2008. december 29., hétfő

A szívem is benne

Unokatestvéreim gyermekeinek babát készítettem. Négyből három ma készült el, holnap utaznak Pécsre. Szépek lettek, és beléjük szerettem, de talán ez normális. Minden öltésben benne vagyok, és csak remélni tudom, hogy tetszeni fog az új gazdiknak. Összeszorult szívvel adtam oda anyuméknak, akik utaztatni fogják Őket. Fotót persze készítettem róluk, és a blogomon a helyük.
Csoportkép a trióról
Nagymanók
Portré, a két és fél éves Marcinak küldött manóról
Portré, a másfél éves Julika ajándékáról
A 3 hónapos Botond 20cmeres manója

Bicskei karácsony 2007

Bicske

2008. december 28., vasárnap

2008. december 23., kedd

Mák a malomba

Álom konyhám szerves része egy csodálatos malom, ami naponta dolgozik a kezem alá. Ma reggel például biztos ami biztos alapon 2 kiló gabona őrlésével indított, de nem ez volt az egyetlen feladat amit neki szántam. Kora délután töltöttük bele a másfél kiló biopiacon már egy hete megrendelt mákot. Felet anyukámnak, 1kg-ot magunknak. Kicsit fura hogy nekünk kell a több, de ez azért van, mert 25.én érkezik nagymamám, és hoz beiglit, amit így anyák nem kell főznie, viszont abban van tej, és tojás. Szóval a mi adagunkat nekem kellett elkészíteni. Ezen kívül lesz még mákos guba, már két napja megsütött, így garantáltan szikkadt kifliből, és mákos kukorica, amit a piacon ajánlott az eladő hölgy. Szóval a mák az fogyni fog.
Kicsit izgultunk, hogy mi is lesz szegény malmunkkal, de a használati utasítást harmadszor olvasva is megtaláltuk, hogy mák őrlésésre is lakalmas. Amikor eldöntöttük hogy akkor bevállaljuk, akkor jött a kérdés, hogy mennyire takarítsuk ki a malmot előtte. Arra jutottam, hogy semennyire, hisz a recept is ír pár evőkanál lisztet a töltelékbe, az a pár gramm nem számíthat. No meg lustaság fél egészség. bele a mák, indít a gombbal. És ment, és vitte, és jött ki alul és apró volt, én meg nagyon boldog.

2008. december 20., szombat

A Nagyok

Készülünk persze mi is a karácsonyra, bár ez a blogomon nem látszik. Talán az látszik csak, hogy nem írok. Pedig annyi de annyi remej esemény zajlik házunk táján, hogy holnapig írhatnám.
Egészen a mai napig zajlott A Nagy karácsonyi tervezgetés. Listák, tervek, időbeosztás. Ma kezdődött a megvalósítás. Első pontja A Nagy bevásárlás, A Nagy lista alapján. Biopiac, Herbaház, Cora, Obi. Közben pedig lakásnézés, de az egy más lapra tartozik. 70%ban élelmiszereket vettünk, nem csak az ünnepekre. Kb márciusig elég lesz:). 20%ban izzókat, ami Kedvesem legájabb hobbia. Kis lakásunk üsszes izzója energiatakarékos. Nem kis válogatások után. Új karácsonyizzókat az én kérésemre vettünk, amik uram bánatára nem ledesek, viszont hatod annyiba kerültek. A maragék 10% ez, az amaz:) elfelejtettem....
Holnap megkezdődik A Nagy takarítás... együtt haladni is fogunk vele, és szerintem nem is lesz okyan rémes.... Még ma este elkezdődik A Nagy főzés. Előkészítem az algászlébe a tésztát, a kandírozott narancshéjat, és a kekszsütit. A Nagy menü ma hajnalban állt össze, mikoris 6kor már nem tudtam tovább próbálkozni az alvással, ami addig se ment. 3. éjszaka telt így.... mindegy. Kicsit kezdek izgulni, hogy mennni fog e minden a tervek medrében... de ez már nem is lep meg, mert A Nagyok sorában és vagyok A Nagy izguló:).

2008. december 17., szerda

Legújabb műveim

Kötök rendíthetetlenül szabad perceimben. Tele vagyok tervekkel, és megvalósításra váró ötletekkel. Ami remek, hogy haladok is. Szóval megmutatom a két legújabb alkotást. Egy gyapjú külső amit hasraütés szerinti szabásmintával csináltam, és egészen jól sikerült, jól áll a baba fenekén, bár a fotó nem úgy készült, mert az öltöztetési procedúra még mindig ordítós, így akkor nem nyaggattam azzal, de a játékmaci beugrott dublőrnek:D.
A másik mű, nem már mint egy fejpánt a kedvenc bambuszfonalamból. Egészen jól sikerült, annak fényében, hogy fél napom arra ment rá, hogy az angol nyelvű kötésmintát olvastam, és fogattam a fejemben mi mit jelenthet. De nagy élmény volt rájönni, bár vannak kétségeim a művem tökéletességét illetően, de nekem tetszik ami azt illeti.




2008. december 12., péntek

Művek és alapanyagok képekben

Tutyi kívül belül

Tutyi a babának és zokni

Vegyes gyapjú bambusz

Bambusz fonalak

Pelusok lesznek belőlük többek közöt

2008. december 8., hétfő

Megint lélekmelengetés

Dulminát olvasgatva eszembe jutott az ünneptől független, amitől azonnal jobban érzem magam étel. Ami nem más, mint a Kedvencleves. Igazából bármilyen leves, de az gyors, és sok tészta van benne, meg sok sok zöldség.

Lélekmelengető


Nehéz feladat elé állított kedves barátném... Valahogy másfél napja agyalok ezen a dolgon, és nem találom meg a nagy őt....
Valahogy a hangulatok, a tekintetek ugranak be, nem ízek...most nagyon a karácsony bűvkörében élek, így beugrott valami, a: MÉZESKALÁCS
Mert az mindig közös program, idő, és türelem kell hozzá, no meg kreativitás a díszítéséhez. Ez a hangulat valahogy mindig magával ragadja az egész családot, és senki nem bír ellenállni a kisült, de még dísztelen kalácsok csábításának, és egy egy darab erejéig mindenki beáll a sorba. Egyik évben mézeskalácsot használtam arra, hogy felcímkézem az ajándékokat. Ez volt Gergőmmel az első közös karácsonyunk. A karácsonyfánkat is az édes finomság díszítette az égősoron kívül. Mesés volt. Bár az igazsághoz hozzá tartozik, hogy sosincs szívem megenni őket:D.
Akikre én kíváncsi lennék, Ildi, és Mazsola.

Egy kis olvasnivaló...


....amit egy Paprika magazinhoz kapott ajándék Családi lapban olvastam ma reggel, és nagyon megtetszett.

MIÉRT NEM MEGYEK ORVOSHOZ?
Ez egy tudományos értekezés, laikus nyelven szólva szakcikk, elvárom az illetékes
szakköröknek, úgymint az orvostársadalomnak és a betegek társadalmának, más szóval a
többi
népeknek komoly figyelmét a mérlegelendő (mér ne volna legelendő?) kérdés etimológiai és
nem utolsó sorban endopatolo-pszichosoma-tikonumizmatikai jelentőségének
megfontológiájára.
Szakcikk. Nem szikcakk és cikkcakk.
Amivel azt akarom mondani, hogy nem célom a képzelet szeszélyes, ugráló és rapszodikus, de
megbízhatatlan járművére bízni magam, a szigorúan módszeres tárgyalásformát választottam,
mely minden kitéréstől függetlenül halad útján, megállás nélkül. (Vesd össze: megállómánia).
Tárgyam: miért nem megy az ember orvoshoz?
Két részre osztom a feladatot. Általános és specializált formában vetem fel a kérdést.
Tapasztalataim és klinikai megfigyeléseim, azonkívül szubjektív természetű megfontolások s az
idevágó irodalom gondos mellőzése után arra a meggyőződésre jutottam, hogy orvoshoz
általában
azért nem megy az ember, mert már régen menni kellett volna, de mindig halasztottam és most
mit fog szólni, hogy így elhanyagoltam a dolgot, külön erkölcsprédikációt kapok, holott én a
hasamat fájlalom és nem az erkölcseimet;
mert félek, hogy az orvos komolyabban veszi a dolgot, mint magam, ijesztgetni kezd és
mindenféléről le akar szoktatni, lévén neki a betegségem fontos, nekem meg az egészségem;
mert ilyenformán én nagyon jól megférek a betegségemmel, o ellenben jobban haragszik a
betegségemre, mint amennyire az egészségemet szereti, s utóbbit hajlandó feláldozni,
csakhogy az előbbit tönkretegye;
mert alapjában véve megszerettem a betegséget, szükségem is van rá, kifogásnak, önmagam
és mások előtt, a lustálkodásra (felnőtt ember csak a betegsége révén jut egy kis
gyöngédséghez és szeretethez) s félő, hogy az orvosi kezelés aláássa a betegségemet;
mert a régi orvosomban már nem bízom, miután nagyon összebarátkoztunk s o bizalmasan
tudtomra adta, hogy neki is ez a baja van, de fütyül rá – viszont éppen, mert nagyon
összebarátkoztunk, félek, hogy megsértem, ha új orvoshoz megyek;
mert ilyenformán kényesebb vagyok az orvoskari becsületre, mint ok maguk, pedig ez az ő
dolguk;
mert mindenki mondja, hogy menjek;
mert orvos mondta, hogy ne menjek, szerinte ugyanis nekem, mint intelligens embernek
megsúghatja, hogy ebben a dologban az orvosok nem tudnak semmi okosat, mindent, amit
csinálnak, humbug;
mert laikus mondta, hogy ebben a dologban nagyszerű eredmények vannak;
mert van egy Skurek nevű ismerősöm, egy bútorkereskedő, aki ugyan nem orvos, de meg
vagyok győződve róla, hogy mindent jobban tud a professzoroknál és ha vele kibeszélgetem
magam, meg vagyok nyugodva;
mert mint férfi, nem szeretem, ha úgy bánnak velem, mint a gyerekekkel;
mert mint no, nem szeretem, ha úgy bánnak velem, mint a felnőttel;
mert mint férfi, nem szeretem, ha engem áltatnak és hazudnak nekem;
mert mint no, nem szeretem, ha nekem megmondják az igazat;
mert a honorárium dolgában bizonytalan vagyok, az orvos nem mondja meg, folyton erre
gondolok, miközben vizsgál, ettől magas a pulzusom, nagyobb a betegség látszata, még többet
kell majd fizetni, még nagyobb a pulzusom és így tovább;
mert folyton azt hallom, hogy minden művelt ember orvoshoz megy s ebből az a gyanúm alakult
ki, hogy viszont a többiek orvosnak mentek – és végre;
mert semmi bajom sincs, mi a fenének menjek orvoshoz?
Speciálisan
gégészhez azért nem megyek, mert mindenféle hosszú tárgyakat dugdos az orromba és
ahelyett, hogy elismerné, hogy ez kellemetlen, folyton csúfol közben, mint aki érthetetlennek
találja ezt az affektálást, hiszen nyilvánvaló, hogy ennél nincs nagyobb kéjmámor;
sebészhez azért nem megyek, mert folyton azt mondja, hogy ne féljek, holott nekem egyetlen
vigasztalásom, hogy félek – továbbá azt mondja, hogy nem fog fájni és fáj, ahelyett, hogy azt
mondaná, hogy fájni fog és mégse fájna;
fogászhoz azért nem megyek, mert megyek ugyan, de az előszobában elmúlik a fájás és
gondolom, majd holnap megyek, de nem is ide, hanem ahhoz, aki nem piszmog el egy évig,
amikor a díjak következtében már lesz ugyan mivel harapni, de nem lesz mit;
röntgenológushoz azért nem megyek, mert a csontvázamat és vesémet látja, de a kabátomat
nem s így nem adja meg a kellő tiszteletet;
urológushoz azért nem megyek, mert többnyire roppant vicces emberek és oda nem tartozó
dolgokat mondanak magánügyeimre vonatkozóan, továbbá véleményeket fizikumomról, mint a
szabó, aki mértékvétel ürügye alatt lekritizálja az alakomat;
gyomorspecialistához azért nem megyek, mert többnyire komor emberek, nem hagynak
magukkal vitatkozni, mindent jobban akarnak tudni nálam és nem hajlandók például megérteni,
hogy az ember ebéd és vacsora tartamára igazán felfüggeszthetné a diétát, ha különben
betartja;
idegorvoshoz azért nem megyek, mert aznap mikor mennem kellene, éppen nagyon ideges
vagyok és ilyen idegállapotban nem bírom az orvost – és végre;
pszichoanalitikushoz azért nem megyek, mert három hétig egyebet se csinál, mint hogy kielemzi
belőlem, hogy miért nem akarok pszichoanalitikushoz menni, mint az egyszeri tanító, aki azt
mondja Mórickának: Móricka, warum bist du nicht gekommt, mire Móricka teljes joggal felelheti
méltatlankodó hangon: Herr Lehrer, ich bin doch dó!

Karinthy Frigyes

Sobre a Felicidade

About This Blog

Szilda életmódalakulása 2008 © Blog Design 'Felicidade' por EMPORIUM DIGITAL 2008

Back to TOP