Egy megkésett mű

Idén úgy döntöttem, Olivérem elég nagyfiú már az adventinaptár bontogatásához. A csokoládés táblás ablaknyitogós szóba sem jöhetett természetesen. Anyukám is már régóta saját készítésűvel örvendezteti a gyermekeit. Ennek megefelelően én is úgy döntöttem, elkészítem azt a naptárat, ami ezután minden átdventben elvezeti fiacskámat karácsonyig. Igyekszem minden évben valami új fajta tapasztalattal megismertetni a mindennapi a jándékocskák által. Idén még csak azt tanulja, hogy minden nap csak egyet nyitunk ki.... nem könnyű. Természetesen én is nehezítettem a saját helyzetemen, mert a naptár csak tegnap éjjel készült el, de igazán elégedett vagyok a művel, ami sok sok viszontagságon ment keresztül, és nem kevés öteletelésen. Ennek kiteljesedése a sapkája:D, ami egy külön történet. (holnap reggel elolvashatjátok).
Ajándékként IKEA-s ujjbábok, és egy két faállatka került bele. Sajnos a ma reggel nyitásnál nem voltam jelen, mert rémes éjszaka után apa hagyott még pihenni, de hatalmas bábozásra jöttem ki a béka és a búvár főszereplésével. Nagyon élvezte a gyermek.
A manócska ötletét a Gyerekszoba blogról merítettem, ahol ennél kicsit angyalibb figura szórakoztatja a gyermeket, de mifelénk ilyenek Jézuska segítői:).