Életöröm a villamoson

Ma a négyes-hatos villamoson is érdemes volt utazni, ami ritka. Panaszkodni nem szoktam róla, hisz elvisz ahova akarom, és ezzel teljesíti amit elvárok tőle. A villamoson utazó közösség színessége már csak a garantált napi mókát szolgáltatja. A mai eset, azonban kilóg a többiből, mert jókedvre derített. Blahalujzatéren álltam alvó kicsi fiammal a nyakamban, és vártuk a sárga csodát. Mellettünk egy sereg (kb. 20-25fő) egyetemista srác majszolt kókuszos cerbona-kekszet. Két zacskón lehetett osztozni, és a zacskót őrző csapattag folyton jelentést adott hogy mennyi van még nála. A jelenlétükön túl ezzel a megnyilvánulással már garantáltan kiérdemelték figyelmemet.Begördült a villamos. A fiúk kántáln ikezdték a következő szövetet: LESZ MÉG HELY! LESZ MÉG HELY! Méllyen zengő hangjuk az egész villamost betöltötte, és létszámuk ténylegesen komoly helyet igényelt a járművön. Ülőhelyben nem is reménykedhettem. Annyian voltunk, hogy nem is láttam széket, és kapaszkodni se tudtam. Alapesetben ez olyan állapot, amin kiakadok, főleg mert még Olivér is felébredt, de ebben a társaságban nem lehetett nem mosolyogni. Sugárzott belőlük valami, ami ha mozivásznon néztem volna a jelenetet, akkor az eddig feketefehér kép színessé vált volna. Szivatták egymást, ami az a fajta ércelődés volt, ami csak szeretetteljes közösségben képzelhető el(nem félreértendő). Nevettek. A villamos egyik sarkában egy fiatal csaj két sráccal kizárták magukat az örömből, fel voltak háborodva, hogy lehet ilyen eszement csordát felengedni a villamosra, emberek közé. Be is szólt nekik néhányat, persze a boldog banda észre sem vette őket. Megtudtam velükutazásom során, hogy a Váciutcát is bejárták már: PÓLÓT LE! kiáltásokkal, és közgázosok lévén a statisztikáktól annyira nem állnak messze, mert a nagy számok törvényét latolgatták: hány embernek kellett volna még mondani, hogy valaki levegye. Volt egy pont, amikor azonban rájöttek, hogy az eredmény máris rémes nagy számmá válik, ha biztosak akarnak lenni, hogy nem férfi él a lehetőséggel:). Ezt a témát egy klasszikus gólyatábori hangulatot idéző pajzán dal követte, amit persze csak a rímeket fejben előre kigondoló hozzám hasonló hallgató talál pajzánnak, mert a rímek valahogy sose került kimondásra. Kedvelem az ilyen dalokat. Kedvelem a jókedvet, és kedveltem, hogy amikor le akartam szállni, az egész közösség összefogott hogy esélyem legyen elérni az ajtót: A BABA LESZÁLL! kiáltás zengte be a villamost. Jólesett.
Kedves KÖZGÁZOSOK, köszönöm a napi életörömöt, és kívánom nektek, hogy vizsgaidőszakban is legalább ennek a felét meg tudjátok őrizni!!