2008. május 27., kedd

Életem: út, az álmaim felé

Pár napja beszélgettem anyukámmal, és a hugommal. Érdekes beszélgetés volt, mert szóva került az álomkonyha fogalma. Anya nem mondott konkrét dolgokat, amiket álmodik, csak annyit, hogy még ő is álmodik a mai napig is a konyhájáról. Hugom Anne "Sörli" regényekben megjelenő konyhát álmodik, ahol amikor beugrik valaki szomszédolni, akkor mindig épp kész lett egy torta.
Nekem ez pont nem álmom, de tetszett a konkrétizált álom. Ez a beszélgetés engem eléggé elgondolkodtatott, és rá kellett jönnöm, hogy nekem álomkonyhám van. És ez nagyon nagyon boldoggá tett, és hálával töltött el, leginkább férjem irányába, akitől mindent megkaptam hozzá, hogy az legyen. Persze rengeteg rengeteg embernak tartozom hálával azért a konyhámért, amim most van, mert nagynénéméktól kaptuk a bútort, a túzhelyet, a reformasztalt nagypapám csinálta, és édesanyámék házában lakunk, és a területet ők biztosítják nekünk. KÖSZÖNET NEKIK!
Nekem évek óta kész álomkonya van a fejemben. Persze ez folyamatosan változik. Most, hogy vegetáriánusok lettünk, rengeteget változott hirtelen. Kislánykoromban nem álmodtam sem malmot, sem pelyhesítőt, sőt, még a tésztagép is csak késve került bele. Vannak dolgok, amikből jobb lenne másmilyen, vagy nem ezt választanám, ha nem lett volna adott a dolog, de funkcióiban minden célnak megfelel a konyhám. Vasárnap egy két aprósággal még tuningoluk: egy szilikonos habverővel, ecsettel, kenőlapáttal, és sütőlappal. Nem szertem a nem természetes anyagokat, de be kell vallanom, ezeket imádom. Illetve vettünk még egy kerámiatálat, amiben a kenyereinket süthetem majd, ha valahogy ki tudjuk szedni a bele ragasztott matricát... elég buta megoldást választott a gyártó, de Uram megoldja, legalábbis azt mondta. Már megrendeltük a silókat a gabonáinkhoz, mert így most elég csúnyán állnak műanyag kosárban. A hüvelyesek, és olajosmagvak tartására dunsztosüvegeket fogunk bevetni, hogy egységes, és használható legyen. Most a zacskókban tartjuk őket, amiben vesszük, de eléggé hamar elszakadnak, és a befőtesgumit is olyan izé tekergetni. A konyhámhoz szervesen hozzátartozik a fűszerkertünk, és nem tudnám felsorolni mennyi és milyen fűszerek vannak most épp benne, mert hetente változik. Minden szombaton veszünk párat, ami még nincs a biopiacon.
Szóval álomkonyhám folyamatban van, de már egy jó ideje az épp aktuális stádium is álomba illő, de én, aki az örök fejlődés híve vagyok, mindig találok valami aktuális csiszolni valót, és ezután majd igyekszem, hogy legyen egy konkrét álomkonyhatervem, hosszú-hosszútávra, és annak elemeit fontossági sorrendben szerzem majd be. Sose írtam le hogy van álomkonyhám, sőt azt sem hogy milyen, de rengeteget, rengeteget álmodoztam mindig, és álmodozom most is róla. Figyelek életem során, hogy újabb, praktikusabb ötletekkel tegyem még idillibbé a jövőbeli konyhámat, és naponta teszek azért, hogy az a konyha, ami most a rendelkezésemre áll, az is beleiiljen az ámaimba, és ne adjon okot semmilyen panaszra, ami a számat elhagyhatná.
Anyukámnak üzenem, hogy írja le az álmait, és kezdje el apránként megvalósítani, húgomnak, meg hogy egy-egy tortát összedobni nem nehéz, és nem is tart sokáig, csak némi rutin kell, de szívesen segítek neki. Mindenki másnak meg azt, hogy akár konyhát, akár mást álmodik, álmodjon nagyot és konkrétat, és figyeljen mikor tehet felé egy egy apró pici lépést. És amit elkezdi a picike lépéseket megtenni, valamiért máris álommá válik az élet.
Mindenkinek SZÉP ÁLMOKAT

1 megjegyzés:

Ildi írta...

Azt hiszem az enyém is egész álomkonyha jellegű kezd lenni... :) Najó,ha 10-15 centivel lejjebb lennének a felső polcok,teljes mértékben meglenne az álomkonyhám. ;)

Sobre a Felicidade

About This Blog

Szilda életmódalakulása 2008 © Blog Design 'Felicidade' por EMPORIUM DIGITAL 2008

Back to TOP