudna ilyen áldozatot hozni, ennyi időt belefektetni, hogy pld. kenyeret süssön, nincs pénze malomra, nincs ideje akkor enni, amikor kellene, nem tud lemondani erről vagy arról az alapanyagról. Ilyenkor szétteszem a kezem, mert kompromisszumok léteznek, de áruk is van.<br />Egész kiskoromtól hallgattam otthon, hogy az egészség az első, és legfontosabb dolog. Most csalódnom kell, mert a gyakorlatban ennek semmi nyomát nem látom. Mert a nem vacsorázás, és a fehér kenyér elhagyása túl kényelmetlen. Kényelmesebb bevenni 5-6 bogyót, mert az orvos azt mondta, nem pedig azt, hogy váltson életmódot. Sőt, némelyik orvos** jól alátámasztja hogy a koleszterin szint táplálkozással nem beállítható, hiszen ő, ennek már minden módját kipróbálta.<br />Persze a magas vérnyomásról ugyanezt nyilatkozta valaki más, cigarettával a szájában....(tényleg hinnem kéne neki?)<br />Ha tudnánk, hogy öl a cukor nem tennénk többet a kávéba? Ha tudnánk, hogy a disznó fuzárium gombával fertőzött gabonát evett nem ennénk meg? Ha tudnánk, hogy a fehér kenyér nem jó másra csak arra hogy éhesebb legyen a szervezetünk, és jó sok inzulinnak adjunk feladatot a szervezetünkben, lecserélnénk barnára? Ha tudnánk, hogy a bolt barna kenyeret komlóval vagy kávéval színezik, megsütnénk otthon a kenyeret? Ha tudnánk, hogy a csirke aminek akkora a melle mint egy kisebb pulykának gyakorlatilag hormonmérgezéssel lett akkora amekkora, nem fizetnénk többet a szomszédban kapirgáló kisebb mellű példányért? Felmerül a kérdés: mennyi húst ennénk, ha nekünk kéne felnevelni, leölni az állatot, abban a világban, ahol már sok háziasszonynak a csirke bontása is gondot okoz.<br />Vagy lehet, hogy ez előbb felsorolt élelmiszerekről mindannyian tudjuk azokat az információkat, amiket előbb leírtam? Csak hát valahol inkább nem gondolunk rájuk akkor, amikor az a finom zsíros pörkölt az asztalra kerül, akkor amikor elolvassuk az akciós feliratot valamelyik prospektus elején.<br />Nincs pénz, nincs állás, nincs semmi, ami támogatná azt, hogy a biopiacon vásároljunk, akár húst, akár mást, hisz ott egy kiló gabonát sem kapok annyiért, amennyiért a hipermarketben már kenyeret kapok, és jobb inkább tényleg nem feltenni a kérdést, hogy mi van abban a meseszép ropogós kenyérben, ami annnnnnnnyira finom, és friss. És amúgy is a bió az, amit éjjel permeteznek. Hááááát persze, újabb butaság.... Nem fogok most jogszabályokra hivatkozni, sőt semmi ellenérvet nem fogok mondani....mindenki találna maga észérveket ha akarna, és nekem úgysem hinne.<br />Ha tudnánk a boltjaink polcán lévő termékekről, hogy lassan ölő mérgek megennénk őket? Költői a kérdés, mert nyilván nevezhető az előbbi megfogalmazásom írói túlkapásnak, elvakult fanatizmusnak. Ha azonban én őszintén körülnézek egy bevásárló központ választékában, nagyon óvatos becsléssel mondhatom csak, hogy minimum 80%-ára a termékeknek 10 perces vizsgálat után illik ez a fogalom.<br />Persze oké én nagyokos, de akkor mit lehet csinálni? Változni kell, ami nehéz, nagggggyon, naggggyon nehéz. Onnan tudom, hogy járom a változás útját, mert pld. a sajtról még mindig nem tudok lemondani, pedig pontosan tudom hogy mekkora károkat okoz.... Gyakran elfáradok a szabályoktól, a főzéstől, a kis választéktól, és elgyengülök. Egyedül nem megy... nem megy, ha kifogásokat keresünk, mert találunk.... Időt kell szánnunk az egészségünkre, ha még megvan, pénzt kell rá szánnunk, és tanulnunk kell enni, és élni. Önfegyelem legnagyobb próbája, és pillanatonként lehet csalódni önmagunkban ha mássá szeretnénk válni, ha tudjunk és szembe merünk nézni azzal hogy rossz irányba haladunk. Lépésenként, kitartással, segítséggel lehetséges.<br />A kérdés pedig továbbra is marad: Mit kéne tudnunk élelmiszereinkről, hogy ne együk meg őket? Nem elég amit már most tudunk?<br />*kérdezem én, mi más lehetne, na jó sok más, de azért mégiscsak abból épül annak a gyereknek a szervezetében minden, amit megeszik...<br />**akivel én találkoztam közelebb volt a 200kg-hoz, mint a 100-hoz, és nem tűnt igazán követendő példának....Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/07369161730220986192noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4954354432636785146.post-31688371804368869882009-06-17T08:09:00.003+02:002009-06-17T08:14:49.172+02:00A nagy vegetáriánus kihívás<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgbU_hCqlNCGR7WCsbP9Wu7AzyyChiei2h3RBJB6KrEpSTEf0cEPf2MLtvIx4N0i_DVc-4UlCvBqij1gAAjR3QjKnGn1PjivyAGj_XuMpihOknc_pEqblm-rUfXnfGyRVlCsVoqzlPwlcw/s1600-h/nvk-top.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 296px; height: 301px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgbU_hCqlNCGR7WCsbP9Wu7AzyyChiei2h3RBJB6KrEpSTEf0cEPf2MLtvIx4N0i_DVc-4UlCvBqij1gAAjR3QjKnGn1PjivyAGj_XuMpihOknc_pEqblm-rUfXnfGyRVlCsVoqzlPwlcw/s400/nvk-top.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5348175475325271458" border="0" /></a><br />Fantasztikus <a href="http://vegavarazs.hu/a-nagy-vegetarianus-kihivas-napja-%E2%80%93-csatlakozz">kezdeményezésre </a>lettem figyelmes, amit jó szívvel tudok ajánlani mindenkinek! Gyertek Ti is!Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/07369161730220986192noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4954354432636785146.post-53569383864345032492009-06-15T10:54:00.003+02:002009-06-15T11:51:18.723+02:00Matracon alszunk!!!Az elmúlt időszakban annyi dolgon aludtunk, hogy kezdtem megelégelni. A fekvőhelyünk problémája ott indult, hogy már a terhesség alatt is komoly kényelmetlenséget okozott a kihúzható kanapé. Aztán amikor a habtapis időszak elkezdődött, hamar meguntuk, hogy reggel kiteszem, este összeszedem, ágy kihúz betol. Előszőr csak összecsuktuk a kanapét, és előtt aludtunk, a habtapin, rá tettünk még két szőnyeget, meg egy gyapjútakarót, és azon aludtunk. Aztán a szobákat is átrendeztük, a kanapé átkerült a nappaliba, de a matrac nem változott. Kb 3 hónapja történt egy baleset. Eltörtem egy lázmérőt, a higany takarítása egy egész estés program volt. A habtapiktól ekkor búcsútvettünk, mert mert nem lehetett biztonságosan higanytalanítani. Innentől visszatértünk gyökereinkhez, mert a kanapés időszak előtt anyukámék fotelágyán aludtunk, ami nem egy leányálom. Két darabból áll, szétcsúszik, és ha odabújok férjecskémhez garantáltan szétcsúcsik, és én a lukban alszom, reggeli hátfájással. 2 hét telt így amikor két dolog is takarodót fujt a fotelágynak. Egyik, hogy vendégek jöttek, és anya azt szánta nekik fehelynek(szerencsétlenek), ráadásul én mozogni alig tudtam aznap délelőtt, mert teljesen kikészült a nyakam. Előszedtem a még régebben használt felfújható vendégmatracunkat, amin még Tétényben aludtak a haverok ha buli után kidőltek. Felfújtuk. Tüdőből... én kezdtem, Gergő folytatta, aztán gyakrabban cseréltünk amikor már egyre nehezebb volt fújni. Jót aludtunka kimerütlségtől:D. Kétnaponta este fújkált hozzá Gergő, mert nem volt elég kemény...meg ersztett is......<br />3 hete elfogyott a tönkölybúzánk(hogy jön ez ide? mindjárt kiderül). Megbeszéltük, hogy pelyvát is rendelünk, és valamire majd csak elhasználom. Meg is kaptuk az első zsákkal, amiben 10kg volt. Hamar elfogyott. Vartam ugyanis két párnát a fejünk alá, ami darabonként 2,5kg, és két ülőpárnát, amik 2kilósak. A maradék egy kiló pihent a zsákban a következő szállítmányig, amiből elkészült fiacskánk párnája, aki azóta nem mászkál el éjjel a matracról mióta a párnán alszik, és még két ülőpárna. A párnáink felavatásának napjától érett bennem a pelyvamatrac gondolata, de sok sok kérdés volt még, amiket elkezdtem megválaszolgatni. Gergőnek is tetszett az ötlet, hogy egy próbát megér. Technológialag megvalósítani a dolgot azért nem olyan egyszerű, mert ha csak egy 200x140es "párnát" csinálok, akkor a pelyva a matrac szélén köt ki reggelre. Úgy döntöttünk, hogy kb 20 részre fogjuk osztani, 7cm magas lesz, és én meg valahogy bepaszírozom a gép alá....vállaltam hogy megoldom....<br />Jött az árkalkuláció. Mennyi pelyva fog belemenni??? Csekély tapasztalataim alapján 30kilóra tippeltem, meg is reneltük a pelyvát: 3600ft-t fizettünk érte. Anyag. Szokásomhoz híven bementem a 390ft/méteres boltomba, ahol találtam is egy farmerszerű anyagot, amiből vettem 6métert. 2400Ft nagyságrendileg. Alapnyagok ott csücsültek a lakásban. Pénteken kiszabtam. Csíkok a belső elválasztáshoz, és a nagy lapok amin aludni fogunk. Tollal felparcelláztuk a nagy alapokat. Végül csak 12 részre osztottuk, 30x75cm. Rávarrtama csíkokat. Kb pontosan, persze még csak az egyik oldara. A másik oldalt mégnehezebb volt. Már csak a keret. Újabb két óra, sok szívás, és a szemem kinézése. Nem is tudtam egyszerre megcsinálni. De sok sok bevallom káromkodás után ott tarttunk, hogy lehet tölteni. Természetesen parcellánként, amiket jó lenne ugyanakkorákra tömni. Vettünk egy öntőedényt, és számoltuk hányat töltünk egybe. Egészen jól haladtunk. Próbálgattuk közben, és egyre lelkesebbek voltunk. Egyik oldala megtelt. Fél óra kellett a lukak bevarrásához, és némi gerincfájás... Másik oldal. Sokkal könnyebb volt a növekvő súlyt kezelni mint gondoltuk. Gond nélkül megtelt a második 6 parcella is. Kivéve az utolsó, mert elfogyott a plyeva(nem a becsléssel volt a gond, hanem loptam már belőle a párnákhoz). Úgy döntöttem, ennek ellenére felavatjuk az éjjel. A másokdik kör lukvarrás még tovább tartott, már majdnem feladtam... de ELKÉSZÜLT!!! Bevittük a helyére, mert míg én varrogattam a töltőlukakat Gergő leeresztette a matracot, felsöpörte a szobát, sőt még csomó mindent el is pakolt, csak hogy érzékeltessem mennyi idő kell egy erős anyag kézzel összevarrogatásához. Becipeltük, ráfeküdtünk, és imádtuk:D. Anyukám is kipróbálta, és döbbenettel konstatálta, hogy ez aztán nem semmi. Igazi memóriamatrac. Tökéletesen alátámaszt, teljes ellazulást biztosít. Mikor kiujjongtuk magunkat feltakarítottuk a szétszóródött pelyvát a konyhában, és elmentünk a városba sétálni, gyermek meg a nagyszülőkkel maradt itthon, de ez már nem tartozik a tárgyhoz.<br />Szummázva a dolgot, 6000ft alatti áron van egy fantasztikus matracunk, igaz 15-20 óra munkám benne van, de kifáradt hátamat már az első éjszaka kárpótolta. Mindenkine csak javasolni tudom!!! Fotó is lesz, csak épp rajta alszik a fiacskám, meg amúgy sincs rajta sok látnivaló. A maradék anyagból, mert az is van, még a varrógépem is kap takartó. És már tervezés alatt van egy ülőgarnitúra majd az új házunkba, mert teljesen beleszerettünk a pelyvába. Már vár egy 15kgos zság kölespelyva rám, amivel még nem tudom mit fogok kezdeni, sokkal finomabb dolog, de ha egyszer rájövök, szerintem az is jó helyre kerül majd.<br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgk_joncztkZQr2QhTIRjwuLPNJJY0WjUZz6TqcQ16z7ENHVD2pwRGCZNwQ0giCb_GFKvMD10WCFLuTNIQtFxJKnQsHgc4iSK12I7fYVc-e5o0aXA8HfxYTUj-9jNA7V274vGJke3gMIIk/s1600-h/K%C3%A9p+102.jpg"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer; width: 400px; height: 300px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgk_joncztkZQr2QhTIRjwuLPNJJY0WjUZz6TqcQ16z7ENHVD2pwRGCZNwQ0giCb_GFKvMD10WCFLuTNIQtFxJKnQsHgc4iSK12I7fYVc-e5o0aXA8HfxYTUj-9jNA7V274vGJke3gMIIk/s400/K%C3%A9p+102.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5347489447762073634" border="0" /></a><br /><div style="text-align: center;"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5kGOSevmZXFTlosy3fvKZHjeoWcXhUIRip1ePqY9tOiMj6JZPGNKiXET-hN80C70XwPdJCzT2YouApzNXVjRD6ObdRhRrZCIWCy2b2dRlNZw9j0RGyL_ceOAiyKi5g_sVXlexysjv2uM/s1600-h/K%C3%A9p+101.jpg"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer; width: 400px; height: 300px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5kGOSevmZXFTlosy3fvKZHjeoWcXhUIRip1ePqY9tOiMj6JZPGNKiXET-hN80C70XwPdJCzT2YouApzNXVjRD6ObdRhRrZCIWCy2b2dRlNZw9j0RGyL_ceOAiyKi5g_sVXlexysjv2uM/s400/K%C3%A9p+101.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5347489443395148850" border="0" /></a>(felébredt a ded:))<br /></div>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/07369161730220986192noreply@blogger.com13tag:blogger.com,1999:blog-4954354432636785146.post-49925366363499630252009-05-29T19:18:00.001+02:002009-05-29T19:19:51.037+02:00KérésEgy <a href="http://napsugarasparokiank.blogspot.com/2009/05/erzsike-beteg-2.html">Édesanya</a> arra kér minket, hogy mondjunk el egy imát kicsi lánya gyógyulásáért. Ha tudunk, segítsünk.Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/07369161730220986192noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4954354432636785146.post-5818645330132379352009-05-26T12:15:00.005+02:002009-05-26T12:32:44.223+02:00Hordozás a médiában 1.Új rovatot nyitok a blogomon. Kicsi fiamat születése óta hordozom, a mai napig is. Babakocsiban nagyon keveset ült, telán egy kicsit túlságosan is elvé vált a babakocsitlanság, ami ellen most küzdök.. de ez más kérdés. A Hordozás a médiában cím a <a href="http://www.mamami.hu/">Mamami fórum</a> egyik topikjának címe, amit nagyon szeretek, és rájöttem, arra gondoltam, hogy egy ilyen témát a blogomba is beillesztek, mert az életmódunk lelki egészség részéhez nagyon szorosan hozzátartozik a hordozás.<br />Az első egy nagyon pozitív anyag, a <a href="http://www.kepmas.hu/">Képmás magazin</a> májuszi számának 16-17. oldalán találjató. <a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://lh5.ggpht.com/_1gjIW5rNMW4/ShvEB4e-3kI/AAAAAAAACDw/R8lIDPYYTD8/s512/IMG_3863.JPG"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer; width: 382px; height: 286px;" src="http://lh5.ggpht.com/_1gjIW5rNMW4/ShvEB4e-3kI/AAAAAAAACDw/R8lIDPYYTD8/s512/IMG_3863.JPG" alt="" border="0" /></a><br /><div style="text-align: center;"><span style="color: rgb(51, 153, 153);">ANYA A VILÁG</span><br /> <br /><span style="color: rgb(51, 153, 153);"> "Vannak még helyek a Földön, a hol az anyák a gyerekek eredeti szükségleteit követik. Azokat az igényeket, amelyeket a csecsemő születésekor magával hoz. Az újszülöttet sosem hagyják egyedül akár alszik, akár ébren van és akkor sem, amikor sír. A gyermeket mindenhova magukkal viszik, oda, ahol az élet zajlik. És folyamatosan karban, hordozóeszközben tartják, magukhoz ölelik. A csecsemő érzi, hogy minden rendben van, hogy szívesen látott vendég a családban. A baba, majd később a kisgyermek is az édesanyával, vagy édesapával, nagymamával, testvérre van nappal, éjjel pedig az anya mellett alszik. Rácsos ágy, külön szoba, járóka, babakocsi nem létezik. Ők fejlődő országokban élnek...</span><br /></div>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/07369161730220986192noreply@blogger.com4