2010. november 9., kedd

2010. november 3., szerda

Fly Lady második nekifutás

Szerintem nagyjából pont egy éve kezdtünk neki egyik barátnőmmel ennek a programnak. Sikeres volt, sokáig csillogott villogott is minden a házban, aztán a baba várás borította dolgokat... kidőltem a csatasorból az első 12. hétben, utána meg már reménytelen szélmalomharcnak tűnt újra rendszeresen seprűt ragadni. Ennek ellenére az egész várandósság a rendmánia jegyében telt, de határozottan görcsösen.
Most úgy érzem, képes lennék lazábban, de következetesen újra szembeszegülni a kosz, és káosz hőseivel, és megnyerni a küzdelmet.
November elseje tökéletes kezdőnapnak bizonyult.
  1. Hétfői napra esett
  2. A 30 napos bevezető programnak decembere elején lesz vége, és így esélyes, hogy karácsonyra megkímélem magam jó adag stressztől
  3. November határozottan semmilyen hónap... legalább feldobom most valamivel
Az előző nekifutásom sem múlt el nyomtalanul. A falon őrizte emlékét egy mágneses naptár, amit május óta nem cseréltem le, de tegnap este igen, és újra ott jár időben, ahol mi.
A benticipőt lelkesen viselem azóta is, így a 32 napos bevezető második napjának felét, már ki is pipálhattam.
A mosogató csillog... tervek szerint, ez így lesz minden este.
Reggel este arc mosás... ez tűnik most a leglehetetlenebb küldetésnek... no nem az, hogy vízzel sitty-sutty összevizezem az arcomat, hanem a lemosó, tonik, hidratáló hármasa... mert nagyon ráférne az arcomra... és mert megérdemlem, vagyis megérdemeljük...
Remélem hosszabb távon fogok kitartani mint legutóbb, többek között nem szeretnék babát várni mostanság, így ez az ürügy talán elmarad, és nem szakítja félbe az életemet takarítás terén.
Egy szó mint száz, újra belevetem egy új, élet minőség javító szokás kialakításába, aminek alappilléreti magyarul ezen az oldalon találjátok meg, ha elmélyülnétek Ti is a témában.

2010. november 1., hétfő

Egy gondolat, ami megragadott

Forrás
Tegnap este unottan válogattam a tv semmit mondó csatornái között, és fogalmam sincs melyik ritkán emlegetett csatornán ragadtam le. A téma emberi faj, és a monogámizmus kapcsolatát vizsgálta.
A műsor gondolatmenetének első pillére az volt, hogy a faj fennmaradásának feltétele volt a közös gyerek nevelés, mert az anya nem tudta egyik kezében tartani a gyermekét, másikkal pedig hatékonyan megvédeni magukat(eszközökkel) a felegyenesedés után, mert ugye addig a hátán vitte a gyermeket. (Bevallom itt elakadtam, mert ha négykézláb volt, akkor meg járt a kezén, szóval azért nem volt eszköz a kezében, de ettől a gondolatomtól tekintsünk el, mert ha belemennénk, borulna minden további gondolat:))
Közös érdekké vált a közös utód gondozás.
A többnejűség nem volt kifizetődő a hímnek, mert nem tudott annyi tápanyagot biztosítani.
Forrás
Maradt azonban egy örök feszültség.... "hű legyek, vagy szórjam a magjaimat minél több felé, amivel viszont nem tarthatom a kezemben utódaim sorsát..."
Többször megfogalmaztam már magamban, hogy az egyed, és faja érdekei gyakran ellentétesek egymással... Főleg, ha a társadalom elvárásait is szem előtt szeretnénk tartani...
Minden nő hűséges férfit képzel maga mellé, és a férfiak is vágynak szerető társra... mégis milyen sok a megcsalás, bármelyik fél részéről napjainkba...
Kiemelnék két gondolatot:
1. A kapcsolatok általában a 4 év környékén szoktak mély pontra kerülni, és ennek az a magyarázata, hogy az utód 4 éves korban éri el azt a szintet, amikor már a közösségbe kerülhet, és "bárki" vigyázhat rá...
2. A házasság olyan mint a kenyér: akkor jó, ha minden nap friss

Amikor első fiacskánkat vártuk, több helyről hallgattam a féltő gondolatokat:
  1. Gergő nem az a család apa fajta, sosem emlegette fiatalon, hogy gyereket szeretne....(Drága uram eleve nem az az álmodozós fajta, meg magáról dumálós fajta, sok okos ezt is tudhatta volna...)
  2. Mi lesz így a kapcsolatunkkal, egy gyerek sok változást hoz ám, tudod ugye?(kérdezték ezt olyanok, akiknek se párjuk se gyerekük)
Általában annyit mondtam, hogy bízom magunkban annyira, hogy megoldjuk, és a javunkra fordítjuk ezt a helyzetet.
De mit gondoltam valójában?
Szerintem egy kapcsolat folyamatos változások mellett maradhat csak érdekes, különleges és varázslatos. Minden kapcsolatban van egy pont, amikor vagy nem tud tovább fejlődni, és elkezd vissza fejlődni, vagy ha tudna sem engedik, mert félnek a változástól... a probléma az, hogy a kapcsolat sorsa szempontjából mindegy, hogy miért nem fejlődik tovább... Stagnálni nem lehet... vagy fel, vagy le....
Ne vállaljunk azért gyereket, hogy helyrehozzunk egy megromlott kapcsolatot, nem erről van szó.... De egy párkapcsolat célja, az utód nemzés, gondozás... már faji szinten nézve... és az ösztöneink azért működnek... vágyunk erre... Kimondva, kimondatlanul... sokakat látok szenvedni ennek a vágynak a kielégületlensége miat...
A mi kapcsolatunkat bearanyozta minkét gyermekünk érkezése. Sok újat, és közös feladatokat adott, ami még összetartóbbá tett minket...
Naponta adok hálát azért, hogy a férjem még mindig nőként tekint rám, értékel, és én is értékelni tudom őt...

Sobre a Felicidade

About This Blog

Szilda életmódalakulása 2008 © Blog Design 'Felicidade' por EMPORIUM DIGITAL 2008

Back to TOP