Programajánló

Szombaton kezdődik a nemzetközi babahordozó hét! Remek progamok, legyünk minál többen! Részletek itt!

(már nem vagyok ám ilyen sápadt, ez a kép pár hete készült...)

Egy hónapja...

... reggel egy fél napos csecsemő, és két és fél éves nagyfiú között ébredtem. Új család... Előtte egy nappal, szokásos pisilés ingerrel ébredtem, csak valahogy a pisilés végeztével nem maradt abba a csurgás... Fel kellett mosni magam után... még mindig nem mertem magamban kijelenteni, hogy ma szülök... Egy fél órával később anyukám jelentette ki határozottan, hogy hívja a segítséget, mert itt esemény lesz...
Szóval már egy hónapja itt ez a csöppség, akit megszültem, aki egy csodás úton érezett, és az egész terhesség egy minden szinten megújjító folyamat volt. Egy hónap, és én azóta is az emlékekben élek. Ragaszkodom a flakonhoz, amiből szülés altt ittam. Ragaszkodom az emerekhez, akik akkor körülvettek. Ragaszkodom ahhoz, hogy szüléstörténetek olvassak. Ragaszkodom a kisfiúhoz, ahhoz hogy mindig elégedett legyen. Nem akarok távolodni ettől az élménytől. 
Pedig nyilván történik, és most úgy gondolom elég lassan ahhoz, hogy elviselhető legyen.
Tegnap előtt reggel Olivér közölte, hogy Tivadar haza, mondutk neki, hogy Tivadar itt van otthon, velünk, vigyorogva közölte, hogy neeeem, vissza, X-hez, a segítőmhöz. Mosolyogva összenéztünk Apával, hát ez is eljött, Olivér kicsit megunta a kistesót. Aztán nem is krédeztünk semmit, Olivér újra mondja a segítőm nevét, meg hogy forró, anya fáj, baba hangos, kakis. Ezzel gyakorlatilag elmesélte a szülést, és nekem könnybel ábadt a szemem... talán nem csoda... majd odabújik a hasamhoz, és moslyogva mutogatja, hogy baba, másik baba. Próbálom elmondani neki, hogy most nincs ott másik baba, madj kicsit később, persze ő ezt nem fogadja el, és csak mondogadta hogy most. Mosolygunk, Tivadar szopizik, és én nagyon hálás vagyok Olivérnek, hogy tudom ő se fogja soha elfejteni azt a napot., és nagyon hálás vagyok magamnak, anyukámnak, az eseményeknek, és mindennek, hogy ott lehett velünk, és  tényleg együtt született meg az új család.... egy hónapja....

Kész tervek!!

Tegnap elkészítettük a szoba új berendezésésnek összes fontos nézetét! Persze nem lakberendezői precizitással, vagy díszítetteséggel, de én azért büszke vagyok rá, és arra gondoltam megosztom Veletek. Mert nem tűntem ám el, csak elég sokfelé vagyok mostanában testben és lélekben egyaránt. Pár hét, és nem leszek megint pocakos egy darabig. Igyekszem kiélvezni a dolgot... bár azért ez elég komoly kihívás mostmár. Most azonban nem erről szeretnék beszélni, hanem ényle eldicsekszem, milyen fantasztikus új szobánk lesz, amint megérkeznek a bútoraink!

A szoba közepén lenne a mi ágyünk helye, amit még nem találtun ki pontosan hol is legyen:D de 10cm ide vagy oda... igazán nem számít. Egyébként kanapévá összecsukható darabról van szó, csak hogy talán elképzelhetőbb legyen:)

Kiságy-pelenkázó oldalról, szürkével pedig a varrósasztalom

Ugyan az, csak az átalakított állapotában van a kiságy

A legbonyibb kép:D Olivér ágykomplexumával: dobozokból, polcokból összállított lépcső, galériás ágy, és szekrény, ami mellett marad egy kis hely, talán később bepolcoztatom... még gondokodom.
A másik sarokban pedig a komód, amin a tévé is fog csücsülni, de hogy minek....

Olivér ágya oldalról, így talán érthetőbb egy kicsit

Kényesebb bútordarabok kirészletezése, az asztalosnak:D

Új kincs

Világ életemben a túl alacsony vérnyomás volt rám jellemző. Terhesség kezdete  óta ez a helyzet rohamosan romlik, így a kávé gyakoribb társam lett a hétköznapokban. Eddig instant kávét ittam itthon, de nem tudom olyan mennyiségben inni, hogy ne szívja meg magát a konyhában keletkező párával, ami után már nem az igazi az aromája, én meg eléggé finnyás vagyok:D.
Soha életemben nem főztem kávét... egyszer próbáltam apukámnak, de a kis kotyogós szerkezet órrrán száján jött a cucc, mert annyira megtömtem kávéval, hogy nem tudta átnyomni a gép... azóta úgy gonoltam, jobb ha ezzel nem próbálkozom. Mostanra viszon megérett bennem a gondolat, hogy mégiscsak szerezhetnék egy 1-2 személyes kávéfőzőt, mert annak könnyebb a minőségét tartani. A keresést az interneten kezdtem. Semmit nem találtam gyakorlatilag. Utána a plázák konyhafelszereléseit jártuk végig sorra, de valahogy elég dágának találtam a felhozatlt. Ma végigsétáltunk Bicskén is azokon a boltokon, ahol szóbajöhet ilyesmi. Mókásan alakult, mert az első helyen kávéval adták, amire nem volt szükségem, így tovább kerestünk. Utána csak 3-6 személyesekkeltudtak szolgálni, mai nekem túl nagy volt annak fényében, hogy már láttam 1 semélyeset is. Ebben a boltban javasolták, hogy nézzek el egy másik helyre, ahova megamtól nem is mentem volna. Kár lett volna kihagyni... itt ugyanis fél áron volt az, amire Pesten majdnem lecsaptunk. Nem hagytuk ki, és tényleg megvettük 1350Ft-ért az 1személyes aluminium, izagából játékmasinának tűnő kávéfőzőt. Hazáig szorongattam lelkesen, és azonnal ki is próbáltuk. Valójában simán elég két szmélynek. Öcsémmel avattuk fel, és lekesen állapítottuk meg, hogy 4perc alatt igazán finom kávét produkált a gép. Kortyolgatás közben felmentem a forgalmazó honlapjára, és elkeseredve tapasztaltam, mekkora választék van megfizethető modellekből. El se tudom képzelni milyen keresőkulcsszóval juthattam volna hozzájuk... lehet hogy semmilyennel. No de ez a hajó már elment, nem veszek most mégegyet:D. Veletek viszont megosztom, hogy van az interntetn, egy nagy választékú, remek konyhafelszerelésbolt, ahol érdemes akár kévéfőzőt is választani:D, vagy bármit, amire szükségetek van éppen, mert olcsóbb mint a boltokban.

Alakulunk

Nő a pocakom, közeledik az időpont, amikor négy embernek kell élet és alvóhelyet biztosítanunk pici lakásunkban. Hosszú folyamat volt bennem mire ez egy belátható feladattá vált.
Első stádium a pánik volt, és az hogy ez lehetetlen. Nem sok időt szoktam magamnak hagyni erre a részre, mert nem vezet sehova, másrészt meg nincs lehetetlen, csak tehetetlen.
Második stádiumban a ki fog alakulni gondolat uralkodott el rajtam, de ahogy telt az idő, be kellett lássam, hogy ennél többet kell tegyek a dologért.
Harmadik stádium a kezembe veszem az ügyet, de pánikba esek címet viselhetné. Körülnézek a neten, nem találok semmit, aztán mégis, de egek mennyibe kerül, és hova tesszük, és akkor mi hogy lesz, és ez nekem beláthatatlan, feladom.
Negyedik stádiumban ezen is átlépve felismerem, hogy a barátaink asztalosak. Hogy egy sereg dolog van a lakásban, amire semmi szükség. Egyre több dolog kezd bíztatóan alakulni. Találkozunk valakivel, aki épp most akar kuncsafkört bővíteni gipszkartonozást is vállal, és szivesen kijönnek méltányos áron Bicskére, és a plus 4 négyzetméterünk egy délután alatt kialakulhat.
Ötödik stádiumban konkrét terveket szövögetek. Rajzok, rendeléseket adok le, és felmérem mit kell előkészíteni a lakásban ahhoz, ha a bútorok megjönnek szinte észrevétlenül foglalhassák el helyüket, viták, konfliktusok és pánik nélkül(hihi).
Hatodik stádium a megvalósításé, és már itt tartunk. Az egyik nagyszekrény kikerült a lakásból, egy polc is, aminek hugomék nagyon örültek. Könyveket, ruhákat átválogattuk, anyagaimat rendbetettem, és az ütemterv alappilléreit megosztottam urammal, és lassacskán adagolom is a pontosabb infókat, ahogy közeledik egy egy konkrét feladat. Jól haladunk.
Terveimben volt még sok sok kérdőjel, opció a kezdet kezdetén, de hát rugalmasnak kell lenni. Nyitott vagyok minden infóra, és lehetőségre, amik jönnek is szépszámmal. Legutóbbi ilyen meglepetés egy üvegajtós kis szekrény volt, amit nagybátyáméktól hozott apukám vasárnap. Beleszerettünk, bár még nem tudtuk hova rakjuk. Kértem két napot Gergőtől, hogy opciókkal álljak elő, amiből aztán választhatunk.  Minden lehetséges jövőbeli bútorelrendezést figyelembe véve megtaláltuk a megfelelő falfelületet. Eldöntöttük mi kerül bele, örömmel használtuk ki máris fejben a felszabaduló helyet, és ma nekiálltunk, és be is fejeztük. Szerintem remek lett. Közben pár ötelt még felmerült, volt amit elvettünk, volt amit megvalósítottunk, és az eredmény az magáért beszél szerintem.

Egy nagyobb lélegzet vételű ütem vár még ránk mielőtt megérkeznének a bútorok, meg egy ideális világban még a gipszkartonozás is megtörténik előtte, de azért még tennem kellene. Letisztul az új berendezés, mindenkinek kialakul a saját kis területe, és rólam meg kerül le szép lassan a nyomasztó teher. A végén még jobb lesz az új helyzet, mint az eddigi:).

Babaprojekt...

Ezer éve nem írtam, pedig annyi, de annyi minden történik velem, körülöttem... Babát várok.. lassan 26 hetet is betöltöm... holnap...Nem terveztük, eleinte nagyon nehezen is viseltem, talán épp a lelkiek miatt, nem tudom, de ma már jól vagyok. Jól érzem magam a bőrömbem, és végre elkezdtem terveztgetni is a gyerekek fekvőhelyeit. A lakás átrendezését. Költségvetés, rajzolgatás, és öröm, mert úgy látom remek megoldásokat találunk.
Már tudjuk, hogy még egy fiúcskával bővül a család, ami sokat egyszerűsét az életen, pl nem kell ruhákat beszerezni.

Tegnap megtaláltam Olivér ideális új ágykomplexumát.(a kép csak illusztráció, sokat fejlesztettem rajta hogy tökéletes legyen nekünk) Ő most galériára fog kölötzi, és alatta alakítunk ki neki egy kis játszókuckót.
Jelenlegi pocaklakónk pedig egyedi tervezésű kiságyat kap, pelenkázóval, alatta ágyneműtartóval. Anyáék rendelkezésünkre bocsájtanak még a lakásból 3-4nm-t, amiből szuper gardrob lesz, és hangszigetelő a kicsiknek, ha alszanak. Első, bőkezú számolgatásaim alapján 200000Ftből sikerül megoldanunk a dolgokat, bár a gipszkartonozás kapcsán még sok sok kérdőjel van. Nem baj, szépen lassan kitisztogatok mindent. Most örülök, hogy megvan az asztalosunk.
Végül pár friss kép a család minden tagjáról.
Május első vasárnapján kirándultunk:

Ekkora volt a pocakom a 22. héten:

Így készült az adventi manónk

Előző postomban láthattátok a kész művet. Készülés közben nem fotóztunk, arra már végképp nem volt időnk, de egy mesét mégiscsak megér.
A dolog ott indult, hogy még egészen időben megtaláltam a Gyerekszoba blogon a kiválsztott adventi naptár figuránkat. Ebben megnyugodva jó Pató Pál úri forma szerint, EJ!ráértem arra még:D. Aztán egyszercsak már egyere kevesebb, és kevesebb lett az idő, ahogy az már lenni szokott, és szegény manó létét sokminden fenyegette, mígnem egyik nap, nekiálltam, hogy na akkor én MOST pikk pakk, megvarrom a manót. Olyan könnyen, és gyorsan végigszaladt a fejemben a munkafolyamt. Bersze a megvalósításnál mindig adódnak gondok.
A fejecske, felsőtest résszel kezdtem.  A következő kérdések merültek fel:
-Miből legyen a feje? -testszínű rugalmas anyagot választottam
-Ki rajzolja meg a csinos kis pofiját?- kizárásos alapon én...
-Mivel tömjem ki?- terveimben pelyva szerepelt, de párom teljesen logikus érveivel elkanyarított a szivacs irányába. Ha valaki dolgozott már szivacstörmelékkel, akkor tudja, hogy még a jövő hét is szivacsos lett. Ráadásul a túl rualmas anyag, túl jól átvette a hatalmas szivacsadabok fermáját, ezért némiképp göcsörtös lett a fejecske.
-Miből legyen a blúza?- ha már karácsony, legyen piros, és az még van is itthon...
-A nagy szoknya, vagy a zsebek legyenek karácsonyi anyagból?-sajnáltam volna a karácsonyi anyagot ekkora szoknyára "pazarolni", főleg hogy amúgy sem érvényesül a zsebek miatt, így a zsebek lettek karácsonyiak.
-Miből legyen a szoknya?- Anyukám anyagai között is kutatnom kellet a jó ügy éredekében, míg végül rábukkantam erre a világosbarna keselejtezett lepedőre. Remekül megfelelt méretben, és színben is a célnak.
-Hogyan  kerüljenek a számok a zsebekre?- Gergőm döntött: cikcakkvarrással írjuk rá. Ez valami böszme nagy feladat volt:D. Gergő előrajzolta, rágombostűzta zsebek hátára a merevítő anyagot, majd vasalta a zsebeket. Én meg nyomtam a gépet, és forgattam az anyagot. Az túlzás hogy egységes, de számozott zsebek díszítik a manócskát. (2.5óra...)
-Mitől nem fog lógni a baba feje?- Ismét férjem mentette meg a  helyzetet: Tengyünk egy vállfát a vállába, és a tarkóján vezessük ki, így máris akasztója is van. Tudom hogy elég mobid, de működik.
-Melyik gomb legyen a szeme?- Némi vita után két szerintem hatalmas kék szemecskére esett a választás. Végülis nem is rossz.
Ekkor a baba már fenn lógott az ajtón. Zsebeit megpakoltam, és már csak a kopasz fejére hiányzott valami... de nagyon. Gergővel álltunk a fura kis fazon előtt, és röhögtünk. Ekkor még lógtak a rettenetesen hosszúra, és a szivacs miatt göcsörtötsre sikerült kezei is. Éjfél volt. Menthetetlenül kezdeni kellett valamit a rémisztően meredező kezekkel. Így történt, hogy egy gombostűvel hátul összetűztem a kettőt. Meglepően jó eredményt elérve ezzel. A kérdés azonban még mindig ott lebekett: MIT TEGYÜNK A FEJÉRE? Hajat kéne rá varrni... mondta uram, én meg jelentőségteljes pillantást vvetettem rá mely kb ennyit jelentett: december másodika hajnali negyed egy van, és te el se tudod képzelni hogy mekkora meló hajat varrni, meg amúgy is milyen frizurát? Meg miből? stb.... Fogtam a sálamat, és a fejére tettem kínomban. Kínso vigyorral lehett csak szegénykére nézni...Ekkor jött a nagy ötlet:
Két hete fontam vesszőből egy furcsán sikerült ceruzatartónak indult csálé kosarat, amiben azóta Olivér krétáit tartottuk. A kréták most a tábla krétatartó részében landoltak, a fura alkotásom meg a baba fejére került. Ez feltette az íre a pontot, vagyis ádventi manónkra a kalapot.  Kicsit még megigazítottuk  a szoknyáját, lefotóztuk, és a jólvégzett munka elégedettségével mentünk aludni.