A következő címkéjű bejegyzések mutatása: reklám. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: reklám. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. október 9., szombat

Szívek forradalma

Nem kell egyet érteni, nem kell megérteni, de JOGOT KELL ADNI. Arra, hogy egészséges, döntésképes felnőtt családok eldöntsék, hogy születendő családtagjukat hol szeretnék világrahozni.
Emellett JOGOT kell adni arra is, hogy képzett segítséget kérhessen emellé a folyamat mellé, amit nem kell ugyan levezetni, mert egy természetes és megállíthatatlanul lezajló folyamat. Szükség lehet azonban a kísérésére, lelik, testi szinten egyaránt.
Ha azt a kíséretet valaki vállalja, ma Magyarországon törvénysértést követ el. Emiatt a családok sem tudnak élni azzal a jogukkal, ami papíron van Nekik.
Lehet e törvényi paragrafust találni arra, hogy Geréb Ági jogsértést követett el? Lehet. Előzetesbe lehet ezért tenni? Igen, meg is tették.
Azt mondani, hogy hálapénzt fogadott el? NEM!
Azt mondani, hogy Ági gondatlanul veszélyeztet bárkit? NEM! Nem tudok még egy olyan szakembert, aki gondosabban informálna egy kismamát arról, mi történik majd vele szülés közben, hogyan viszonyuljon magához, a babához születés alatt, és után. Nem találkoztam olyan orvossal, aki lelki támasza is lett volna egy kismamának a várandósság alatt, előtt, után.(és itt is nyomatékostom, hogy lehet hogy van, de még nem találkoztam vele)
Számomra mindezekre szükség van ahhoz, hogy biztonságban, önbizalommal álljak a szüléshet. Ehhez persze jogom van, de ha élek vele, bajba sodrom a segítőmet, akinek kimondhatatlanul sokat köszönhetek. Ezzel a kettős érzéssel nem vagyok egyedül. Szeretnénk élni a törvények által adott jogunkkal.
Nem kell hogy mindenki bizalmat szavazzon ugyanannak az orvosnak. Én sem tudnám megtenni affelé az orvos felé, akivel nagyfiamat szültem, de még csak be sem pereltem, eszembe sem jutott, és rossz hírét sem keltem. Ha más bízik benne, és biztonságban érzi magát mellette, akkor mellette fog a legkisebb komplikációval szülni.
Én Ágiban, és az Őt körülvevőkben bízom. Sokan mondják erre azt, hogy őrült vagyok. És egy gyerekgyilkosra bíznám magamat, és a családomat, és erre ne várjam hogy bárki is jogot adjon. Ági gyerekgyikossága hazugság. Voltak veszteséggel zárt szülések a kísérete mellet. Kérdés amúgy, hogy van e olyan szülész, akinél még soha? Persze sok "ha így vagy úgy lett volna" merülhet fel. Olvassuk el a konkrét eseteket, és gondolkozzunk el rajta, hogy mik a válaszok... szerintem felesleges... mert azon sem gondolkozunk el, amikor korházban történi ilyen, mi lett volna otthon, pl oxitocin, epidurál nélkül... Még a saját esetem kapcsán sem gondokozom inkább el rajta. Akkor az volt...

Ági nemzetközileg elismert szakember, akitől elvették a jogot hivatásának gyakorlására. Ha azonban valakinek tényleg hivatása van, és elhivatott, ennek a gyakorlása nem tud egy bírói döntésen múlni. A tudása megmarad, és azok is akik CSAK benne bíznak, ami egy ilyen intimitást igénylő hivatás esetén nem felróható a nőknek..

Megnézhetjük azt a "sok" problémás esetet, de ne felejtsük el, hogy a sikertörténeteket nem mondják be a tvben.  Az nem hír, hogy egy anyuka ma délután 3kor, 12 órás eufórikus vajúdás után otthonában adott életet egészséges kisfiának. A szülést kísérő szakember, X. Y. utána távozott, maga után hagyva a boldog új családot.
Pedig ez történik, az esetek többségében. Fáj amikor nem? IGEN! Törekedni kell, hogy minnél kevesebb ilyen legyen? IGEN! DE akárhol szülünk, a lehetősége annak, hogy valaki sérül, nem csökkenthető nullára, és ennek mértéke első sorban nem a helyszíntől, felszereltségétől függ, az esetek 80%-ban.
Nem szeretnék statisztiákba bonyolodni. Felesleges.
Számomra ez az eset
  • megmutatja, hogy az élet mennyire nem törvények közé szorítható...
  • megmutatja, hogy milyen hatása van a médiának(nem újdonság)
  • megmutatja, mennyi múlik egy egy szóválasztáson
  • megmutatja, milyen könnyen ítélünk felszinesen, fél-,vagy elferdített információk alapján
  • és végül rámutat arra, hogy fel kell emeljem a hangom, akkor is ha halk, akkois ha nem tökéletes és nem feddhetetlen, akkoris, ha támadni fognak érte, mert ez egy jó és fontos ügy, még akkor is ha kevesen vagyunk...

2010. szeptember 30., csütörtök

Programajánló

Szombaton kezdődik a nemzetközi babahordozó hét! Remek progamok, legyünk minál többen! Részletek itt!

(már nem vagyok ám ilyen sápadt, ez a kép pár hete készült...)

2010. július 3., szombat

Új kincs

Világ életemben a túl alacsony vérnyomás volt rám jellemző. Terhesség kezdete  óta ez a helyzet rohamosan romlik, így a kávé gyakoribb társam lett a hétköznapokban. Eddig instant kávét ittam itthon, de nem tudom olyan mennyiségben inni, hogy ne szívja meg magát a konyhában keletkező párával, ami után már nem az igazi az aromája, én meg eléggé finnyás vagyok:D.
Soha életemben nem főztem kávét... egyszer próbáltam apukámnak, de a kis kotyogós szerkezet órrrán száján jött a cucc, mert annyira megtömtem kávéval, hogy nem tudta átnyomni a gép... azóta úgy gonoltam, jobb ha ezzel nem próbálkozom. Mostanra viszon megérett bennem a gondolat, hogy mégiscsak szerezhetnék egy 1-2 személyes kávéfőzőt, mert annak könnyebb a minőségét tartani. A keresést az interneten kezdtem. Semmit nem találtam gyakorlatilag. Utána a plázák konyhafelszereléseit jártuk végig sorra, de valahogy elég dágának találtam a felhozatlt. Ma végigsétáltunk Bicskén is azokon a boltokon, ahol szóbajöhet ilyesmi. Mókásan alakult, mert az első helyen kávéval adták, amire nem volt szükségem, így tovább kerestünk. Utána csak 3-6 személyesekkeltudtak szolgálni, mai nekem túl nagy volt annak fényében, hogy már láttam 1 semélyeset is. Ebben a boltban javasolták, hogy nézzek el egy másik helyre, ahova megamtól nem is mentem volna. Kár lett volna kihagyni... itt ugyanis fél áron volt az, amire Pesten majdnem lecsaptunk. Nem hagytuk ki, és tényleg megvettük 1350Ft-ért az 1személyes aluminium, izagából játékmasinának tűnő kávéfőzőt. Hazáig szorongattam lelkesen, és azonnal ki is próbáltuk. Valójában simán elég két szmélynek. Öcsémmel avattuk fel, és lekesen állapítottuk meg, hogy 4perc alatt igazán finom kávét produkált a gép. Kortyolgatás közben felmentem a forgalmazó honlapjára, és elkeseredve tapasztaltam, mekkora választék van megfizethető modellekből. El se tudom képzelni milyen keresőkulcsszóval juthattam volna hozzájuk... lehet hogy semmilyennel. No de ez a hajó már elment, nem veszek most mégegyet:D. Veletek viszont megosztom, hogy van az interntetn, egy nagy választékú, remek konyhafelszerelésbolt, ahol érdemes akár kévéfőzőt is választani:D, vagy bármit, amire szükségetek van éppen, mert olcsóbb mint a boltokban.

2009. december 3., csütörtök

Így készült az adventi manónk

Előző postomban láthattátok a kész művet. Készülés közben nem fotóztunk, arra már végképp nem volt időnk, de egy mesét mégiscsak megér.
A dolog ott indult, hogy még egészen időben megtaláltam a Gyerekszoba blogon a kiválsztott adventi naptár figuránkat. Ebben megnyugodva jó Pató Pál úri forma szerint, EJ!ráértem arra még:D. Aztán egyszercsak már egyere kevesebb, és kevesebb lett az idő, ahogy az már lenni szokott, és szegény manó létét sokminden fenyegette, mígnem egyik nap, nekiálltam, hogy na akkor én MOST pikk pakk, megvarrom a manót. Olyan könnyen, és gyorsan végigszaladt a fejemben a munkafolyamt. Bersze a megvalósításnál mindig adódnak gondok.
A fejecske, felsőtest résszel kezdtem.  A következő kérdések merültek fel:
-Miből legyen a feje? -testszínű rugalmas anyagot választottam
-Ki rajzolja meg a csinos kis pofiját?- kizárásos alapon én...
-Mivel tömjem ki?- terveimben pelyva szerepelt, de párom teljesen logikus érveivel elkanyarított a szivacs irányába. Ha valaki dolgozott már szivacstörmelékkel, akkor tudja, hogy még a jövő hét is szivacsos lett. Ráadásul a túl rualmas anyag, túl jól átvette a hatalmas szivacsadabok fermáját, ezért némiképp göcsörtös lett a fejecske.
-Miből legyen a blúza?- ha már karácsony, legyen piros, és az még van is itthon...
-A nagy szoknya, vagy a zsebek legyenek karácsonyi anyagból?-sajnáltam volna a karácsonyi anyagot ekkora szoknyára "pazarolni", főleg hogy amúgy sem érvényesül a zsebek miatt, így a zsebek lettek karácsonyiak.
-Miből legyen a szoknya?- Anyukám anyagai között is kutatnom kellet a jó ügy éredekében, míg végül rábukkantam erre a világosbarna keselejtezett lepedőre. Remekül megfelelt méretben, és színben is a célnak.
-Hogyan  kerüljenek a számok a zsebekre?- Gergőm döntött: cikcakkvarrással írjuk rá. Ez valami böszme nagy feladat volt:D. Gergő előrajzolta, rágombostűzta zsebek hátára a merevítő anyagot, majd vasalta a zsebeket. Én meg nyomtam a gépet, és forgattam az anyagot. Az túlzás hogy egységes, de számozott zsebek díszítik a manócskát. (2.5óra...)
-Mitől nem fog lógni a baba feje?- Ismét férjem mentette meg a  helyzetet: Tengyünk egy vállfát a vállába, és a tarkóján vezessük ki, így máris akasztója is van. Tudom hogy elég mobid, de működik.
-Melyik gomb legyen a szeme?- Némi vita után két szerintem hatalmas kék szemecskére esett a választás. Végülis nem is rossz.
Ekkor a baba már fenn lógott az ajtón. Zsebeit megpakoltam, és már csak a kopasz fejére hiányzott valami... de nagyon. Gergővel álltunk a fura kis fazon előtt, és röhögtünk. Ekkor még lógtak a rettenetesen hosszúra, és a szivacs miatt göcsörtötsre sikerült kezei is. Éjfél volt. Menthetetlenül kezdeni kellett valamit a rémisztően meredező kezekkel. Így történt, hogy egy gombostűvel hátul összetűztem a kettőt. Meglepően jó eredményt elérve ezzel. A kérdés azonban még mindig ott lebekett: MIT TEGYÜNK A FEJÉRE? Hajat kéne rá varrni... mondta uram, én meg jelentőségteljes pillantást vvetettem rá mely kb ennyit jelentett: december másodika hajnali negyed egy van, és te el se tudod képzelni hogy mekkora meló hajat varrni, meg amúgy is milyen frizurát? Meg miből? stb.... Fogtam a sálamat, és a fejére tettem kínomban. Kínso vigyorral lehett csak szegénykére nézni...Ekkor jött a nagy ötlet:
Két hete fontam vesszőből egy furcsán sikerült ceruzatartónak indult csálé kosarat, amiben azóta Olivér krétáit tartottuk. A kréták most a tábla krétatartó részében landoltak, a fura alkotásom meg a baba fejére került. Ez feltette az íre a pontot, vagyis ádventi manónkra a kalapot.  Kicsit még megigazítottuk  a szoknyáját, lefotóztuk, és a jólvégzett munka elégedettségével mentünk aludni.

2009. december 2., szerda

Egy megkésett mű


Idén úgy döntöttem, Olivérem elég nagyfiú már az adventinaptár bontogatásához. A csokoládés táblás ablaknyitogós szóba sem jöhetett természetesen. Anyukám is már régóta saját készítésűvel örvendezteti a gyermekeit. Ennek megefelelően én is úgy döntöttem, elkészítem azt a naptárat, ami ezután minden átdventben elvezeti fiacskámat karácsonyig. Igyekszem minden évben valami új fajta tapasztalattal megismertetni a mindennapi a jándékocskák által. Idén még csak azt tanulja, hogy minden nap csak egyet nyitunk ki.... nem könnyű. Természetesen én is nehezítettem a saját helyzetemen, mert a naptár csak tegnap éjjel készült el, de igazán elégedett vagyok a művel, ami sok sok viszontagságon ment keresztül, és nem kevés öteletelésen. Ennek kiteljesedése a sapkája:D, ami egy külön történet. (holnap reggel elolvashatjátok).
Ajándékként IKEA-s ujjbábok, és egy két faállatka került bele. Sajnos a ma reggel nyitásnál nem voltam jelen, mert rémes éjszaka után apa hagyott még pihenni, de hatalmas bábozásra jöttem ki a béka és a búvár főszereplésével. Nagyon élvezte a gyermek.
A manócska ötletét a Gyerekszoba blogról merítettem, ahol ennél kicsit angyalibb figura szórakoztatja a gyermeket, de mifelénk ilyenek Jézuska segítői:).

2009. október 29., csütörtök

Telefon OFF

Ma két olyan telefon érkezett kicsiny hajlékunkba, amiből már csak egy is elég lett volna ahhoz, hogy kibuggyanjon belőlem.. és igazából annyira nem is off ami a blogomat tekinti, mert két olyan téma, amiben nagyon mellényúltak hogy engem kerestek.
1 Telefonhívás:
-Üdvözlöm, a Bicskei Postahivatlaból telefonálok, és ellenőrizzük a hirdetéskikordókat!!!!!, kaptak a napokban, TESCO, LIDLI és HELYI TÉMA újságokat?
- pillanat(persze ő nem látja a fejemet... meg a gondolataimat sem...).... igen, van mindhárom
-köszönöm szépen.

Na így leírva egészen kultúrált beszélgetés volt... de miért is említem itt meg? MERT ÚÚÚÚÚÚÚTÁLOM a szórólapokat. ÉS nem elég hogy valaki papírt, festékest vegyszert áldoz a kinyomásukra, nem elég hogy teletömik vele FIZETETT emberek a postaládánkat, még TELEFONON ellenőrzik is az előbb említettek munkáját, és erre is van milyen pénzből fordítani... Ez komoly??? EZ KOMOLY? azóta sem hiszek a saját fülemnek...és nézem a hatalmas kupac szóróanyagot az asztalon, mert ez a három felesleges szemét csak kicsiny része a teljes palettának.

2. telefon
Üdvözlöm, a FIIDESZTŐL keresem(bocsánat a sűrű "márkanév" emlegetésekért, de szöveghű szeretnék lenni, amennyire tudok)-kis szünet, amiben nekem volt módom egy "igen hallgatom"-ot elmondani, de mikor kimondtam már gyanús volt hogy lehet hogy géppel beszélek....
Valaki valamilyen villát jogtalanul vett meg, hatlamas számok, majd korház, bezérés, várakozás, ilyesmik, és valamivel ha egyetértek, akkor 1es gomb, ha nem, akkor 2es.. itt letettem.

Gondosan ügylek, hogy még véleményem se legyen a politika semmilyen területérő...tehát mellélőttek. Nem érdekel, hogy ki mit, mikor vett, és hogy ez mivel hozható kapcsolatba... szóval élem az életem, és igyekszem az ismert törlvényi kereteken belül mozogni...
Hány telefon meg ki naponta, mennyi pénz? Idő mondjuk nem, mert GÉP igyekszik nem is tudom mire rávenni, na de nehogymár...
Bocsánat a kirohanásért, de ez kikivánkozott belőlem...

2009. június 17., szerda

A nagy vegetáriánus kihívás


Fantasztikus kezdeményezésre lettem figyelmes, amit jó szívvel tudok ajánlani mindenkinek! Gyertek Ti is!

2009. május 26., kedd

Hordozás a médiában 1.

Új rovatot nyitok a blogomon. Kicsi fiamat születése óta hordozom, a mai napig is. Babakocsiban nagyon keveset ült, telán egy kicsit túlságosan is elvé vált a babakocsitlanság, ami ellen most küzdök.. de ez más kérdés. A Hordozás a médiában cím a Mamami fórum egyik topikjának címe, amit nagyon szeretek, és rájöttem, arra gondoltam, hogy egy ilyen témát a blogomba is beillesztek, mert az életmódunk lelki egészség részéhez nagyon szorosan hozzátartozik a hordozás.
Az első egy nagyon pozitív anyag, a Képmás magazin májuszi számának 16-17. oldalán találjató.
ANYA A VILÁG

"Vannak még helyek a Földön, a hol az anyák a gyerekek eredeti szükségleteit követik. Azokat az igényeket, amelyeket a csecsemő születésekor magával hoz. Az újszülöttet sosem hagyják egyedül akár alszik, akár ébren van és akkor sem, amikor sír. A gyermeket mindenhova magukkal viszik, oda, ahol az élet zajlik. És folyamatosan karban, hordozóeszközben tartják, magukhoz ölelik. A csecsemő érzi, hogy minden rendben van, hogy szívesen látott vendég a családban. A baba, majd később a kisgyermek is az édesanyával, vagy édesapával, nagymamával, testvérre van nappal, éjjel pedig az anya mellett alszik. Rácsos ágy, külön szoba, járóka, babakocsi nem létezik. Ők fejlődő országokban élnek...

2009. május 15., péntek

A MÁSIK KERT Petrik Adrienn

Minden vágyam ezt a könyvet a kezemben tartani, és olvasni, és az előző részével együttű(amiről meggyőződésem volt hogy annó írtam egy postot, de sehol nem találom) a magaménak tudni. Egy másik vágyam, hogy az írója tervezze álmaim otthonát....lehet hogy meg kéne kérni?....
Petrik Adrienn - A MÁSIK KERT

A MÁSIK KERT - RÖVID TARTALOM

Kedves Adrien! Első könyved, az Asszony és háza ajánlásakor bevallottam, nem ismerlek, még sosem találkoztunk. Miután átnéztem a varázslatos fotókkal bőven illusztrált kötetet, már csak egyre vágytam, hadd mehessek oda, abba a mesebeli házba, lehetőleg azonnal. Egy szemtelen mondattal zártam rajongó soraimat: „Kuglófot ígértél... Jövök!" Azóta persze találkoztunk. Ha jól emlékszem, egy novemberi szerda reggel autóba pakoltál, és kivittél a házatokba, Törökbálintra. Már a kocsiban azt mondtad rejtélyesen, majd meglátod, tudja a ház meg a kert, hogyan fogadjon... Valóban mese volt... Itt bent a városban minden lucskos, szürke, fekete, nálatok mintha vastag porcukorba mártották volna a világot, minden hófehér. A ház, az oda vezető kőlépcső, a téglajárda, a terasz vidám deszkái... Hófehér volt a kert, a fák... És akkor átmutattál a szomszéd lejtős telekre. Néztem, néztem, de nem tudtam elgondolni, mit látsz te abban a meredeken lefutó, gazos, csökött bokrokkal és elöregedett fákkal teli, iszalaggal és bodzával benőtt, keskeny földdarabon, mit gondoltál ki azzal a csúcsra járatott fejeddel, amikor én csak egy rémesen benőtt, használhatatlanul lefelé zuhanó, semmilyen vágyamhoz nem idomuló, elhanyagolt telket látok. Csak álltál a frissen hullott hóban, és szelíden ennyit mondtál: - Látod, az a „másik kert". Ha minden jól megy, eladják, és ha még jobban, talán meg tudjuk venni... Ma már tudom, ha te ennyit, kis sóhaj kíséretében kimondasz, mérget vehetek rá, az már a tiéd. Van valami delejes, boszorkányos, vágykeltő boldogsághormon benned, ami addig dolgozik, varázsol, űz, játszik és álmodik, munkálkodik és alkuszik, míg a vágyott dolog egészen a tiéd nem lesz. Legyen az gyerek, állat, virág, ház, barátság, hóesés, nyári vihar, egy régi kerti pad... Vagy egy kert. Az a másik... A tiéd lett. Onnan tudtam, hogy megint elém raktak néhány oldalnyi képet és szöveget, s megint képtelenség volt letenni. Az új könyvedet. És nem hittem a szememnek. Ott pompázott a másik kert, élete virágjában, örök fiatalságban, buján, finoman, illatosan. Teli játékkal, derűvel, bravúros, mégis odaillő rendezésben, ahol szinte nyoma sincs emberi kéznek, erőszaknak, mintha minden virág, bokor és fa önmagától adta volna oda magát... Hortenziák, csöppnyi asszonyi melankóliával. Mohos kút, alatta derűs medence, ravaszul egyszerű vízátvezető csővel, ami nem más, mint egy, a szecesszió világát idéző, gyönyörűséges törött pálinkás üveg nyaka. Dekadens rózsák, korai hunyor, hányatott sorsú mesés tulipánok, saját magatok rakta kőpad, ahol a legjobb leülni... Párnák rajta a gyerekek régi pulóvereiből, hogy mindig ott legyen az illatuk, a színük a közeledben... És ott vannak a kutyák mind a négyen, a cicák ketten, és épek a virágok, nincs háborúság és buta kerítés... Kegyelmet kaptak a gyomnövények és helyet a vadvirágok, s úgy illenek az árvácskák és fürtös gyöngyikék, petúniák és cineák közé, mintha mindig egy kertben éltek volna... Látom a tavasz ragacsos rügyek, a nyár lobogását, őszi falevelek bíborát a lépcső szögletében, a vidám, havas pamacsot a kutyák lábán... A másik kert... mondtad álmodozva. Váltakozva nyílnak a virágok. Egyik elvirít, már nyit a másik. Csak nézek... Csökött bokrok, kiöregedett fák, ötlettelen meredély? Elképzelem, ahogy áttetted a lábad a kerítésen, s hanyatt feküdtél elnyújtózva, gyökerek szakadtak, ágak engedték le a karjukat, fűben rejtőzködő virágok simultak a karod alá, megadta magát a kert. Neked már csak álmodni kellett. Aztán ásni, földet mozgatni, ültetni, virágokat hozni, gyűjteni, cserélni... Mert úgy kertészkedsz, mint a régi falusi asszonyok, erdőről hoztak, egymástól kaptak palántát, tövet, vesszőt, oltványt. Hát így szaporítod te is a másik kert - megszámoltad - több mint hatszáz növényét, virágát... Adrien, rég találkoztunk... A kuglófod receptjét már tovább is adtam... Nem hívnál meg a kertedbe, oda, melléd, a kőpadra... Most talán egy hókiflire... SCHÁFFER ERZSÉBET

2009. április 11., szombat

Sorsolás

Sajnos egy napot betegség miatt csúsztunk, cserében viszont két sorolás lesz, egy kézi, és egy gépi.
Gépi végeredménye:
1. Csilla
2. Dóri
3. Rebecca
4. Melus
5. Zsuzsi
6. Moni
7. Lilang
8. Ejjkukk
9. Miaanya
10. Katha
11. Kormica
12. Anda
sorsolásért köszönet a random.org-nak.

A kézi sorolást fotóval csak a gépem kamerájával tudtam most fotókat készíteni, és közjegyzőt sem találtam, remélem megbíztok bennem. Ami a legnagyobb gond a webkamerával, hogy tükörképes fotót csinál:D REmélem a lényeg azért látszik majd:)





REBECCA-nak gratulálok.

És végül, de nem utolsó sorban, a nyeremények.
Gépisorsulásunk győztese egyedi tervezésű, saját kötésű könyvet, hozzá illő könyvjelzővel, és egyéb szépségeggel fog gazdagodni.
A kézsorsolás nyereménye pedig azt hiszem itt a blogvilágban eddig egyedülálló: egy vacsorameghívás hozzánk, hogy belekóstolhasson életmódunk inycsiklandó falatjaiba. Természetesen családjával/párjával, barátjával/barátnőjével együtt, ahogy ő szeretné. További egyeztetések emiben zajlanak, és a vacsoráról pedig beszámolok, amint sor került rá.

Gratulálok a győzteseknek, remélem örülnek a nyereményeknek!

2009. április 1., szerda

Képeslapok

Csoportkép
Részletes
Ezek a képelapok készültek vadi új nyomdáimmal, vagy szalvétatechnikával. Szegélyüket textillel leszegtem, és már kész is. Készült egyedi nyomda is a saját logómmal, ami képeslapok hátoldalán kapott helyet.

2009. március 22., vasárnap

Új szerelmek

Nem tudom mi zajlik körülöttem, de olyan technikák, lehetőségek bukkantak fel újabban a látóhatáromban, amikről tudtam hogy vannak, de sose foglalkoztam velük.
Azt hiszem minden nagymamámék házassági évfordulója környékén kezdődött, amikor vettem egy mintás lukasztót. Régi álmom volt már, de valahogy eddig sose tudtam mire is használnám, milyet is vegyek, meg hát minek. Azomban, amikor készültem az ültetőkártyákra, és tevezgettem mi tegye különlegessé beugrott a régi vágy, é vettem egyet. Elsőre nem voltam oda érte, egy rózsa minta, szép szolid, de nem olyat képzeltem el(jellemző hogy túl konkrétat képzelek el:D). Az ültetők mesések elttek így is, a rózsa megállta a helyét. Azóta mániákusan keresek egy két mintát, amiket ha megtalálok nem menekülnek:D.
A másik szerelem a kalligráfia. A szép írás tudománya. Aki látta már a kézírásomat tudja, hogy ránézésre nagyon szép, de nehezen olvasaható. Kezdek ezen is javítani, bár mostanában a vakon gépelésem tudománya van nagyobb fejlődésben. A kezem viszont alkoásra vágyik. Megint elkezdtem könyvet kötni, amik díszítőelemeit nem nyomtatni szereném, mert az személytelen. Egyedit, és megismételhetetlent szeretnék alkotni. Legyen az egy borító, meghívó, cimke a vorrományaimba.
Ehhez kell a kalligráfia, és még egy csoda, a nyomda. Kiskoromban volt nyomdám, Kis Herceges, Hófehérkés, Tücskös, Alíz csodaországos, szép nagy készlet, de a nagyon koszoló, ritkán előkerülő játékok közé tartozott. De mostmár nagylán vagyok, és talán nem lesz minden pacás körülöttem, hogy pecételek, mártogatós tintával betűket rajzolok, könvborítókat ragasztok. No meg mostmár a saját konyhámat pacázom, nem anyukámét:D, ez sem utolsó a megváltozott tényezők között.
Papírok, tinták, kések, tollak, ceruzák, textilek, formák,nyomdák, és nyomdafestékek nem menekültök!

2009. február 11., szerda

A hétvége vegán szemmel

Péntek:


A Trófeában. Nagy kíváncsisággal mentünk a pluthoz. Kellemes meglepetés ért minket. Nyers zöldségekkel teletömött tányérokkal tértünk vissza az asztalunkhoz. Görögsali, vegyes sali, csak úgy felkarikázott répa, kukorica, öntetek, magok. Bár a magoknak egy nagy hátránya volt: mind pirítva volt. Anyukám odáig volt értük, de mi tudjunk hogy az úgy már nem az igaz. Sushik között is volt olyan, ami nem hallal volt elkészítve. Nekem ez volt a gyengém. A levesek között nem találtam megfelelőt, amit kicsit sajnáltam. A desszertekre nekem már nem maradt kapacitásom. A gyümölcsfélékböl szemezgettem, de valahogy túl szépeg voltak. Olivérnek az egyik levesből vélogattam zöldségekeet, de nem meglepő módon a banánt favorizálta, meg a pászkát Errüll jut eszembe, hogy a kenyérfelhozatal elég fura volt: a küvetkezükből lehetett válogatni: fehérkenyér, pűszka, és valami extrudált kenyér szerűség, ami finom volt, de a barnakenyeret nagyon hiányoltam. Öröltem volna ha grilleztetni nem csak húsokat lehetett volna, hanem esetle züldségeket is. (de ez már csak a telhetetlenségem)


Szombat:


Bonyhádon a Ritting Hotelban ünnepeltük a házassági évforudlót. Nagybbátyám szervezett mindent. Egy-kát héttel elütte felhívott, hogy akkor mi mit is eszünk, és mit nem, hogy intézni tudja nekünk is a kajákat. Ez már eleve nagyon jól esett. Leveszt nem kaptunk külön, de az erülevesben rengeteg zölsdéget tálaltak, a hóst pedig külön szervírozták. A húshoz hoztak fokhagymás ás paradicsomos mártásokat. Nem túl illedelmes módön üsszekunyeráltam mindenhonnan a züldségeket, és azzal faltam az önteteket. A fokhagymás tejszínes volt, abból igyekeztem kevesebbet enni, de ellenálhatatlan volt. Az igaz meglepetés a főfogás volt. Fantasztikus pároltzüldségtálat kaptunk, barnarizzsel!!!. Utóbb tudtam meg, hogy komoly előzménxe volt ennek a finomságnak. Előszór csőben sült különlegességet álmodott meg a szakács, mikor nagybátyámtól megtudta, hogy tejtermékt sem eszünk. Ezt a rántott züldségek ötlete követte, amit az ütött, hogy olajban sültet sem eszünk. Ekkor már sajnált minket a szakács, de így utólag is azt kell mondanom, hogy le a kalappal, fantasztiusan oldotta meg a kihívást.


Vasárnap:


Nagymamámnáé ebédeltünk, aki nagy lelkesedéssel, de aggodalommal várt minket. Meglepetés volt mit főzött nekünk. Töltöttkáposzát készített, szójahranulátumbül. Naggggyon fincsi lett. Én is felveszem a repertoáromba, mert kár kihagyni. Köszönjük szépen Neki itt is.


Ez a hétvége bebizonyította nekem, hogy menynire igyekszik mindenki kiszolgálni ami nem egyszrűen átlátlható igényeinket, és ez nagyon, nagyon jól esett. Emellett a cukkolás, poénkodás már fel se tűnik. Köszönjük szépen minden közreműködőnek.



2009. február 6., péntek

Kutyusok

kiskutya1.JPG hatan.JPG


Hat kiskutya gazdit keres. Barátságos apuka, és anyuka kölykei. 5 fekete, 1 zsemleszínű. Életrevaló, kisgömbőcök. Aki tud segíteni Nekik akár csak annyival, hogy a blogjára kiteszi a linket, már azért is nagyon hálás leszek. Előre is köszönöm. Lesznek róluk még képek is, és minden történésről beszámolok velük kapcsolatban.



2009. február 3., kedd

Mosódió

mosodio1Barátnőmtől kaptam egy kis mintacsomagot mosódióból. Régóta készültem már kipróbálni, de sose volt elég ürügyem. De amikor egyik nap a gyerekek ebédeltetése közben csöngetett a póstás, és egy csomag mosódiót hozott, nem bírtam ki, hogy ne kunyeráljak egy 4db-os mintát:D.



Kipróbáltam. Már hármat mostam vele, úgyhogy mindjárt elfogy:(, szerezni fogok még. Még a pelusok is szép fehérek lettek, és puhik, szóval teljes az elégedettség. Persze nem tudom, hogy pontosan hol is akarnék venni, de amit én be akarok szerezni, azt beszoktam szerezni. ezzel sem lesz gond. A promós darab Kata boltjából volt, úgyhogy asszem ott fogom beszerzni a következő adagot is. Van valaki akinek van tapasztalat? Még a mosószódára leszek majd egyszer kiváncsi, de egyszerre elég egy újdonság...






2009. január 21., szerda

Blvilágból szülinap!

Naomi blogja szülinapját ünnepli, és játékot hirdetett, és ha valaki, akkor én szeretek játszani. Ajánlom mindenkinek a részvételt, mert ajándék lehetőségét is rejti:P.
Ami viszont a legfontosabb, meseszép alkotásokat láthatunk, és ötleteket is gyűjthetünk!
Boldog Szülinapot Naomi Kis Világa! Szeretettel várjuk a további alkotásaidat!

2009. január 19., hétfő

Ez itt a reklám helye!

Jártamban keltemben gyakran találkozom olyan termékkel, amik említést érdemelnek a blogomban. Ahhoz hogy egy céget én fölvállaljak, minőségnek, és emberségnek kell találkoznia. Ez az oka annak, hogy ritkán lehet ilyesmivel találkozni nálam. Na de ma van a kivétel. Kedvenc teaházam, és egy csodás bonbon készítő műhelyt ajánlok a figyelmetekbe:
Teaerdő teaház, ahol mosolygós kiszolgálás, meghitt hangulat és finom teák várnak mindenkit.



Pelle-Molnár Kézműves Bonbonok: mesés ízek, minőségi csokoládé, és exkluzív kivitelezés jellemez minden egyes terméket

Sobre a Felicidade

About This Blog

Szilda életmódalakulása 2008 © Blog Design 'Felicidade' por EMPORIUM DIGITAL 2008

Back to TOP