Gondolatok egy Sex és New-York után

Töredelmesen bevallom, nagyon szeretem a fenn említett sorozatot. Nem élném az életet amit a főszereplő barátnők, mert bár imádom a szép ruhákat, de az egyetlen dolog ezen kívül, amit szeretek, és köze van a történethez, az a cikkírás. Ha van olyan olvasóm aki még esetleg osztozik velem a sorozat nézésének élvezetében bizonyára látta azt a részt, aminek gondolatmenete a teherbeesés, abortusz témakör körül mozgott. Ez a téma felbolygatott bennem sok mindent.
Alapvetően elég árnyaltan igyekszem a legtöbb témában állást foglalni, és nem elítélni azt, aki máshogy gondolkodik mint én. Az abortusz azonban kivételt képez. Nem tudom tolerálni az abortusz tényét. Egyetlen okot ismerek, amikor elfogadható: Ha az anya élete veszélyben van a terhesség alatt, a terhesség miatt.
Egyetlen embert ismerek, akinek volt abortusza, azaz igazából abban sem vagyok biztos hogy volt, de lehet hogy ezt csak az örök naívitásom teszi. Na ezt kifejtem, mert belebonyolódtam. Legjobb haverünk eleve kusza kapcsolata úgy tűnt egy nap, hogy teljesen lezárult, mikor két héttel később a hölgy bejelentette hogy késik neki. Egy héttel később hogy terhes. Majd némi idő után, hogy a haverunkkal megbeszélték, hogy elvetetik. Kiakadtam, és elég határozottan állástfoglaltam a dologban, majd rájöttem, hogy ez a kör simán lehetett egy kísérlet haverunk visszaszerzésére, és 10000Ft-tal történő lehúzására, és ezt a lelkem jobban befogadta, mint a (szerintem) gyilkosság tényét. De hogy ez igaz vagy nem, máig nem tudom, és talán már nem is fontos, de az én lelkem kreált magának egy ilyen igazságot, hogy ne akarjam azonnal lezárni a kapcsolatot a haverunkkal.
Szóval az abortusz olyan dolog, amikor az ember élet-halál kérdésben dönt, ami már nem a hatásköre. Ha azt szeretné hogy ne legyen terhes a nő, és egészen egészen nem akarja ezt, még véletlenül sem, akkor azt tudom neki radikálisan javasolni, hogy még véletlenül se feküdjön le senkivel, mert akkor bizony már a gyermekszületés lehetőségeét nem tudja 0%on tartani. Lehet védekezéssel csökkenteni az esélyeket, és kell is, de tudni kell, hogy biztos módszer nincs. Ha egy magzat megfogan, annak feladata van, annak célja van, és nem az én tulajdonom, még akkor sem ha az én testem, az én időm, az én szeretetem, és az én felelőségem táplálja őt az elkövetkezendő években. Persze lehet hivatkozni anyagi gondokra, alkalmatlan életszakaszra, fiatalságra, ismeretlen apára, stb stb stb... Nagyon, nagyon rossz helyzetek alaulhatnak ki a felelőtlenségből adódóan, de nincs olyan rossz helyzet, mint a saját gyermekem megölése. Rendelkezésemre áll kilenc hosszú hónap, hogy a megoldásokat keresve egyenesbe jöjjek, és jöhetek is, mert én hiszem, hogy ha Isten ad báránykát, legelőt is küld mellé. Ami biztos hogy tenni kell, hogy változtani, lemondani, és hinni kell. Nehéz, embertpróbáló, és ha egy nő egyedül maradt ezzel a gonddal akkor nőt próbáló, de ölni nincs jogom, még akkor sem ha a törvény engedi. Kötelességem tenni a helyzetem megváltoztatásáért, hogy a gyermeknek meglegyen mindene ami kell neki. És amire egy újszülöttnek pótolhatatlanul szüksége van az édesanyja szeretete, teje, és egy ágynyi hely, akár a szülőkkel együtt. Persze a modern kor elképzelése más erről, de a kisbaba semmivel sem modernebb mint pár ezerévvel ezelőtti őse, csak mi torzulunk, és akaunk tökéletesnek hitt környezetet termteni az utódunknak, aminek gyakran az utódnélküliség az eredménye.
Egy gyermek nem lehetőség, hanem kötelesség, és ajándék, amiért hálásnak kell lenni, minen körülmények között, és a hála megodásokat és boldogságot fog adni.