Az utolsó tánc

Nem emlékszem említettem e már, hogy tavaszra 3 méhcsalád beköltöztetését tervezem a kertünk hátsó végébe. Sokat olvasok ezért mostanában a méhekről, hogy a terv helyesen legyen kivitelezve.
Ma kimentünk férjecskémmel a kertbe, hogy összeszedjük, az utolsó terményeket is. Pár szem paprikát, paradicsomot, és a szomszéd hozzánk hullott almáját(nem is lakik a szomszédban senki, úgyhogy a kertbe való átmászáson törjük az agyunkat, a több tíz kiló alma megmentésére sietve.)
Ahogy ballagtunk vissza a zsákmánnyal, nagy nyüzsgést vettünk észre a nyár utolsóként virágzó, nem tudom mi a neve de szép bokron. Közelebbről is megnéztük a hogy kiderüljön, mi élvezi a nyár utolsó leheletét. MÉHEK voltak. Nagyon megörültem, és kezdtem is meglesni rajtuk a könyvekben olvasott részeket. Elég eltérő méretűek és formájúak voltak, de egytől egyig serényen dolgoztak. Kisebb nagyobb sikerrel. Volt amelyik, már akkora pollencsizmát viselt, hogy alig hittem el, hogy elbírja, a másik meg elég lyukasmarkúnak tűnve üres lábbal szállt virágról virágra. Némi bámészkodás után, megkértük apát, hozza ki a fényképezőgépet, mert ez megér egy-két kattintást. Mesések lettek. Bár a látvány eleve fotogén volt. Most pedig végképp beleszerettem ezekbe a szorgos állatkába.