Sűrű nap!

Délelőtt Pesten voltam, drága gyermekemre meg édesanyám vigyázott. Szerdán belázasodott, és még nem akartam vinni magammal, a ropgram viszont lemondhatatlan volt. Megoldottuk, másik nagymama jött értem, hozott, vitt, szóval mindenkinek ezer köszönet mindkettejüknek. Hogy mi volt a lemondhatatlan program, az még titkos. De be fogok számolni róla, amint konkrét mesélni való lesz.
Miután ott végeztünk még vettem papírt nagymamáék 50. házassági évforulójának ültetőkártyáihoz, mert azokat megcsináljuk a hétvégén. Majd beszámolok a fotókkal, de mág csak most tervezgetem milyen is lesz pontosan.
Mikor hazaértünk, egy jó hangulatú legényke várt rám, és ugrott a nyakamba amikor meglátott. Jólesett, hiányzott nagyon.
4re jött át Csilla, és Barni, vadi új ismerősök, akik egyidősek velünk, és Bicskén laknak. Nagyon örülünk neki hogy egymásra találtunk, mert mindkettőnkre ráfért egy helyi barátnő. Itt is üdvözlöm őket, és tuti hogy ez egy jó barátság kezdete. A srácok is jól elvoltak, együtt, az anyukákról nem is beszélve:D. Remek napot zártunk.

Blvilágból szülinap!

Naomi blogja szülinapját ünnepli, és játékot hirdetett, és ha valaki, akkor én szeretek játszani. Ajánlom mindenkinek a részvételt, mert ajándék lehetőségét is rejti:P.
Ami viszont a legfontosabb, meseszép alkotásokat láthatunk, és ötleteket is gyűjthetünk!
Boldog Szülinapot Naomi Kis Világa! Szeretettel várjuk a további alkotásaidat!

Nem tudom mivel...

...érdemeltem ki, hogy a nagy ritkán kapott kommentek 80%-a negatív. Kritikának nem nevezném, mert a Névtelen hozzászólások valahogy elég méltatlanok, de azért csak rosszul esnek az ember lányának, még akkor is, ha a véleményük nem oszt, nem szoroz.
Sok sok blogot olvasok, kommentelgetek, de olyannal még nem találkoztam, hogy ha valaki megemlíti a bejegyzésében, pl hogy valakinek szülinapja volt, akkor legalább egy "blogog szüli napot Neki" ne érkezzen. (Kedves Barátaim, ne vegyétek magatokra, nem Nektek szól, akik amúgy is felköszöntöttétek Uramat). Hozzáteszem, nem hiányoznak a köszöntők az Ünnepeltnek. Igazából fel sem tűnt volna az egész, ha a szülinappal egy postban említett egymondatos gondolatom nem ihletett volna meg hátom olvsómat is. A kommentjük után, már csak azt nem értem, hogy miért is olvasnak, ha butácska, érdektelen dolgokat írok. Nem kezdek el védekezni, mert talán már ezt a bejegyzést sem érdemelték meg a magukat nem vállaló kirtikusaim.
Most azonban, hogy mégiscsak adjak valami kis értelemet ennek a bejegyzésnek, elmondom, hogy a blogom nem Mindenkinek, hanem Bárkinek szól, és aki nem érti a kettő közötti különbséget, azt nagyon sajnálom. Nagyon örülök minden olvasómnak, főleg annak tükrében, hogy nem tartom magamat egy géniusznak, csak élek egy nekem tetsző internet adta lehetőséggel. Ha pedig a színvonalam ennyivel alatta lenne a netes átlagnak, akkor az azt jelenti, van még mit fejlődnöm, bár ez nem újdonság számomra.
Végül remélem vannak azért olvasók, akik azért jönnek hozzám, mert van valami, amit kapnak itt. Őket is, és a gúnyolódókat is szeretettel látom, és akár kiritka, akár dícséret, akár kérdés, akár hozzáfűzni való gondolat, a hozzászólásoknak mindig örülök.

Ez itt a reklám helye!

Jártamban keltemben gyakran találkozom olyan termékkel, amik említést érdemelnek a blogomban. Ahhoz hogy egy céget én fölvállaljak, minőségnek, és emberségnek kell találkoznia. Ez az oka annak, hogy ritkán lehet ilyesmivel találkozni nálam. Na de ma van a kivétel. Kedvenc teaházam, és egy csodás bonbon készítő műhelyt ajánlok a figyelmetekbe:
Teaerdő teaház, ahol mosolygós kiszolgálás, meghitt hangulat és finom teák várnak mindenkit.



Pelle-Molnár Kézműves Bonbonok: mesés ízek, minőségi csokoládé, és exkluzív kivitelezés jellemez minden egyes terméket

Lelkem rendje 5.rész: Ruhaügy

A ruha, ha épp öltözködni kell, főleg egy nő esetében mindig kevés. De amikor mosni, teregetni, a szennyest tárolni, valahogy mindig rengetegnek tűnik. Így zajlott ez egészen idáig mifelénk is, megspékelve azzal, hogy a falak 2 hónapja penészedésnek indultak, így már nem csak a kellemetlen helyhiány miatt kellett más megoldást találni a teregetésnek. Ezzel párhuzamosan sokalltam be a szennyes tartó folyamatos túlcsordulásától.
Egy hete kezdtem el a szennyes kupac felszámolását. Mosok én gyakran, azaz mosnék, ha lenne utána hova teregetni. Viszont, amíg az előző adag nem száraz, addig ugye esély sincs a következő adagra. De most aztán kibabráltam az eddig több pontos is hiába rendszerrel.
1. lépés: a szennyest szelektáltan gyűjtjük: színes, fehér, fekete, drapp. Mindegyiknek varrtam külön külön egy zsákot, megjelölve hogy mit kell beledobni, nehogy belekeveredjünk.
2. lépés: ezek kiköltöznek a fürőszobába, amihez az Ikeában vettünk szép fogasokat, amiket drága uram fel is szerelt.
3. lépés: a teregetés is a fürdőbe költözik, fregolira, amit szintén az Ikeában vettünk. Ezzel a világmegváltó ötlettel Marcsibarátnőm állt elő, amiért nagyon hálás vagyok. Ez is felekerült a helyére a mai nap folyamán, a fogasokkal együtt.

Az új tartók, a megfelelő színű szélekkel.
Teregetés előtte
Teregetés utána

És végül egy kis előzetes, a folyamatosan fejlődő, de még nem készen lévő varrókuckómról:

Jelentés

Tele vagyok írnivalókkal, csak kicsit elhavazódtam, és a gondolataim bepötyögése még csak csak belefér az időbe, de úgy szeretném a képeket is feldolgozni, de mire lekicsinyítem, feltöltöm, mindig elfogy fiacskám türelme, ami érthető. Most, hogy este van, és alszik, meg az én türelmem van fogytán, úgy hogy most is csak egy gyors írogatásra van időm.
Ami a hét legmeghatározóbb két élménye, hogy egyik barátom felkért, hogy írjak egy könyvet, ami egy hatalmas elismerés, és sokat agyalok, hogy hogy is kellene ennek nekiállni.
A másik hogy folyton a saját otthonteremtés lehetőségeit mérlegeljük. Nem igazán van előrelépés, de információk hada kering a fejemben. Keresünk, dogozunk...tesszük, amit lehet, és élvezzük ami van.
Drága Uram születésnapja volt a héten. Nagyon sűrű nap volt. Este egy gyors sütit volt csak időm összedobni, de nagyon fincsi volt, és nagyon ízlett az én drága ünnepeltemnek, meg persze a fiának is. A receptet igyekszem mielőbb megosztani a publikummal, de semmit nem ígérek.
Hétköznapjaim kötéssel, varrással, mondókázással, énekléssel, főzéssel, mosással, lakás fejlesztéssel telik. Ha holnap a terveim szerint alakul a nap, akkor este jön egy beszámoló a lakás újdonságairól. A jövőben meg belejövök a fotók kezelésébe, és elintézem, hogy tényleg semmiről ne maradjatok le, ami az életmódunk fejlődésével kapcsolatos.

Nyomtatott sajtóban

Siccike kedves Kolléganőmtől jött az infó, hogy benne vagyunk a januári Ideál magazinban. Azonnal be is szereztük a magazint, és tisztában vagyok vele, hogy ez senki másnak nem nagy ügy, csak azoknak, akik említve vannak, de azért megemlítem a blogomban is ezt az örömöt. A cikk, ami mellett a blogjaink állnak a neten is elolvasható, bár a linkajánlót, nem tudom milyen megfontolásból ide nem tettekék ki. A cikket azonban én belinkelem.
Akiket még említ a cikk:Vera, Dulmina, Fűszerkert, és Siccike
Megtiszteltetés egy lapon szerepelni Veletek!
A cikkért meg köszönet Tari Zsuzsannának, (ha van valami link, ami a cikken kívül hozzá tartozik, akkor egy kommentben lécci linkelje be aki tudja!) remélem a jövőben is értékes információkat talál nálam.

Lelkem rendje 4.rész: Függönyök

Régóta tartozom ezzel a bejegyzéssel, de függönyt fotózni nem is olyan könnyű...
A készítés kisfiam folyamatos támogatásával történt.
A felszerelésben férjecském is kivette a részét. Ami a legérdekesebb tapasztalat volt, hogy csigát venni drágább, mint egész felhúzószerkezetestől megvenni a gyékényt, vagy mi a fene volt eredetileg. Most van 4db 60cm széles nem tudom milyen hosszú gyékénylapunk.... majd lesz vele valami. No de akkor a fotók, amik jó rég óta váratnak magukra.

Az elmúlt napok (Karácsonyi ajándék mustra I.-legszínesebb)

Tavaly írtam utoljára, így azzal kezdem, hogy mindenkinek NAGYON BOLDOG új évet kívánok!
A szilveszter éjjel remekül telt, és remélem kedves vendégeink is így gondolják. Az asztalra került hot-dog, kétféle házi narancslikőr, pizzás/gabonakolbászos kiflik, leveles tésztás finomságok, de nem is ez a lényeg. Remek jót beszélgettünk, és még egy kártyapartira is telt az időnkből. Itt is köszönet a társaságukért!
Egy-két nap itthoni ejtőzés után, kocsiba ültünk péntek estefele, és útnak indultunk Dunaszegre, unokatesómékhoz, ahol 2csöndes, pihentető napot töltöttünk. Holnap kezdődnek a megszokott hétköznapok, de valahogy most kicsit lelkesebben indulok a hétfőnek mint 2 héttel ezelőtt, vagy 3, nem is tudom, szóval tavaly...:D. Míg az ünnepek teltek, az én kezem nem pihent, élveztem, hogy Apa is tud egy kicsit a gyermekkel foglalkozni, én meg addig alkothatom a régóta tervezett darabjaimat. Most a kötést részesítem előnyben, mert az én drága uramtól egy mesés kötőtűkészletet kaptam karácsonyra.
Amik ezeknek, vagy másik tűknek a segítségével készültek: újabb pelenka külső, egy garnitúra babaruha legújabb walorfbabámra, aki azóta megérkezett kis gazdájához Dunaszegre. Az Eszter nevet kapta.
Végül lássunk egy-egy képet az új pelenkakülsőről(amiből a fotón, így hogy nem a gyermekemen van még csak egy fekete folt látszik:(), és a lassacskán készült, de ma már végre viselt zoknimról.