Egy hónapja...

... reggel egy fél napos csecsemő, és két és fél éves nagyfiú között ébredtem. Új család... Előtte egy nappal, szokásos pisilés ingerrel ébredtem, csak valahogy a pisilés végeztével nem maradt abba a csurgás... Fel kellett mosni magam után... még mindig nem mertem magamban kijelenteni, hogy ma szülök... Egy fél órával később anyukám jelentette ki határozottan, hogy hívja a segítséget, mert itt esemény lesz...
Szóval már egy hónapja itt ez a csöppség, akit megszültem, aki egy csodás úton érezett, és az egész terhesség egy minden szinten megújjító folyamat volt. Egy hónap, és én azóta is az emlékekben élek. Ragaszkodom a flakonhoz, amiből szülés altt ittam. Ragaszkodom az emerekhez, akik akkor körülvettek. Ragaszkodom ahhoz, hogy szüléstörténetek olvassak. Ragaszkodom a kisfiúhoz, ahhoz hogy mindig elégedett legyen. Nem akarok távolodni ettől az élménytől. 
Pedig nyilván történik, és most úgy gondolom elég lassan ahhoz, hogy elviselhető legyen.
Tegnap előtt reggel Olivér közölte, hogy Tivadar haza, mondutk neki, hogy Tivadar itt van otthon, velünk, vigyorogva közölte, hogy neeeem, vissza, X-hez, a segítőmhöz. Mosolyogva összenéztünk Apával, hát ez is eljött, Olivér kicsit megunta a kistesót. Aztán nem is krédeztünk semmit, Olivér újra mondja a segítőm nevét, meg hogy forró, anya fáj, baba hangos, kakis. Ezzel gyakorlatilag elmesélte a szülést, és nekem könnybel ábadt a szemem... talán nem csoda... majd odabújik a hasamhoz, és moslyogva mutogatja, hogy baba, másik baba. Próbálom elmondani neki, hogy most nincs ott másik baba, madj kicsit később, persze ő ezt nem fogadja el, és csak mondogadta hogy most. Mosolygunk, Tivadar szopizik, és én nagyon hálás vagyok Olivérnek, hogy tudom ő se fogja soha elfejteni azt a napot., és nagyon hálás vagyok magamnak, anyukámnak, az eseményeknek, és mindennek, hogy ott lehett velünk, és  tényleg együtt született meg az új család.... egy hónapja....

Egy fantasztikus élmény

Alaprajzok bújásával, kivitelezők árajánlatért való zaklatásával tellnek napjaim. Alaprajz tekintetében találtam egy remek oldalt, amin a keresési feltételeimre 1600 találatot dobott ki. Tegnap délután óta néztem végig egyesével a rajzokat. Kitartóan gyűjtögettem kifele hogy melyik jöhet szóba, milyen változatással. Jojózott a szemem, kezdtem feladni, és kezdtem csalódott lenni, hogy ennyire furák vagyunk, hogy 1600 tervből egy sem felel meg nekünk. Uramnak is küldtem át az esélyeseket, és feleletei, remek, csak..., ez se rossz de..., szupi, viszont..., és pont ez járt az én fejemben is. Aztán egyszercsak megnyitottam a kb 650. tervet. Nem hittem a szemenek. Ott volt kívülről, belülről a ház, ami 90%ban megfelel kényes elképzeléseinknek, és tekünk adottságainak. Átküldtem Életem párjának, aki szintén azt a lehetőséget látta benne, amit én. Közöltem vele, hogy ha ő is úgy gondolja nem keresgélek tovább. Egyetértett, ez a mi házunk. Hangulatra, elrendezésre, mindenhogy. Felhívtam a céget, holnap hívnak egyeztetésre. Lecsuktam a laptopot, és végre mentem a dolgomra. Végre kicsit felaszabadultabban pörgött az agyam, és szépnek láttam az előttünk álló építkezést, ami az elmúlt két napban kicsit borongósabbá vált, a sok kilátástalan kérdés mellett. Van egy terv, amit 8 nap alatt megkapunk a telkünkre és igényeinkre szabva, amit már csak le kell adni. Ez a nyolc nap pont elég arra, hogy én is beszerezzem a szükséges papírokat amiket le kell adjak az önkormányzaton. Lehet hogy most tényleg elkezdődhet....
Aztán jött egy másik érzés, ami még fantaszikusabb dologra döbbentett rá. A Férjem és én, minden vita nélkül, komromisszumok, rosszérzés, és kellemetlenség nékül választtuk ki a házat, amit szeretnénk. Ugyan arró házról álmodik Ő, mint én. És ez csoda... szerintem ritka kincs az ennyire egybevágó álom... Fantasztikus pár vagyunk, és ezt olyan jó volt ma megélni.

Névnapi ajcsik



Make a Smilebox scrapbook

Hálaadás 08.11.06.

Elég nevetséges dolog lesz a mai hálaadásom témája, de most ez a legerősebb hála bennem:
Köszönöm, hogy elkészült életem első pár saját kötésű zoknija, kicsit csálé, nagyon nem egyforma, de Gergőm szívesen hordja majd éjjel, alváshoz, hogy ne fagyjon meg néha kikandikáló végtagja:D.
Állok neki a következőnek, aminek hamarabb kell elkészülnie, és egyformábbnak kell lennie, mert ajándék lesz. Többet nem árulok el, hogy meglepi maradjon. Persze jövök majd fotókkal, és már előre látom hogy fogtok kinevetni a képtelen "zoknik" miatt:D.