2010. október 10., vasárnap

Reakció-azaz Mindenki úgy szülhessen ahogy szeretne!

A nap folyamán igyeksze megkeresni megint a gondolatébresztő cikket, valószínű nem lesz nehéz, de mielőtt foglalkoznék vele, leírom amit én gondolok.
Jogok, törvények, kötelességek, lehetőségek, felelősség, gondatlanság, önzés....
Ezek a szavak röpködnek most a szülés születés, és Dr. Geréb Ágnes körül.
Tudom hogy fontosak a papíron leírt törvények, jogok, induljunk ki tehát ebből.
Mikortól van egy nőnek felelősségea gyermeke felé?
Erre a kérdésre az én életem egy nagyon végletes példa, mert számomra már kislány koromban evidens volt, hogy lesz gyerekem, akiért felelős leszek. Lesz gyerekem, akit ebben a testben fogok táplálni 9 hónapon keresztül, és ezzel a testtel kell a világra hoznom. Ennek megfelelően feladatomnak éreztem erre a testre vigyázni, óvni, és tudatos károkozás nélkül megtartani a legjobb helynek gyermekem életének elős szakaszára.
Tisztában voltam azzal, (és szerintem ez az a szint amit talán a nagy átlagnak már képviselnie kéne) minek az eredménye egy gyermek. Ennek megfelelően védekezés ide vagy oda, tudtam, hogy nem szeretkezem olyan férfivel, olyan időpontban, amikor nem tudunk gyermeket vállalni, nem tudunk a kis jövevénynek családot, hátteret biztosítani.
MERT
Az a véleményem, hogy a gyermek jogai fogantatásától megvannak ekkor leginkább még az életre, és figyelembe kell venni őket. Ezzel nem értünk egyet a Magyar Állammal, és a magzat élete anyai akaratra kioltható a terhesség bizonyos szakaszáig... Biztos vagyok abban, hogy azok a nők, akik ezt a számukra is fájdalmas utat választjá, a gyermek érdekei miatt IS döntenek így. Nem nevezném őket önzőnek, felelőtlennek, sem gyilkosnak. Az orvost sem aki elvégzi, mert sajnos ha nem lenne rá törvény sarlatánok végeznék ezeket a beavatkozásoka, és nincs értelme a nők veszélyesztetésének.
Mindenesetre számomra furcsa, hogy az a nő, aki 9 hónapon át szíve alatt hordta, táplálta, sok esetben tűrte gyermekét, megvádolható az önzéssel.
Mivel most a gyermek megszületéséről szeretne? törvényt alkotni a magyar állam, és a terhesség egy újabb pontjától már jogai vannak a gyermeknek, tehát nem dönthet sem az anyja sem más az életéről, örökölhet, stb, adjunk neki jogot arra, hogy úgy szülessen ahogy szeretne.
Vannak már arra utaló kutatások, hogy lehet kommunikálni a magzattal születése előtt. Ezt nem kétlem. Azt viszont igen, hogy ennek van olyan formája, amit egy bíróság értelmezni tudna. Szóval nem tudunk pl nyilatkozatot kérni a gyermektől, hogy hol szeretne születni... ilyen és ehhez hasonló nyilatkozatokat még 18 évig a szülei fognak helyette, érte, vele kiállítani. És itt nagyon fontos mind a három szó. Egy jó szülő ilyen estekben természetesen nem a saját, hanem a gyermeke érdekeit fogja szem ellőtt tartani. Feltételezzük tehát, hogy vajon egy gyermek hol születne meg a legszivesebben.
Az anya, és a gyermeke megbonthatatlan egységet képeznek fogantatástól, a baba megszületéséig. Ennek fényében, valószínű, hogy sok közös pont van érdekeiket tekintve, tehát ha az anyának jó, jó a gyereknek is.(lehetnek extrém esetek, de azért ez alapvetően megállja a helyét)
Mikor akar születni egy baba? Akkor amikor itt az ideje, vagy akkor, amikor az orvos(akár minden jó szándékával) de jónak látja? Itt is lehetnek extrém esetek, de általában az a szülés megindul magától, és a gyermek egészségesen világra jön.
Hogyan akajra végigjárni az utat, ami az anyaméhtől a külvilágig vezet? A saját és anyukája tempójában, vagy az orvos(legjobb tudása szerinti) tempójában? A szülések a világ sok területén háborítatlanul lezajlanak. Ha a nők alklamatlanok lennének megfelelő időpontban, megfelelő mennyiságű oxitocint termelni, akkor már kihalt volna az emberiség. Szerintem a gyermek is azt szeretné, ha anyukájával együtt működve a még tökéletes egységüket kihasználva, hagynák őket megvívni a harcukat egymásért, és az életért.
Miért lehet fontos, hogy az anyuka biztosnágban érezze magát a szülés közben? Mert félelem hatására leáll az oxitocin termelés... Ráadásul a szervezet számára tökéletesen mindegy, hogy vélt, vagy valós félelelmről van szó. ÉN a tapasztalataim miatt, félek az orvosoktól, lehet hogy ez vélt félelem, de hatása a szervezetemre épp olyan, mintha valós lenne... szóval komoly hátrányom van korházi szülés esetén. Ez az én kényelmem? Lehet, de hogy ez nem függetleníthető a születendő gyermekétől, az biztos.
Nézzük meg az út végét... Vajon kibújás után, mit szeretne a gyermek,
Méreckedni egy hideg mérlegen, vagy anyja meleg ölét?
Tudni a saját fejkörfogatát, vagy megismerkedni a cicizéssel, azzal ami még sokáig táplálni fogja?
Azt szeretné ha azonnal leválasztanák anyjától, és elvágnák a köldökzsinórt, vagy azt, hogy amíg abban látszik az élet, addig hagyják hogy használja?
Saját kis rácsos gurigában szeretné töleteni az idejét, vagy anyukáján?
Olyan emberek közé szeretne vajon születni, akikkel majd az életét éli, akiknek 9 hónapon át a hagnját hallotta, vagy idegen, gumikesztyűs, zöldruhás emberek közé?
Egy meghitt otthonos környezetbe, vagy egy reflektorokkal bevilágított zöld, vísszhangzó környezetbe.
Hirtelen ennyi jut eszembe...
Szerintem a bábai model által kialakított születési protokoll nem csak anya, nem csak baba, hanem családbarát is. Semmi kivetni valót nem találok abban, ha a testvérnek lehetősége van a vajúdási, szülési időszak alatt az édesanyja mellett lenni. Nem fogja trauma érni, nem fog(ha kislány) félni a szüléstől, nem fog (ha fiú) undorodni a nőktől. Két és fél éves fiam, számára is biztosítva volt ez a lehetőség, anyukám jött be, vagy ment ki vele igénye szerint. Olivérnek megvan a maga szüléstörténete kisöccse születéséről. Megható, nem számítottam rá. Nagyon lelkesen beszél róla, pedig nem sokat voltak benn, de amikor kibújt a kistesó azonnal. És minden anyának kívánom, hogy lássa gyermeke szemében azt a csillogást a kistestvére láttan, amit én láthattam. Sokan voltunk akkor és ott egy szobában? Számomra pont elegen. Nekem könnyebb volt elviselnem hogy ismerősök között tényleg felvállalva magamat adhattam életet gyermekemnek. Magabiztosságot és biztonságot adott. Nem szeretem, sőt természet ellenesnek tartom ha idegen férfiak, akár vizsgálat céljából belémnyúlnak, szemlélnek, és megmondják mikor milyen pózban szüljek... Nekem valahogy egészségesebb, emberibb a családi kör, a szülő anya által megválasztott emberek közege ezekben az  órákban. Korházban zavarja az orvost a nagyobb gyermek... tehát az hogy az anyát esetleg előresegíti már teljesen mindegy....
Van a születésnek még egy nagyon fontos momentuma a gyermek biztonságban történő világrajövetele után. A lepény megszületése... Ez az a szakasz, amikor már orvosok által is bizonyított, hogy a gyermek tud segíteni az anyukájának, ha elkezd szopizni. Máris nem kell oxitocin innyekció, hisz a szoptatás segíti ezt. Persze ha a gyereket azonnal fel kell öltöztetni(miért is?), akkor ez nem megy... főleg, hogy max fél órát lehet várni a lepényre...

Szóval az otthonszülést választó nők, sokkal több dolgot vesznek figyelembe választásukkor, mint a gyertyák és füstölők lehetőségét... és valahol úgy gondolom, hogy IGENIS, MERT MEGÉRDEMLIK, adják meg a szabad szülés jogát, minden nőnek! Mert egy önmagát a gyermekért fláldozó anya, nem fog tuni stabil hátteret adni a gyermekeinek... az érdekek közösek...

13 megjegyzés:

Névtelen írta...

Tudod mi a baj, hogy nem kell Geréb Ágneseket védeni, nem róluk szól a dolog, és nem rólad, hogy te hol szülsz éppen, a babákról akik világra jönnek, értük kell megtenni mindent.Ők a fontosak nem te és nem a Geréb Ágnes.Az írásaid meg ne haragudj olyan kezdetlegesek, nem vagy te olyan nagy szószóló, nem kell mindig azt hinned, hogy te vagy a lényeg,a szülésnél sem te voltál a lényeg. Kár, hogy inkább magadat sztároltad megint és olyan keveset írtál a babáról. Pedig ő volt ott egyedül a kis sztár.

Unknown írta...

felmerül bennem a kétség, hogy arra regagáltál e, amit én írtam, vagy máshova szántad, mert az én olvasatomban ez arról szól, hol születne meg egy baba a legszivesebben... akit az anya segít világra, persze tévedhetek akár én is, írhattam egész másról, csak észere sem vettem...

ildico írta...

amit az anyáért teszel, azt a babáért is teszed. aki ezt nem tudja, sosem szült még...

Tímea írta...

Kedves Szilda! Régóta olvasom a "reggelizős" blogodat, és nemrég találtam rá erre. Örömmel láttam, hogy megszületett a kisbabátok, valahogy éreztem, hogy ti is otthon szeretnétek világra hozni őt. Köszönöm neked az utolsó három bejegyzést, minden szavával egyetértek, akár én is írhattam volna. Mi is nagyon el vagyunk keseredve Ági miatt, és szeretnénk mindent megtenni érte és a csapatáért, ami tőlünk telik. Iszonyú tehetetlennek érezzük magunkat és ez nagyon rossz. Tímea (2 kórházban és 2 otthon született gyermek édesanyja)

Unknown írta...

Tími, tudink privát beszélni?

Tímea írta...

Igen, persze, írtam neked levelet. Timi

Névtelen írta...

Nekem is van gyerekem hála az égnek szülhettem tudom miről van szó, sőt fel is neveltem mert már nagykorú, tehát azt is tudom milyen felnevelni gyereket!lehet hogy félreétettem az írásodat, de nekem nem úgy tűnik mintha minden a babáról szólna. ez van.

Unknown írta...

Szülés alattt MINDEN nem tud a babáról szólni, mert fontos szerepe van a dologban az anyának...az anyának, aki szereti a gyermekét, és a legjobbat akarja Neki. Tényleg baj ha az anyáról is szól a szülés, amiben aktívan rész vesz a teste? Nem hiszem...régi idők hozzáállása a szülséhez valahogy úgy nézet ki, hogy a szülő nő az úrnő, akiért akkor és ott, midnen jelenlevő mindent megtesz... mert a szülő nő, akkor és ott, mindent a gyermekéért kér, tesz...

Névtelen írta...

De jó nekünk hogy ilyen "okos" vagy Szilda nem is tudom mi lenne velünk nélküled, fantasztikus vagy. Egyszerűen fenomenális, utánozhatatlan, annyira értesz mindenhez, pótolhatatlan lennél számomra ha nem tudnál mindenhez olyan okos kommenteket fűzni. Nagy emberi hiba, ha valaki azt hiszi csak neki van igaza. Ahhoz még fejlődni kell még neked is.

Névtelen írta...

De értelmetlen ez a másik Névtelen... Biztosan ő nem mer blogot nyitni és irigykedik.

Én azt nem értem, miért akar valaki otthon szülni, ha nem adottak a megfelelő feltételek? Egy kórházban sokkal több segítséget tudnak nyújtani, ha föllép valami komplikáció. Habár még nem szültem, úgy gondolom, akkor lennék nyugodtabb, ha tudnám, hogy ha baj van, van segítség. Nem azért fejlődik az orvostudomány, hogy ne éljek az általa nyújtott segítséggel. Szerintem sokkal fontosabb az, hogy biztonságos, tiszta környezetben, orvosi eszközökkel a közelben szülessen meg a baba, minthogy otthon. Nem hiszem, hogy olyan szörnyen megviselné a csecsemőt a kórházi környezet...

Névtelen írta...

Szép a "mindenki úgy szülhessen, ahogy szeretne" elmélet, addig, amíg a szülés közben nem akad el a baba, nem kezd megállni a szíve, nyakára nem tekeredik a köldökzsinór stb- merthogy ezek előjel nélkül is megtörténhetnek... Akkor aztán kapára, kaszára, hol az orvos, hol a mentő és ha megtörténik a baj, sosem azt hallani, hogy ja kérem, én akartam otthon szülni, mint ükanyáink, és hát hoztam az akkori szülésközbeni halálozási statisztikát... Akkor hirtelen mindenki a mentők kivonulási idejét méri... Akkor jó az orvos??? Előbb nem volt az? Ha valaki otthon akar szülni, én csak egy előzetes nyilatkozattal engedném, hogy ő akarta és arról is nyilatkoztatnám,hogy ahhoz az orvoshoz megy és úgy, akihez és ahogy akar, ha beüt a vész... Ne vegye el a mentőt olyantól, aki nem egy rosszul sikerült játék miatt hívja őket. Mert igenis játszik a saját és a gyereke életével az, aki nem orvosnál szül. De ha ezt akarja, akkor vállalja is ugyanolyan kitartással a következményeit is!!!

Névtelen írta...

Teljesen egyetértek az előző hozzászólóval! De miért nincs ezekre reakció?

Névtelen írta...

Ez mind gyönyörű, csak most akkor én is hadd meséljem el a saját - másik - végletemet. Teljesen problémamentesnek indultam, második gyerekként. Nem részletezném a sztorit, de ha a zöld gumikesztyűs kezek nincsenek ott, akkor most 99%, hogy egy mintegy 30*80 alapterületű faládában tengetem napjaim, 1% esély meg az, hogy diplomás, sikeres ember helyett súlyosan szellemi fogyatékos ember lennék. SOHA nem tenném ki ugyanezen veszélyeknek a gyerekem. Akkor se, ha vannak hibák/műhibák a kórházban is, és akkor se, ha repedt a csempe és amúgy félek a dokiktól, meg fertőtlenítőszag van. Ettől függetlenül nem kívánok senkit le/rábeszélni semmire, úgyis mindenki úgy csinálja, ahogy jónak látja. Én így.

Sobre a Felicidade

About This Blog

Szilda életmódalakulása 2008 © Blog Design 'Felicidade' por EMPORIUM DIGITAL 2008

Back to TOP