Pénte
kre, és szombatra is ki kell öltözni. Jóideje jár az agyam, hogy mit is vehetnék föl. Terveztem hogy varrok valamit, de ez most nem jön össze, mert sok sok más program is belekeveredett a hétbe. Persze csupa remeknek ígérkező esemény okoz időhiányt. Az volt az utolsó paraszthajszál, hogy péntek reggel veszek egy kötött tunikát a piacon, mert olyanra már régóta vágyom, de azért egy kicsit mégiscsak izé az utolsó nap reggelére hagyni ezt a kényes témát...
...Bementem ma egy boltba, ahol már mult héten is nagyon megtetszett egy ruci. Felpróbáltam...jólállt. Találtam hozzá egy tökéletes kardigánt, de valahogy most sajnálnék rá annyi pént. Otthagytam, fájó szívvel, de otthagytam. Itthon tanakodtunk Zrammal, hogy hogy is legyen, megvegyük, vagy ne. Ekkro futott be anyukám, hogy turiban lelt egy ruhát, de elég kicsi, és félve hozta el, de talán rám jó. Mesés színe van. Felvettem, rám öntötték. Nagyon tetszik. Ezzel a kérdés megoldva. Hétvégére ezzel megvan a ruhám, a másik ruha meg ott marad és ha legközeleb valamiért kell még, és a pénzt is arra szánom éppen, akkor bevándorol a szekrényembe, addig nem villogok bennne.
Addig is ez nem az első, amikor ha türelmes vagyok, akkor az rózsát terem....
Hogy pontosan milyen is a vadi új kisestélyim amit édesanyám szerzett nekem, az majd a pénteki ebéd fotóiból kiderül, addig félkészen nem nem pózolok a gényképező gép előtt, pénteken meg úgyi kattog majd mindenki eleget.
.jpg)
2 megjegyzés:
Na legalább a ruháról csak úgy dobj egy képet!:)))
Egyébként örülök h megúsztad ezt a kiadást;)
Melyik turiban volt anyukád???
Múltkoriban láttam a metrómegállós üzletben egy dögös piros rucit és rád gondoltam. Talán meg is mutatom :) Ja, és nem drága.
Marcsi
Megjegyzés küldése