Egy fantasztikus élmény

Alaprajzok bújásával, kivitelezők árajánlatért való zaklatásával tellnek napjaim. Alaprajz tekintetében találtam egy remek oldalt, amin a keresési feltételeimre 1600 találatot dobott ki. Tegnap délután óta néztem végig egyesével a rajzokat. Kitartóan gyűjtögettem kifele hogy melyik jöhet szóba, milyen változatással. Jojózott a szemem, kezdtem feladni, és kezdtem csalódott lenni, hogy ennyire furák vagyunk, hogy 1600 tervből egy sem felel meg nekünk. Uramnak is küldtem át az esélyeseket, és feleletei, remek, csak..., ez se rossz de..., szupi, viszont..., és pont ez járt az én fejemben is. Aztán egyszercsak megnyitottam a kb 650. tervet. Nem hittem a szemenek. Ott volt kívülről, belülről a ház, ami 90%ban megfelel kényes elképzeléseinknek, és tekünk adottságainak. Átküldtem Életem párjának, aki szintén azt a lehetőséget látta benne, amit én. Közöltem vele, hogy ha ő is úgy gondolja nem keresgélek tovább. Egyetértett, ez a mi házunk. Hangulatra, elrendezésre, mindenhogy. Felhívtam a céget, holnap hívnak egyeztetésre. Lecsuktam a laptopot, és végre mentem a dolgomra. Végre kicsit felaszabadultabban pörgött az agyam, és szépnek láttam az előttünk álló építkezést, ami az elmúlt két napban kicsit borongósabbá vált, a sok kilátástalan kérdés mellett. Van egy terv, amit 8 nap alatt megkapunk a telkünkre és igényeinkre szabva, amit már csak le kell adni. Ez a nyolc nap pont elég arra, hogy én is beszerezzem a szükséges papírokat amiket le kell adjak az önkormányzaton. Lehet hogy most tényleg elkezdődhet....
Aztán jött egy másik érzés, ami még fantaszikusabb dologra döbbentett rá. A Férjem és én, minden vita nélkül, komromisszumok, rosszérzés, és kellemetlenség nékül választtuk ki a házat, amit szeretnénk. Ugyan arró házról álmodik Ő, mint én. És ez csoda... szerintem ritka kincs az ennyire egybevágó álom... Fantasztikus pár vagyunk, és ezt olyan jó volt ma megélni.