2008. december 8., hétfő
Lélekmelengető
Nehéz feladat elé állított kedves barátném... Valahogy másfél napja agyalok ezen a dolgon, és nem találom meg a nagy őt....
Valahogy a hangulatok, a tekintetek ugranak be, nem ízek...most nagyon a karácsony bűvkörében élek, így beugrott valami, a: MÉZESKALÁCS
Mert az mindig közös program, idő, és türelem kell hozzá, no meg kreativitás a díszítéséhez. Ez a hangulat valahogy mindig magával ragadja az egész családot, és senki nem bír ellenállni a kisült, de még dísztelen kalácsok csábításának, és egy egy darab erejéig mindenki beáll a sorba. Egyik évben mézeskalácsot használtam arra, hogy felcímkézem az ajándékokat. Ez volt Gergőmmel az első közös karácsonyunk. A karácsonyfánkat is az édes finomság díszítette az égősoron kívül. Mesés volt. Bár az igazsághoz hozzá tartozik, hogy sosincs szívem megenni őket:D.
Akikre én kíváncsi lennék, Ildi, és Mazsola.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Hűha ez egy igen elgondolkodtató dolog, majd leírom...
Közben meg csak ámulok, h mennyi kreatív dolog kerül ki a kezeid közül :))
Megjegyzés küldése