Szívemből szóló

Napi falat

A fény harcosa megosztja másokkal a tudását.

Tudja, hogy aki segít, annak segítenek is, és tovább kell adnia azt, amit tud. Ezért leül a tábortűzhöz, és elmeséli a csatáit.

Egy barátja azt suttogja:
-Miért beszélsz ilyen nyíltan a terveidről? Nem látod, hogy ezzel azt kockáztatod, hogy osztoznod kell másokkal a győzelmeiden?

De a harcos csak mosolyog, és nem felel. Tudja, hogy ha élete végén egy üres Paradicsomba jut, küzdelme nem ért semmit.

A fény harcosa megbízható.
Elkövet néhány hibát, néha fontosabbnak érzi magát, mint amilyen valójában, de soha nem hazudik.

Amikor leül a tábortűz mellé, elkezd beszélgetni a társaival. Tudja, hogy szavai- gondolatainak tanúságaként- bevésődnek az Univerzum emlékezetébe.

És a harcos eltöpreng:
-Minek is beszélek annyit, amikor sokszor magam sem tudom véghezvinni mindazt, amit hirdetek?

A szíve válaszol:
-Ha nyilvánosan hirdeted az eszméidet, törekedned kell rá, hogy az életed is megfeleljen nekik.

Ha a fény harcosa szívből beszél, szavai hatására lassan maga is átalakul.

(Coelho)

Ezt az anegdótát Földanyóéknál olvastam, és annyira annyira ezt érzem naponta, hogy meg kellett jelenítenem a saját blogomon is. Ezúton is köszönet neki.