2008. május 29., csütörtök

Főzök, mosok, blogolok-blogról blogra

Nem tudtam eldönteni melyik cím illik legjobban napjaimhoz. Az biztos, a főzés mosás takarítás házimunka-trióból a takarítás húzza rendszeresen a legrövidebbet, kivéve, ha épp a blogomra szeretném prezentálni, hogy milyen konyhában főzőcskézek. Mosni muszáj, hisz a gyerkőcnek, az uramnak, no meg nekem sem árt a tisztaruha. A főzés, no igen.... az tölti ki az életem nagy részét: vagy etetek: szoptatom pici fiamat, menüt készítek, ideális esetben egy hétre előre, aztán a menüben szereplő finomságoat el kell készíteni, a megfelelő időpontra, hisz az ebédet férjecském viszi magával, már reggel a dolgozóba. A reggeli gabonaételek már este előkészületet, pl áztatást igényelnek. No és a kész ételeket fel kell tálalni, dokumentálni kell a recepteket hosszútávú terveimre gondolva, és természetesen fotózni sem árt, sőt azt jó lett volna már a munkafolyamat alatt is megtenni, ami persze elmaradt, és ezen tálalásnál már jobb nem sopánkodni. Amikor elkészült a sok ideális esetben finomság, kicsi fiamnak már az összes türelme elfogyott, minden éneklés gagyogás tb ellenére, és az én hangom erőm is fogytán van. Jőn a fürdőzés ami testnek és léleknek is pihentető, majdnem. Az ordítás abbamarad, az éneklés azonban nem, hisz ekkor veszi észre az apró emberke, hogy ezt szereti, és ha kacag miközben énekelgetünk, és tornázunk is ütemre, ki tudná abbahagyni, akármilyen fáradt is. Negyed óra örömködés a pelenkázón, és jöhet apa a fürdővízzel. Amíg a locsipocsi zajlik, gyors keverés a holnapi főzeléken, nehogy leégjen, aztán még egy mosás berakása egy fél teregetés belefér. Az öltözködés már nem nagy élvezet, cicóhaj elhatalmasodik az apróságon, és ordít, de úgy, hogy még a hasizmai is teljesen belefeszülnek... bereked... a nap végére így fogy el mindig anya és fia hangja is. Ha az öltöztetés projektet átvészeltük, jön az összebújás, szopizás, és elalvás, miután anya pihenőre foghatja magát is. És jön a kedvelt hobbi, BLOGOLÁS: írás olvasás. Bár az írás ilyenkor félkézzel, ferdén, az ágyban ülve elég fárasztó, így inkább az olvasás böngészés marad csak. Gyűtsünk mégtöbb vega receptet, még több ötletet, még több sorstársat, és olvassunk remek stílusban íródott történeteket, gondolatokat, ételkülönlegességeket. Ezen a ponton jutok oda, hogy már megszámlálhatatlan mennyiségű ablakban végtelen számú blog vár valamire: olvasásra, hozzászólásírásra, kedvenc linkek megtekintésére, hozzászólók blogjainak megismerésére. Vagy egyszerűen csak be szeretném húzni bezárás előtt a könyvjelzőim közé, hisz oda még feltétlen vissza kell térnem. Álmodozva olvasgatom bloggertársaim bejegyzéseinél a hozzászólások sokaságát és alig várom, hogy az én blogocskáim is ilyen közkedveltek legyenek. No de ezért tenni is kéne, hisz ha nem írok, miért is látogatnának pont engem, hogy újra meg újra olvasgasság az előszőr talán még érdekes, tizedszerre azonban már biztosan unalmas bejegyzéseimet. El nem tudjátok képzelni mennyi ételfotó vár a receptblogomra kerülésre, és a pici fiamról készült képek is gyarapodó helyet foglalnak a vincsin, de a kikerülésre mindig várni kell egy kicsit... De lassacskán belejövünk, napról napra írunk, olvasunk, főzünk mosunk, és ha már a dolog elérte csúcspontját, takarítani is gyakrabban founk. Addig azonban olvasgatjuk Fűszeres Eszter mesés csinos finomságait, Áronék mókás szójátékos bejegyzéseit, készülünk Guarmandula VKF kiírására, ismerkedünk Boti új blogjával, figyeljük Ildiék lakásának és esküvőjének alakulását, tanulmányozzuk Vera vega konyháját, és Földanyóék hétköznapjai is említésre méltók, no meg Szirkáékhoz is gyakran benézünk. Sokakat kihagytam, tudom én, majd őket is megemlítem, legközelebb, de ha ebbe a bejegyzésbe mindenkiről szótejtenék, rámenne a napom, ami most épp minden kattintással egyre nagyobb csúszásban, mert ez a délelőtti bejegyzés nem volt benne a napirendben. Szóval most futok is, mert valahol a mosás környékén elakadtunk.

2008. május 27., kedd

Életem: út, az álmaim felé

Pár napja beszélgettem anyukámmal, és a hugommal. Érdekes beszélgetés volt, mert szóva került az álomkonyha fogalma. Anya nem mondott konkrét dolgokat, amiket álmodik, csak annyit, hogy még ő is álmodik a mai napig is a konyhájáról. Hugom Anne "Sörli" regényekben megjelenő konyhát álmodik, ahol amikor beugrik valaki szomszédolni, akkor mindig épp kész lett egy torta.
Nekem ez pont nem álmom, de tetszett a konkrétizált álom. Ez a beszélgetés engem eléggé elgondolkodtatott, és rá kellett jönnöm, hogy nekem álomkonyhám van. És ez nagyon nagyon boldoggá tett, és hálával töltött el, leginkább férjem irányába, akitől mindent megkaptam hozzá, hogy az legyen. Persze rengeteg rengeteg embernak tartozom hálával azért a konyhámért, amim most van, mert nagynénéméktól kaptuk a bútort, a túzhelyet, a reformasztalt nagypapám csinálta, és édesanyámék házában lakunk, és a területet ők biztosítják nekünk. KÖSZÖNET NEKIK!
Nekem évek óta kész álomkonya van a fejemben. Persze ez folyamatosan változik. Most, hogy vegetáriánusok lettünk, rengeteget változott hirtelen. Kislánykoromban nem álmodtam sem malmot, sem pelyhesítőt, sőt, még a tésztagép is csak késve került bele. Vannak dolgok, amikből jobb lenne másmilyen, vagy nem ezt választanám, ha nem lett volna adott a dolog, de funkcióiban minden célnak megfelel a konyhám. Vasárnap egy két aprósággal még tuningoluk: egy szilikonos habverővel, ecsettel, kenőlapáttal, és sütőlappal. Nem szertem a nem természetes anyagokat, de be kell vallanom, ezeket imádom. Illetve vettünk még egy kerámiatálat, amiben a kenyereinket süthetem majd, ha valahogy ki tudjuk szedni a bele ragasztott matricát... elég buta megoldást választott a gyártó, de Uram megoldja, legalábbis azt mondta. Már megrendeltük a silókat a gabonáinkhoz, mert így most elég csúnyán állnak műanyag kosárban. A hüvelyesek, és olajosmagvak tartására dunsztosüvegeket fogunk bevetni, hogy egységes, és használható legyen. Most a zacskókban tartjuk őket, amiben vesszük, de eléggé hamar elszakadnak, és a befőtesgumit is olyan izé tekergetni. A konyhámhoz szervesen hozzátartozik a fűszerkertünk, és nem tudnám felsorolni mennyi és milyen fűszerek vannak most épp benne, mert hetente változik. Minden szombaton veszünk párat, ami még nincs a biopiacon.
Szóval álomkonyhám folyamatban van, de már egy jó ideje az épp aktuális stádium is álomba illő, de én, aki az örök fejlődés híve vagyok, mindig találok valami aktuális csiszolni valót, és ezután majd igyekszem, hogy legyen egy konkrét álomkonyhatervem, hosszú-hosszútávra, és annak elemeit fontossági sorrendben szerzem majd be. Sose írtam le hogy van álomkonyhám, sőt azt sem hogy milyen, de rengeteget, rengeteget álmodoztam mindig, és álmodozom most is róla. Figyelek életem során, hogy újabb, praktikusabb ötletekkel tegyem még idillibbé a jövőbeli konyhámat, és naponta teszek azért, hogy az a konyha, ami most a rendelkezésemre áll, az is beleiiljen az ámaimba, és ne adjon okot semmilyen panaszra, ami a számat elhagyhatná.
Anyukámnak üzenem, hogy írja le az álmait, és kezdje el apránként megvalósítani, húgomnak, meg hogy egy-egy tortát összedobni nem nehéz, és nem is tart sokáig, csak némi rutin kell, de szívesen segítek neki. Mindenki másnak meg azt, hogy akár konyhát, akár mást álmodik, álmodjon nagyot és konkrétat, és figyeljen mikor tehet felé egy egy apró pici lépést. És amit elkezdi a picike lépéseket megtenni, valamiért máris álommá válik az élet.
Mindenkinek SZÉP ÁLMOKAT

2008. május 18., vasárnap

Hűtő sztrip 10:)

Mindenek előtt párom arcát kellett volna látnotok, amikor elkezdtem lefotózni fhűtőnk tartalmát. Ez a dolog akkora meglepetéssel töltötte el, hogy még a boxmeccset is elfelejtette megállítani közben amit nézett. Félreérthetetlenül hülyének nézett:), majd félve megkérdezte, "ugye a több hetes cuccokat kivetted?". Amikor közöltem, hogy nem mert pont ez a lényeg, akkor reménytelen arccal visszatért boxmeccséhez:). Belátom nem mindennapi dolog hűtőbeszámolót készíteni, de egyszer poén, főleg hogy több blogtársam(gourmandula, édes kötelesség) is hasonlóan járt el mostanság.
1. kép
Táplálékunk 50%-a minimum a hűtőn kívül található, ezen a kis polcon. A felső polc az egyéb kategóriának van fenntartva. Középsőn ballról jobbra haladva, aszalványok, olajos magvak. Alsó polc, tarva a fenti irány sorrend szabályt, gabonák és hüvelyesek. Ez a polc eddig töménytelen mennyiségű teánik tárolására szolgált, de a konyhánk reformrészének kialakítása során új funkciójában díszeleghet már ebben a bejegyzésben. Tegnap óta még nincs rajta kupi:D.
2. kép polconként ismét, baljról jobbra:
Saját készítésű pestó, remélem jó még, mögötte sejthető egy bolti pestó, ami arra a célra szolgál, hogy az ízét lekoppintva sajátot csináljak, vajtartóban meglepő módon, növényi vaj található:D mellette pénteki reggeli maradék, kukorica puding a kis dobozban, mögötte pedig a biopiacon vett pestó kukapkja lóg talán ki, de nem biztos...utolső tétel ezen a polcon, nagymamáméknál készített vargabéles maradéka... férjemmel meg kell nézessem ehető e...
Második polcon: gyömbér, mögötte a csírás doboz, ami emlékeim szerint most üres, de már készül az ablakban a következő adag. Ezt követi két rúd gabonakolbász, májas és paprikás, tetejükön egy kis fetasíjttal a sárga tetejű dobozban. Ahogy látom van még gomolyatúróm is, a szélső doboz karfiol levest rejt, és hátul a sarokban megbújik egy doboz sör, amiből gourmandula remek csilijét fogom elkészíteni, ha már ilyen jól rátaláltam, pl ebédre, ha van minden most itthon hozzá, akkor még ma este elkészül, holnapra.
Legalsó polcon mustár, házi kókuszreszelék, ami azóta már ide költözött mellém, és falatozgatom, még a reggeliből maradt, ami kókuszos tejberízs volt. Aztán egy ezeréves reggeli, no comment, melette meg jó érett, de nagyon finom banán, amit még ma este berakok a fagyasztóba felkarikázva, remek fagyialap lesz belőle. A piros valami a háttérben, foggalmam sincs mi, de most lusta is vagyok fölálni, sorry...
A fiók: biojoghurt, nem is tudtam hogy van, biztos Gergőm szerezte, a kis üvegben vöröslencse pástétom tanyázik, aztán salátamaradékos tál, és mellette a két üveg savanyúuborka nem tudom mióta foglalhatja ott az értékes helyet...

Lássuk az ajtót, beszémolás szisztémája válztoatlan: lázcsillapító kúp a picinek, amit még hál istennek sose használtam, kaviár nagyiéktól, sose ettem A tojástartó szokásához híven üres. JA kimaradt a 4 csomag élesztő, amiből pástétom fog készülni terveim szerint.
Két házi lekvár alma és citrom, kapribogyó, két azonosíthatatlna üveg, majd a végére még egy bolti pestó.
Homoktövis szörp bodzával a piros flakon, és most látom, hogy fele már el is fogyott, nagyon finom, és tegnap vettük, nem fog sokáig tartani a jelek szerint:), a dunsztosüveg kovászt rejt, és a maradék dolgok azonosíthatatlanok.... le kell engedni a hűtőt, és kidobálni ami nem kell:D, komoly tanulság... vajon mikor fogadom meg???

Hát ennyi a hűtőnk....nem túl érdekes, amolyan hétköznapi hűtő, de egy nyomozó számára tuti rengeteg infót rejt mozgalmas életünkről.
Most pedig megnézem ezt a Sörös chili dolgot

2008. május 17., szombat

Rendes kerékvágás...?

Kezdenek a dolgok kialakulni. NEm hiányoznak a húsos dolgok, még akkor sem ha elsétálok vacsorázó szüleim, testvéreim mellett. Kialakult a bevásárlás rutinja, és ma végre egy kicsit a konyhát is átalakítottuk új életmódunknak megfelelően. Közel van a malom a konyhához, nem az étkező asztalon foglalja (tényleg nem túl nagy helyet) a pelyhesítő, elöl van a tésztagépem, amit nekem sose sikerül eléggé meghúzni a használhatósághoz, így kézzel szotam nyújtogatni a tésztát. Ami méghiányzik a repertoáromból, az egy kicsike sodrófa, és egy fa dagasztótál. Mindig nézzük a piacon, de csak kicsik vannak, amibe max fél kiló liszet lehetne meggyúrni. Jól jönne majd még egy-két fonottkosár, de szerintem azt begyűjtöm anyától, mert ő nem használ annyit amennyi van neki. Persze rengeteg, rengeteg dolgot tunék még mondani ami hiánycikk itt, de az álomkonyhámban meglesz, pl búboskemence, dehát majd idővel oda is eljutunk, szerintem már a házimalmomért is nagyon hálás kell hogy legyek, és vagyok is.
Egyre több emberrel ismerkedem meg, akik hasonlóan igyekeznek élni mint mi, és ez rengeteg erőt ad. Jó látni, hogy más is megküzd a család féltésével, és cinizmusával, de mi, "furán gondolkodók" tartsznk össze!!! Jó, hogy rátok találtam, és remélem nem csak én fogom a Ti receptjeiteket lelkesen próbálgatni, hanem Nektek is hasznotokra válnak majd az én ötleteim.
Készítettem pár képet a malmunk-és környéke részéről a konyhámnak, mert mai művünk, és nagy büszkeségünk.
Menüt kéne írjak....több időmnek kéne lenni... több energiára kell szert tenni, kicsi fiam erőst leszív...DE ÍGY SZÉP AZ ÉLET!!!, kihívás nélkül nem is létezhetnék. Most magasra tettem a lécet, de élvezem, és remek dolog tudni, hogy férjecském minen nap a szívem teljes szeretetével , eszem minden tudásával készített finomságokat eszegeti. Azt gondolom, hogy egy "itthon ülő" háziasszonynak/anyának/feleségnek/nőnek ez minimális szinten a feladata. Bár ha valaki szerint kevés, akkor vágjon bele ő is, és meséljen a tapasztalatairól, és a praktikáiról, mert szerintem ez tejles embert, elmét, és szívet kíván....vagy nekem van kicsi mindegyikből, bár azért azt nem hiszem. De bízom benne, hogy a rutin majd segít sokat, meg sorstársak lelkesítése, tanácsai.

2008. május 8., csütörtök

Kimerültség

Tartjuk az étrendet. A menü néha kicsit borul, mert nem mindig jut időm mindenfélét megcsinálni, de nagyon, nagyon igyekszem. Kenyeret sütök, és ebéd is mindig friss van. Néha csalunk annyit, mint pl tegnap, hogy az előtöltött de szigorúan saját raviolit elővettem a mélyhűtőből, arra csináltam egy gyors paradicsommártást. De ebédvendégünk miatt, azt kevésnek ítéltem, úgyhogy még egy zöldséges tofut is csináltam szójaszószban barnarizzsel. Annyira fincsi lett, hogy el sem tudom montani. A nem vegén vendégünk is le volt nyűgözve. Most a hétvége még nem tudom hogy fog alakulni, mengyün nagyszüleimhez. Mami kicsit aggódik, hogy mit fog nekünk adni, de majd együtt összehozunk valamit. Nagyno jó érzés amúgy az, hogy a család nem ítél el minket. Furán néznek, meg így úgy próbálnak minket jó belátásra téríteni, alapvetően elfogadják hogy így döntöttünk, és készítenek nekünkvaló falatokat, sőt meg is kóstolják, és ízlik is nekik.
Én, a magam részéről kicsit elfáradtam mostanra, folyton szakácskönyveket bújok, új meg új ételekért, hogy legyenek saját ötleteim. Ismerkedem az alapanyagokkal, de a lassan kéthónapos csöppségem mellett, néha komoly kitartás kell a kaják elkészítéséhez. De az tuti hogy utána jól alszom, és döbbenetes, hogy reggelre mindig kicserélődőm. Mostmár csak azt kéne elérni, hogy estére ne legyek félhulla, és ne kerülgessen a zokogógörcs a kimerültségtől. Fene hitte vóóóna hogy háziasszonynak és családanyának lenni ekkora meló, és a takarításra már nem is futja az időmből, energiáról meg nem is szólva. A menükikerülése a blogra napról napra közelebb van. Párom matat rajta, ha van épp ideje meg ereje még a munkaideje után.
Ma este megyünk főzőkörre, ahol remélem megint jó ötleteket fogok szerezni, és most én is hoztam kóstolót a saját sütésű, friss lisztből készült kenyeremből. Nem is tudom említettem e, hogy megvan a malmunk, és remelül szupereál. Ha otthon blogozáshoz jutok, le fogom fotózni, és péksütikkel együtt felteszem majt, hogy gyönyörködhessetek benne. Szép energikus napokat, majd megint írok.

Sobre a Felicidade

About This Blog

Szilda életmódalakulása 2008 © Blog Design 'Felicidade' por EMPORIUM DIGITAL 2008

Back to TOP