Ahogy egy nap tellik

Sok sok újdonságot tudtunk meg mostanában arról, hogyan is kellene étkeznünk. Nem könnyű dolog ez. Minden új információ felelősség, hogy, hogy döntesz róla. Első körben, hogy hiteles e a forrás, vagy nem, és ha hiteles, akkor mennyire azonosulok a véleménnyel. Utána meg ha egy új szokást kezdunk hatására kialakítani, változásokkal kell szembenézni, amik nekem kicsit nehezen mennek, bár mivel kezd állandóvá válni a változás, egyre jobban belejövök.
A legújabb változtatás, a tejtermékek és a húsok csökkentése. Nem mondom hogy nullára, mert joghurtot eszünk, és sajtos is kis mennyiségben. A hússal meg az a helyzet, hogy kezdjük gyakorolni mivel lehet pótolni. Készült már vega fasírt, és vegagyros. Fincsik lettek. A gabonafélék fincsibbek, mint azt valaha gondoltuk volna, és laktatóak.
Gergőnek jobban megy a húsmentesség, azt mondja nem is hiányzik neki. Én ezt még nem mondhatom el magamról, úgyhogy ma megengedtem magamnak egy májkrémes kenyeret, de kizárólag a saját fincsi teljeskiörlésü gabonapelyhes kenyerünkkel.
Az első melléfogáson is túlvagyunk, a remek új pelyhesítőnkkel mustármagot is pelyhesítettünk. Finom, de csak kis mennyiségben ajánlott, mert erőteljes gyomorégést eredményez a túlzott fogyasztás, szóval csak óvatosan bánni vele.
Igyekszünk 5 óránként enni, és nem nassolni, az ivást pedig a két evés közé tesszük, hogy az emésztőnedvek ne higuljanak míg dolguk van. De a pontos biológiáról majd kicsit később írok részeltesebben. Eleinte, a magam bemelegítése céljából is inkább csak a könnyed témákat választom, és hétköznapi tapasztalataimat osztom meg az érdeklődőkkel.