Új szerelmek

Nem tudom mi zajlik körülöttem, de olyan technikák, lehetőségek bukkantak fel újabban a látóhatáromban, amikről tudtam hogy vannak, de sose foglalkoztam velük.
Azt hiszem minden nagymamámék házassági évfordulója környékén kezdődött, amikor vettem egy mintás lukasztót. Régi álmom volt már, de valahogy eddig sose tudtam mire is használnám, milyet is vegyek, meg hát minek. Azomban, amikor készültem az ültetőkártyákra, és tevezgettem mi tegye különlegessé beugrott a régi vágy, é vettem egyet. Elsőre nem voltam oda érte, egy rózsa minta, szép szolid, de nem olyat képzeltem el(jellemző hogy túl konkrétat képzelek el:D). Az ültetők mesések elttek így is, a rózsa megállta a helyét. Azóta mániákusan keresek egy két mintát, amiket ha megtalálok nem menekülnek:D.
A másik szerelem a kalligráfia. A szép írás tudománya. Aki látta már a kézírásomat tudja, hogy ránézésre nagyon szép, de nehezen olvasaható. Kezdek ezen is javítani, bár mostanában a vakon gépelésem tudománya van nagyobb fejlődésben. A kezem viszont alkoásra vágyik. Megint elkezdtem könyvet kötni, amik díszítőelemeit nem nyomtatni szereném, mert az személytelen. Egyedit, és megismételhetetlent szeretnék alkotni. Legyen az egy borító, meghívó, cimke a vorrományaimba.
Ehhez kell a kalligráfia, és még egy csoda, a nyomda. Kiskoromban volt nyomdám, Kis Herceges, Hófehérkés, Tücskös, Alíz csodaországos, szép nagy készlet, de a nagyon koszoló, ritkán előkerülő játékok közé tartozott. De mostmár nagylán vagyok, és talán nem lesz minden pacás körülöttem, hogy pecételek, mártogatós tintával betűket rajzolok, könvborítókat ragasztok. No meg mostmár a saját konyhámat pacázom, nem anyukámét:D, ez sem utolsó a megváltozott tényezők között.
Papírok, tinták, kések, tollak, ceruzák, textilek, formák,nyomdák, és nyomdafestékek nem menekültök!