Délelőtt öcsikém egyszer csak azzal jött be, hogy jött hozzám egy hölgy. El sem tudtam képzelni ki lehet az, nem számítottam senkire. Épp elaludt a fiacskám, elkezdtem párom zoknijának utolsó sorait kötni, és a fejemben az ebédet tervezgettem. Kiballagtam. A vadi új védőnénik volt. Csak úgy benézett. Nagyon igyekeztem jó képet vágni a dologhoz, és lestem hogy is néz ki a lakásunk. Tegnap éjfélkor értünk haza. Tegnap előtt este felmostam, de akkoris... szeretem tudni ha várok valakit.
Mosolyogtam, úgy rémlik, és kedvesen elbeszélgettünk. Igyekeztem eleget, igazat, és elvártat mondani, ami nem mindig volt könnyű, de a mosoly, és a kicsit bő lére eresztett mondatok segítettek. Nem mintha komoly titkolni valónk lenne, de pl én nem adom a D vitamint a fiamnak, inkább kiviszem a napra, sokat sokat....Szóba került a téma, de végül a feleletem nélkül átsiklottunk rajta. Megbeszéltük, hogy inkább hétfői napon vigyem a babát mérni, mert akkor kevesebben vannak. Majd távozott. Nem volt vészes, de nem szeretném ha rendszeresen jönne ilyen meglepiből, és azt reméltem a 3 hetente megejtett látogatásaim a tanácsadáson kivédik az ilyesmit.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Kászonnak mi sem adtunk sose D-vitamint, merthogy tavaszi baba volt, rengeteget vittük mi is ki.(Mondjuk itt nem is adnak a babáknak) Olivér is sztem jobban jár a napfénnyel :)
Megjegyzés küldése