Emellett JOGOT kell adni arra is, hogy képzett segítséget kérhessen emellé a folyamat mellé, amit nem kell ugyan levezetni, mert egy természetes és megállíthatatlanul lezajló folyamat. Szükség lehet azonban a kísérésére, lelik, testi szinten egyaránt.
Ha azt a kíséretet valaki vállalja, ma Magyarországon törvénysértést követ el. Emiatt a családok sem tudnak élni azzal a jogukkal, ami papíron van Nekik.
Lehet e törvényi paragrafust találni arra, hogy Geréb Ági jogsértést követett el? Lehet. Előzetesbe lehet ezért tenni? Igen, meg is tették.
Azt mondani, hogy hálapénzt fogadott el? NEM!
Azt mondani, hogy Ági gondatlanul veszélyeztet bárkit? NEM! Nem tudok még egy olyan szakembert, aki gondosabban informálna egy kismamát arról, mi történik majd vele szülés közben, hogyan viszonyuljon magához, a babához születés alatt, és után. Nem találkoztam olyan orvossal, aki lelki támasza is lett volna egy kismamának a várandósság alatt, előtt, után.(és itt is nyomatékostom, hogy lehet hogy van, de még nem találkoztam vele)
Számomra mindezekre szükség van ahhoz, hogy biztonságban, önbizalommal álljak a szüléshet. Ehhez persze jogom van, de ha élek vele, bajba sodrom a segítőmet, akinek kimondhatatlanul sokat köszönhetek. Ezzel a kettős érzéssel nem vagyok egyedül. Szeretnénk élni a törvények által adott jogunkkal.
Nem kell hogy mindenki bizalmat szavazzon ugyanannak az orvosnak. Én sem tudnám megtenni affelé az orvos felé, akivel nagyfiamat szültem, de még csak be sem pereltem, eszembe sem jutott, és rossz hírét sem keltem. Ha más bízik benne, és biztonságban érzi magát mellette, akkor mellette fog a legkisebb komplikációval szülni.
Én Ágiban, és az Őt körülvevőkben bízom. Sokan mondják erre azt, hogy őrült vagyok. És egy gyerekgyilkosra bíznám magamat, és a családomat, és erre ne várjam hogy bárki is jogot adjon. Ági gyerekgyikossága hazugság. Voltak veszteséggel zárt szülések a kísérete mellet. Kérdés amúgy, hogy van e olyan szülész, akinél még soha? Persze sok "ha így vagy úgy lett volna" merülhet fel. Olvassuk el a konkrét eseteket, és gondolkozzunk el rajta, hogy mik a válaszok... szerintem felesleges... mert azon sem gondolkozunk el, amikor korházban történi ilyen, mi lett volna otthon, pl oxitocin, epidurál nélkül... Még a saját esetem kapcsán sem gondokozom inkább el rajta. Akkor az volt...
Ági nemzetközileg elismert szakember, akitől elvették a jogot hivatásának gyakorlására. Ha azonban valakinek tényleg hivatása van, és elhivatott, ennek a gyakorlása nem tud egy bírói döntésen múlni. A tudása megmarad, és azok is akik CSAK benne bíznak, ami egy ilyen intimitást igénylő hivatás esetén nem felróható a nőknek..
Megnézhetjük azt a "sok" problémás esetet, de ne felejtsük el, hogy a sikertörténeteket nem mondják be a tvben. Az nem hír, hogy egy anyuka ma délután 3kor, 12 órás eufórikus vajúdás után otthonában adott életet egészséges kisfiának. A szülést kísérő szakember, X. Y. utána távozott, maga után hagyva a boldog új családot.
Pedig ez történik, az esetek többségében. Fáj amikor nem? IGEN! Törekedni kell, hogy minnél kevesebb ilyen legyen? IGEN! DE akárhol szülünk, a lehetősége annak, hogy valaki sérül, nem csökkenthető nullára, és ennek mértéke első sorban nem a helyszíntől, felszereltségétől függ, az esetek 80%-ban.
Nem szeretnék statisztiákba bonyolodni. Felesleges.
Számomra ez az eset
- megmutatja, hogy az élet mennyire nem törvények közé szorítható...
- megmutatja, hogy milyen hatása van a médiának(nem újdonság)
- megmutatja, mennyi múlik egy egy szóválasztáson
- megmutatja, milyen könnyen ítélünk felszinesen, fél-,vagy elferdített információk alapján
- és végül rámutat arra, hogy fel kell emeljem a hangom, akkor is ha halk, akkois ha nem tökéletes és nem feddhetetlen, akkoris, ha támadni fognak érte, mert ez egy jó és fontos ügy, még akkor is ha kevesen vagyunk...
.jpg)
