Reakció-azaz Mindenki úgy szülhessen ahogy szeretne!

A nap folyamán igyeksze megkeresni megint a gondolatébresztő cikket, valószínű nem lesz nehéz, de mielőtt foglalkoznék vele, leírom amit én gondolok.
Jogok, törvények, kötelességek, lehetőségek, felelősség, gondatlanság, önzés....
Ezek a szavak röpködnek most a szülés születés, és Dr. Geréb Ágnes körül.
Tudom hogy fontosak a papíron leírt törvények, jogok, induljunk ki tehát ebből.
Mikortól van egy nőnek felelősségea gyermeke felé?
Erre a kérdésre az én életem egy nagyon végletes példa, mert számomra már kislány koromban evidens volt, hogy lesz gyerekem, akiért felelős leszek. Lesz gyerekem, akit ebben a testben fogok táplálni 9 hónapon keresztül, és ezzel a testtel kell a világra hoznom. Ennek megfelelően feladatomnak éreztem erre a testre vigyázni, óvni, és tudatos károkozás nélkül megtartani a legjobb helynek gyermekem életének elős szakaszára.
Tisztában voltam azzal, (és szerintem ez az a szint amit talán a nagy átlagnak már képviselnie kéne) minek az eredménye egy gyermek. Ennek megfelelően védekezés ide vagy oda, tudtam, hogy nem szeretkezem olyan férfivel, olyan időpontban, amikor nem tudunk gyermeket vállalni, nem tudunk a kis jövevénynek családot, hátteret biztosítani.
MERT
Az a véleményem, hogy a gyermek jogai fogantatásától megvannak ekkor leginkább még az életre, és figyelembe kell venni őket. Ezzel nem értünk egyet a Magyar Állammal, és a magzat élete anyai akaratra kioltható a terhesség bizonyos szakaszáig... Biztos vagyok abban, hogy azok a nők, akik ezt a számukra is fájdalmas utat választjá, a gyermek érdekei miatt IS döntenek így. Nem nevezném őket önzőnek, felelőtlennek, sem gyilkosnak. Az orvost sem aki elvégzi, mert sajnos ha nem lenne rá törvény sarlatánok végeznék ezeket a beavatkozásoka, és nincs értelme a nők veszélyesztetésének.
Mindenesetre számomra furcsa, hogy az a nő, aki 9 hónapon át szíve alatt hordta, táplálta, sok esetben tűrte gyermekét, megvádolható az önzéssel.
Mivel most a gyermek megszületéséről szeretne? törvényt alkotni a magyar állam, és a terhesség egy újabb pontjától már jogai vannak a gyermeknek, tehát nem dönthet sem az anyja sem más az életéről, örökölhet, stb, adjunk neki jogot arra, hogy úgy szülessen ahogy szeretne.
Vannak már arra utaló kutatások, hogy lehet kommunikálni a magzattal születése előtt. Ezt nem kétlem. Azt viszont igen, hogy ennek van olyan formája, amit egy bíróság értelmezni tudna. Szóval nem tudunk pl nyilatkozatot kérni a gyermektől, hogy hol szeretne születni... ilyen és ehhez hasonló nyilatkozatokat még 18 évig a szülei fognak helyette, érte, vele kiállítani. És itt nagyon fontos mind a három szó. Egy jó szülő ilyen estekben természetesen nem a saját, hanem a gyermeke érdekeit fogja szem ellőtt tartani. Feltételezzük tehát, hogy vajon egy gyermek hol születne meg a legszivesebben.
Az anya, és a gyermeke megbonthatatlan egységet képeznek fogantatástól, a baba megszületéséig. Ennek fényében, valószínű, hogy sok közös pont van érdekeiket tekintve, tehát ha az anyának jó, jó a gyereknek is.(lehetnek extrém esetek, de azért ez alapvetően megállja a helyét)
Mikor akar születni egy baba? Akkor amikor itt az ideje, vagy akkor, amikor az orvos(akár minden jó szándékával) de jónak látja? Itt is lehetnek extrém esetek, de általában az a szülés megindul magától, és a gyermek egészségesen világra jön.
Hogyan akajra végigjárni az utat, ami az anyaméhtől a külvilágig vezet? A saját és anyukája tempójában, vagy az orvos(legjobb tudása szerinti) tempójában? A szülések a világ sok területén háborítatlanul lezajlanak. Ha a nők alklamatlanok lennének megfelelő időpontban, megfelelő mennyiságű oxitocint termelni, akkor már kihalt volna az emberiség. Szerintem a gyermek is azt szeretné, ha anyukájával együtt működve a még tökéletes egységüket kihasználva, hagynák őket megvívni a harcukat egymásért, és az életért.
Miért lehet fontos, hogy az anyuka biztosnágban érezze magát a szülés közben? Mert félelem hatására leáll az oxitocin termelés... Ráadásul a szervezet számára tökéletesen mindegy, hogy vélt, vagy valós félelelmről van szó. ÉN a tapasztalataim miatt, félek az orvosoktól, lehet hogy ez vélt félelem, de hatása a szervezetemre épp olyan, mintha valós lenne... szóval komoly hátrányom van korházi szülés esetén. Ez az én kényelmem? Lehet, de hogy ez nem függetleníthető a születendő gyermekétől, az biztos.
Nézzük meg az út végét... Vajon kibújás után, mit szeretne a gyermek,
Méreckedni egy hideg mérlegen, vagy anyja meleg ölét?
Tudni a saját fejkörfogatát, vagy megismerkedni a cicizéssel, azzal ami még sokáig táplálni fogja?
Azt szeretné ha azonnal leválasztanák anyjától, és elvágnák a köldökzsinórt, vagy azt, hogy amíg abban látszik az élet, addig hagyják hogy használja?
Saját kis rácsos gurigában szeretné töleteni az idejét, vagy anyukáján?
Olyan emberek közé szeretne vajon születni, akikkel majd az életét éli, akiknek 9 hónapon át a hagnját hallotta, vagy idegen, gumikesztyűs, zöldruhás emberek közé?
Egy meghitt otthonos környezetbe, vagy egy reflektorokkal bevilágított zöld, vísszhangzó környezetbe.
Hirtelen ennyi jut eszembe...
Szerintem a bábai model által kialakított születési protokoll nem csak anya, nem csak baba, hanem családbarát is. Semmi kivetni valót nem találok abban, ha a testvérnek lehetősége van a vajúdási, szülési időszak alatt az édesanyja mellett lenni. Nem fogja trauma érni, nem fog(ha kislány) félni a szüléstől, nem fog (ha fiú) undorodni a nőktől. Két és fél éves fiam, számára is biztosítva volt ez a lehetőség, anyukám jött be, vagy ment ki vele igénye szerint. Olivérnek megvan a maga szüléstörténete kisöccse születéséről. Megható, nem számítottam rá. Nagyon lelkesen beszél róla, pedig nem sokat voltak benn, de amikor kibújt a kistesó azonnal. És minden anyának kívánom, hogy lássa gyermeke szemében azt a csillogást a kistestvére láttan, amit én láthattam. Sokan voltunk akkor és ott egy szobában? Számomra pont elegen. Nekem könnyebb volt elviselnem hogy ismerősök között tényleg felvállalva magamat adhattam életet gyermekemnek. Magabiztosságot és biztonságot adott. Nem szeretem, sőt természet ellenesnek tartom ha idegen férfiak, akár vizsgálat céljából belémnyúlnak, szemlélnek, és megmondják mikor milyen pózban szüljek... Nekem valahogy egészségesebb, emberibb a családi kör, a szülő anya által megválasztott emberek közege ezekben az  órákban. Korházban zavarja az orvost a nagyobb gyermek... tehát az hogy az anyát esetleg előresegíti már teljesen mindegy....
Van a születésnek még egy nagyon fontos momentuma a gyermek biztonságban történő világrajövetele után. A lepény megszületése... Ez az a szakasz, amikor már orvosok által is bizonyított, hogy a gyermek tud segíteni az anyukájának, ha elkezd szopizni. Máris nem kell oxitocin innyekció, hisz a szoptatás segíti ezt. Persze ha a gyereket azonnal fel kell öltöztetni(miért is?), akkor ez nem megy... főleg, hogy max fél órát lehet várni a lepényre...

Szóval az otthonszülést választó nők, sokkal több dolgot vesznek figyelembe választásukkor, mint a gyertyák és füstölők lehetőségét... és valahol úgy gondolom, hogy IGENIS, MERT MEGÉRDEMLIK, adják meg a szabad szülés jogát, minden nőnek! Mert egy önmagát a gyermekért fláldozó anya, nem fog tuni stabil hátteret adni a gyermekeinek... az érdekek közösek...

Hordozás a médiában 1.

Új rovatot nyitok a blogomon. Kicsi fiamat születése óta hordozom, a mai napig is. Babakocsiban nagyon keveset ült, telán egy kicsit túlságosan is elvé vált a babakocsitlanság, ami ellen most küzdök.. de ez más kérdés. A Hordozás a médiában cím a Mamami fórum egyik topikjának címe, amit nagyon szeretek, és rájöttem, arra gondoltam, hogy egy ilyen témát a blogomba is beillesztek, mert az életmódunk lelki egészség részéhez nagyon szorosan hozzátartozik a hordozás.
Az első egy nagyon pozitív anyag, a Képmás magazin májuszi számának 16-17. oldalán találjató.

ANYA A VILÁG

"Vannak még helyek a Földön, a hol az anyák a gyerekek eredeti szükségleteit követik. Azokat az igényeket, amelyeket a csecsemő születésekor magával hoz. Az újszülöttet sosem hagyják egyedül akár alszik, akár ébren van és akkor sem, amikor sír. A gyermeket mindenhova magukkal viszik, oda, ahol az élet zajlik. És folyamatosan karban, hordozóeszközben tartják, magukhoz ölelik. A csecsemő érzi, hogy minden rendben van, hogy szívesen látott vendég a családban. A baba, majd később a kisgyermek is az édesanyával, vagy édesapával, nagymamával, testvérre van nappal, éjjel pedig az anya mellett alszik. Rácsos ágy, külön szoba, járóka, babakocsi nem létezik. Ők fejlődő országokban élnek...

Nyomtatott sajtóban

Siccike kedves Kolléganőmtől jött az infó, hogy benne vagyunk a januári Ideál magazinban. Azonnal be is szereztük a magazint, és tisztában vagyok vele, hogy ez senki másnak nem nagy ügy, csak azoknak, akik említve vannak, de azért megemlítem a blogomban is ezt az örömöt. A cikk, ami mellett a blogjaink állnak a neten is elolvasható, bár a linkajánlót, nem tudom milyen megfontolásból ide nem tettekék ki. A cikket azonban én belinkelem.
Akiket még említ a cikk:Vera, Dulmina, Fűszerkert, és Siccike
Megtiszteltetés egy lapon szerepelni Veletek!
A cikkért meg köszönet Tari Zsuzsannának, (ha van valami link, ami a cikken kívül hozzá tartozik, akkor egy kommentben lécci linkelje be aki tudja!) remélem a jövőben is értékes információkat talál nálam.

Rántotta, avagy a tömeges abortusz

Megint más cikkét fogom saját gondolatokkal megtűzdelve megjeleníteni, mert sok sok gondolatot ébresztett bennem ez a téma. Sokhelyen egyetértek, sokhelyen meg kicsit hiányos infót érzek a háttében. De lássuk a közbeszólásaimat.
A vegetáriánus étrend nem feltétlenül jó vagy rossz, de az "igehirdetők" néha már az agyamra mennek. Főleg akkor, ha egy vega nem is teljesen vega (divatos szóval vegan), mint azt állítja, hiszen mindent fogyaszt, aminek "nincs arca".

Mindig is irritált az, hogy vegák között nem lehet úgy húsféléket fogyasztani, hogy ne szóljanak be, és ne vegyék el az ember étvágyát. (Ez sajnos gyakori probléma, bár rám nem jellemző, viszont az jellemzőbb, hogy az én ételemet illetik méltatlan szavakkal. Ritkán tudok olyan asztalnál ülni, ahol a kölcsönös megbecsülés elfogadás kerülne előtérbe.)Az egymást kisfilmekkel és kifogyhatatlan szakirodalommal hülyítő(ez azért sértő némiképp, de nem veszm magamra, de sokat ront egy cikk érékén ha valaki ilyen szavakat használ, az árnyaltság jót tenne, legalább a diplomatikusság kedvéért.) növényzabálók(dettó) számtalan esetben leereszkednek az én alantas húsfaló szintemre egy tivornya erejéig. Mindeközben divatos szavakat suttognak varázsigeként, hogy miért nem vegánok, csak ovo-lakto, vagy éppen szemi-vegák.

Amíg egy vegán azt mondja, hogy nem fogyaszt állati eredetű táplálékot, addig a tej és tojásfogyasztó azt, hogy olyat nem, aminek arca van vagy volt, és a szemi-vegák a csirkét és halat nem tekintik igazán húsnak. No de milyen vegák léteznek?

• Vegánok: semmilyen állati eredetű ételt nem vesznek magukhoz.
• Ovo-vegetáriánusok: tojást is fogyasztanak.
• Lakto-vegetáriánusok: tej és tejtermékek is szerepelhetnek étrendjükben.
• Ovo-lakto vegetáriánusok: megengedett a tojás, a tej, és különféle tejtermékek.
• Szemi-vegetáriánusok (fél-vegetáriánusok): időnként halat és csirkehúst is esznek.
• Nyersevők: csak feldolgozatlan növények kerülnek asztalukra.
• Gyümölcsevők: kizárólag gyümölcsöt fogyasztanak
• Makrobiotikusok: Megkülönböztetnek jin- és jang-táplálékokat és ezek megfelelő egyensúlyára törekednek.

Ez a lista teljes, igényes, és nem tudok, nem is akarok belekötni. De nem szeretem az ilyen skatulyázást, bármennyire is létezik is. Egye mindenki azt, amit szívesen eszik, és úgy érzi hogy azt a célt is szolgálja, amiért az ember úgy egyébként eszik.

Ebből három az igazi vegetáriánus, a lista élén helyet foglaló vegán, a nyersevő és a gyümölcsevő. A többi csak maszlag, parasztvakítás. A vegák és közöttem, mint húsevő között az a különbség, hogy én nem próbálom a "vegákat" megtéríteni, míg ők ezt egyszer sem hagyják ki. Mindeközben sok hülyeséget összehordanak és meg sem hallgatják a másik oldalt.(velem lehet beszélni, és azt gondolom beképzelt módon magamról, hogy sok oldalt meghallgattam már, és senkit nem akarok megtéríteni, de mivel annyi pozitív dolgot tapasztalok azóta az életemben hogy így étkezem, hogy a lelkesedésemet nehéz néha korádban tartani. Tanulni kell ezt is, az biztos, mert többre jutok.)

Emellett durva mészárlási példákat és állatkinzások eseteit ecsetelik étkezés közben, hogy az ember rájuk borítaná az asztalt. Legutóbb éppen valamilyen disznók esete került szóba az asztalnál és egészen odáig eljutott a sztori, hogy az elhullott disznók tetemével táplálják a többit. Mindez kanalazgatás közben. Bravó!(ilyet sose tennék, bár tény hogy vannak rettenetes esetek, és disznós dolog is megesett már, sajnos nem is ritkán, és jó róluk tudni, de evés közben nem tennék ilyet.)

Robinson barátommal beszélgettünk erről a dologról, amikor egyszer csak félvállról odavetette a címadó rántotta esetét az ovo-vegákkal kapcsolatban. Nem esznek olyat, aminek arca van vagy volt, mégis tömeggyilkosok. Ugyanis a rátnotta nem más, mint tömeges abortusz. Mindenki gondoljon csak bele.(ez így igaz, bár alapvetően nem ez a a fő oka annak, hogy nem eszem tojást,mert az önfenntartásért való gyilkolás, pl oroszlánoknál más mint az élvezeti vagy kényelmi gyilkosság. De tojásra nincs szüksége a szervezetemnek, másénak sem hiszem hogy van, de azt döntse el ő. Ha akar egyen tojást, és ne legyen bűntudata senkinek.)

És baromira igaza volt Robinson barátomnak. Ha már ilyen részletekbemenően ecsetelik a vegák a húsevők bűneit, akkor rántottás, meg hasonló példákkal fogok minden közös étkezésnél előrukkolni. Mennyi idő kell hozzá, hogy nem kivánatos személy legyek a társaságban? Vagy ebből is akkora divat lesz, mint a vegaságból?(biztos a legcélravezetőbb ha átveszem a másik oldal hibáit? én a jó példamutatásra szoktam szavazni, mert ha az előzőt választom olyanná válok mint azok, akiket szidok...)

A vegák amúgy tiltakoznak az állatok levágása és tartása ellen is. Az persze eszükbe sem jut, hogy azért van ennyi állat, mert vágásra tenyésztik. Azért van tej, mert van elég tehén, azért van tojás, mert van elég tyúk. És persze a szemi vegák is a tenyésztés/állattartás és vágás haszonélvezői. Az igazi vegánokat könnyű megismerni, mert egyikük sem néz ki túl jól. Kb. mint akik a halálukon vannak és ravatalozóba készülnek balzsamozásra. (kedves cikkíró, ez a legfájdalmasabb része a véleménykifejtésedenk, mert ha valaki megnézi az én családomat, ami szigorú vegén étrenden van, és én még ráadásul szoptatok is, az utolsó dologként fog eszébejutni a haldoklás. újab célontúllövés, ami méltatlan a cikkhez. Aki a halálán van, az tényleg csak divatból csinálja ezt, és mondja ezt, és nem a tudatos táplálkozás vezérelte amikor eldöntötte hogy ő nem eszik húst, vagy bármi mást, hanem a divat, és abból bizony baj lehet.)

Amennyiben több időm lenne, akkor én is minden növényi táplálékra kitalálnék valamilyen sztorit és riogatnám a vegákat. Ehelyett most inkább rávetem magam egy nagy, "büdös", zsíros húsra némi növényi körettel, és megebédelek.
A legőszintébb JÓÉTVÁGYAT kívánom, és jó egészséget.

Cikk eredetije itt jelent meg. Cikkem megírása után láttam, hogy nem örülnek ha kérés nélkül másolunk tőlük, de nem leltem sajnos emilcímet, hogy engedélyt kérhessek. A post így most marad, ha elérem őket, vagy ők megtalálnak, és sértőnek, méltatlannak érzik a posztomat, kitörlöm, és bocsánatot kérek nyilvánosan. Addig is köszönet nekik érte, értékes gondolatok, jó téma.