2008. augusztus 19., kedd

Hexaportál ihlette-Esküvő

Ma reggel megkaptam a Hexaportal esedékes hírlevelét, benne felsorolva a legfrissebb cikkeik. Elsők között olvastam ezt a címet, és mivel legjobb barátnőm mindjárt férjhez megy gondoltam elolvasom, hátha érdekes lehet akár neki is, és akkor átküldöm a linket. Neki ez nem érdkes az ő esküvője pontosan arról szól, amiről kell, így csak Neki nem küldöm el a linket, hanem itt megosztom mindenkivel, megtűzdelve a saját gondolataimma.(kékkel lesz a főcikk, én maradok az eredeti:D)

Mintha elfelejtődött volna az esküvő jelentése mostanság a sok külsőség közepette, illetve hogy mi végett is van a nagy felhajtás, egy életre szóló fogadalom emlékezetessé tételére.Arról nem beszélve, hogy akik hitelt is felvesznek a nagy esemény emlékezetessé tételére, nem biztos hogy kizárólag jó érzéseket táplálva
törlesztik vissza.
Esküvők és ami mögötte kéne hogy legyen…..Tudom, sok lány álma az esküvő, gyönyörű fehér ruhában a szeretett férfival romantikus körülmények közt összekötni az életüket, jó esetben. Mert sajnos sokszor az álom csak az esküvői ruháig és a harang bongásig tart (hogy egy barátnőmet idézzem), a szeretett férfi valahogy elveszíti a jelentőségét az esküvőről szőtt vágyakban.Nem értek egyet, mert a férfi az esküvőkor mindenhol nagyon, nagyon fontos tényező, és ez így is normáis. A legtöbb ismerősöm hatalmas harcokat vív magával, és a párjával, hogy az esküvő ne a lány álma szerint legyen csak, hanem a fiúé alajpáján is. Minden lány eredeti álma úgy szól, hogy az esküvő álmaik összesimulásából olyan, amilyen. Ezzel azonban két bökkenő van. A fiúnak általában nincs esküvői álma, amit tehát most kéne kialakítania, a másik, hogy azt mindenki érzi, hogy a vita nem ideális dologmég az ügy érdekében sem. A lényeg, hogy esküvő legyen valakivel (mert ugye ez elengedhetetlen). És ezt a piac kegyetlenül ki is használja(No igen, a piac ma mit nem használ ki?Iskolakezdés, iskolazárás, gyerekszületés, haláleset, válás, és sorolhatnám tovább. De ezt már mindenki tudja, és elvárható főleg egy esküvő előtt álló embertől, hogy felnőtt módon kezelje a helyzetet.), elvégre külön esküvőszervezők vannak, menő helyek, már az anyakönyvvezető is házhoz megy jó pénzért, stb. És bizony sokszor a fiatal párnak vagy a szüleiknek igen komoly anyagi kiadást jelent az a bizonyos díszes esküvő, mert ez egy fontos esemény, ezt erőn felül is emlékezetessé kell tenni. Csak a lényeg sikkad el: a házasságnak az esküvő a kezdete, ott elhangzik egy bizonyos fogadalom: együtt lenni jóban rosszban,míg a halál el nem választ(Reményeim szerint, akkor ezt komolyan is gondolják, hiszen a legtöbben inkább már túl óvatosak is az esküvőkérdéssel...). Illetve elvileg az esküvő jelentené az együttélés kezdetét. De a mai világban a legtöbb pár már régóta együtt él(Mi is együtt éltünk Gergőmmel, amit nem bántam meg. Így játszottunk mi teljesen nyílt lapokkal, a felelős döntés meghozásához. Ismerek azonban olyanokat is, akik nem éltek együtt, ez személyfüggő, párfüggő, hogy kinek mi az igénye.), ilyen szempontból a házasságkötéssel nem kezdődik semmiféle újdonság az életükben(nekem kezdődött...bár ezt a szüleim sem étretették, de mint ahogy az esküvő sem, így a házassággál keződő ujdonságok sem a kívülállók szemeinek, véleményének szólnak, hanem a párnak.). És a statisztikák alapján ez a holtomiglan-holtodiglan ígéret sem jelent sokat, elvégre nagyon sok házasság válással végződik(nemhiszem, hogy ez az esküvő milyenségével érával összefüggenr...sajnos, de az már egy másik bejegyzés témája), jó esetben még a gyermekvállalás előtt, rosszabb esetben amikor már több kisgyermek is van a családban. Sokszor a templomi esküvő is „divatból” van(jegyesoktatás nélkül azt ma már nem lehet megúszni, és az az öt alkalom nagyon sokat adhat, így azt gondolom, már megérte), ismertem olyan pár, akik az egyik felkapottabb templomban tartották a ceremóniát, majd az esküvői ebéd a templomtól jó messzire eső olcsó helyen volt, és a vendégeknek kellett megoldani az odautat(Lehet hogy naív vagyok, de számomra ez pozitív példa...a templom, a ceremóni volt a legfontosabb, és tudták, hogy a jó hangulat nem a kaja árán fog múlni. Ünnepelni lehet ott is....az odaút meg jellemzően általában megoldódik a boszbérlés meg nem egy olcsó mulattság.MI egy kis faluban tartottuk a templomban, és a kis falu határában meg egy fogadóban. Mindenki maga ment oda kocsival. De olyat is láttam, hogy felkapott templomból egy messzi felkapott helyre kellett menni, saját magunk megoldva az utat. ), amíg a fiatal pár fényképeszkedett. Ráadásul már az esküvőt vita(salnos az emberek érzelmi inteligenciája sok esetben úgy el van csökevényesedve a nagyon fejlett értelmi mellett, hogy vitákat akarnak megnyerni, nem pedig boldogságot, de ez is egy másik téma) követte, mivel valamely részletben eltértek a megbeszéltekhez képest a ceremónián. A média(választhatom azt hogy nem olvasom, nézem, hallgatom...) pedig a piacot segíti, elvégre a híres emberek esküvői kapcsán nem arról beszélnek, hogy a pár mennyire szereti egymást, vagy milyen fogadalmat tettek egymásnak, hanem hol tartották, mennyibe került, ki tervezte jó nagy összegért a menyasszonyi ruhát, és milyen hírességek jelentek meg vendégként(...no meg azért mindenki tisztában van azzal, hogy nem ők az etalon... aki meg nincs, arra nem tudok mit mondani). Gyerek koromban még az volt a szokás (legalábbis a családban), hogy a házasságkötésre több embert hívtak meg, az azt követő ebédre, vacsorára pedig egy szűkebb családi és baráti kört. A vacsora végeztével pedig mindenki szépen hazament.No ez pont így zajlik ám ma is kedves cikk író, kivéve pl nálunk, mert én nem akartam különbséget tenni az ismerőseim között hogy akkor Téged csak annyira szeretlek, hogy oda eljöhetsz ahol nem kerülsz semmibe, de fizetni már nem fogok a vacsorádért...60 ember volt itt is, és ott is. Igaz a család kicsit fájlalta, hogy hát illenék ezt meg azt is meghívni eztért vagy azért, de ez a mi esküvőnk, és nem az illemről szól. Hozzá teszem, semmi baj sincs azzal, aki ezt így csinálja, mert szokás, és általában senki nem sértődik meg ha csak a szertartásra hivatalos. Bár a régi falusi lakodalmakra azért nem ez volt a jellemző, vagyis a "szűkebb" vacsorán is ott volt a falu apraja nagyja, bár a munkából is kivették a részüket azt hozzá kell tenni. Itt is elmondható, hogy ahány ház, annyi szokás, szóval nagyon nagy a szórás... Manapság már többnapos „bulit” tartanak és az összes vendégnek biztosítják a kibérelt fogadóban a szállást.(én ilyenen még nem voltam, pedig az elmúlt években legalább két esküvő jutott minden nyárra) Nem tudom, hogy az önfeledten bulizó vendégeknek eszébe jut e egyáltalán a fiatal pár(engem nem érdekelt, hogy eszébe jutok e a vendégeknek...ha azt akartam, hogy eszébe jussak, akkor odamentem hozzá pár kedves szóra. Kis esküvőkre, ez a probléma ugyanúgy jellemző nem a napok számán múlik), szerintem inkább csak a többnapos szórakozásra koncentrálnak(mi másra koncentráljon? de tényleg....mi lenne szegény párral, ha mindenki folyton velük akarna törődni). Az újdonsült pár meg lehet inkább kettesben töltené valamilyen romantikus helyen az első „házas” napokat(hát tegyék azt...érezze jól magát mindenki, a bulizók a buliban, akik úgyse gondolnak a párra, a pár meg a núszutas lakosztályban...persze csak ha nem magunka szervezték a bulit, a lényeg, hogy mindenki azt csinálja amit szeretne). Arról nem beszélve, hogy a nagyszabású luxusbulik helyett másra is lehet költeni a pénzt, pl. lakásra, nyaralásra, a gyerekekre a jövőben, stb.(persze hogy lehetne, csak ahhoz pénzügyi intelligenciát kéne tanítani a fiataljainknak...) És talán az esküvőszervezéshez kapcsolódó óriási piac a külsőségek mellett picit hangsúlyozhatná a „mellesleg” elhangzó fogadalommal járó házasságot is, amit a nagy ceremónia keretein belül vállalnak a párok……(Iteligens párok nem figyelnek annyira a piacra, és én ilyeneket látok magam körül. Barátnőm, akit az elején említettem saját kezével csinálta a meghívókat, kézzel írta meg meseszépre a borítékokat, és amit csak lehet maga csinál, hogy olcsóbb legyen, és hogy olyan legyen amilyet elképzelt, és ezalatt is a párjára, a fogadalmára, és a közös életükre gondolhat, és felkészülhet az eseményre, kicsit úgy, mint karácsony előtt az adventi előkészület...)
Egy esküvő mesés, és fontos és csodálatos dolog, amit ma a piac kihasznál. Ha valai megkért volna, hogy írjak egy csikket az esküvőről, nagyon hasonlót írtam volna mint ez a cikk, és értem mit szeretne mondnai az író, valahol igaza van. De én nem érzem ennyire vészesnek a helyzetet. Mert a média tényleg ezt állítja be, és a válások száma sajnos t
ényleg nagyon magas, de az esküvőkre hál istennek nem húzható ilyen egyen-rossz-bőr, ha értitek mire célzok. Voltam nagyszabású fenkölt esküvőn, ami a párról szólt, voltam. Voltam kicsin, falusijellegűn, voltam már csak esküvőn. Hallottam olyanról, ahol anyakönyvvezető, pár, és két tanú volt jelen. Aztán a szülőknek a viedót megmutatták, mert nekik köszönik ennyi elég. Szóval az esküvő tarka dolog. Az biztos, hogy előtte felelősség teljesen igyekszik mindenki dönteni, alatta a nagy izgalom melett jó igyekszik érezni magát mindenki, utána meg a páron múlik, hogy hogy érzik magukat a házasságban. Én fantasztikusan érzem magam, két éve. A polgáink pont ma volt két éve, de azt nem ünnepeljük. Majd egy hét mulva az egyhézi évfordulóján fogunk megemélkezni róla. Mert mi ráadásul külön tartottuk a kettőt.
Amina cikk kapcsán alegnagyobbat virultam, az az egyik reklám volt, amit elhelyztek a cikk melletti oldasávban:

Persze, én megértem, valamiből pénzt kell szerezni, hogy fenntartsa magát az oldal. De kicsit visszás ilyen helyzetben a médiát szídni én azt gondolom, annak ellenére, hogy tényleg nincs jó hatással a ma emberére. De szerencsére én azt látom, hogy a helyzet nem olyan rossz, mint ahogy a média igyekszik beállítani, ebben az esetben biztos nem. Mindenki a saját házasságának kovácsa, és hál istennek ez nem társadalmi szintű feladat, csak a társadalom legkisebb szintjén kell a porblémát okosan, és szeretettel kezelni, a CSALÁDBAN!!!!

2 megjegyzés:

Nixy írta...

Érdekes cikk!

Szeretenék még boldog születésnapot kívánni!

borsó írta...

Szerintem felesleges ilyen témáról ciket írni, mert tény, hogy kicsit eltolódik a dolog, de ezen ez sem változtat... Érdekesnek érdekes, és a megjegyzéseiddel teljesen egyetértek... de szerintem ezek túl régi problémák (aa médiát kivéve) ahhoz, hogy boncolgassuk őket... régen is voltak olyan esküvők, amik nem a párról, hanem az üzletről szóltak... minden csak felfogás kérdése...
lehet, hogy életkori sajátosságból mondom, de mindenki maga gazdálkodik a pénzével..
ha gazdag valaki, és úgy tartja kedve, hát váltsa valóra az álmát, ha az történetesen arról szól, hogy álomesküvője legyen... de egy szegényeb is ugyanúgy át tudja élni az álomesküvőt, minden csak felfogás kérdése...

Sobre a Felicidade

About This Blog

Szilda életmódalakulása 2008 © Blog Design 'Felicidade' por EMPORIUM DIGITAL 2008

Back to TOP