Fly Lady második nekifutás

Szerintem nagyjából pont egy éve kezdtünk neki egyik barátnőmmel ennek a programnak. Sikeres volt, sokáig csillogott villogott is minden a házban, aztán a baba várás borította dolgokat... kidőltem a csatasorból az első 12. hétben, utána meg már reménytelen szélmalomharcnak tűnt újra rendszeresen seprűt ragadni. Ennek ellenére az egész várandósság a rendmánia jegyében telt, de határozottan görcsösen.
Most úgy érzem, képes lennék lazábban, de következetesen újra szembeszegülni a kosz, és káosz hőseivel, és megnyerni a küzdelmet.
November elseje tökéletes kezdőnapnak bizonyult.

1. Hétfői napra esett
2. A 30 napos bevezető programnak decembere elején lesz vége, és így esélyes, hogy karácsonyra megkímélem magam jó adag stressztől
3. November határozottan semmilyen hónap... legalább feldobom most valamivel

Az előző nekifutásom sem múlt el nyomtalanul. A falon őrizte emlékét egy mágneses naptár, amit május óta nem cseréltem le, de tegnap este igen, és újra ott jár időben, ahol mi.
A benticipőt lelkesen viselem azóta is, így a 32 napos bevezető második napjának felét, már ki is pipálhattam.
A mosogató csillog... tervek szerint, ez így lesz minden este.
Reggel este arc mosás... ez tűnik most a leglehetetlenebb küldetésnek... no nem az, hogy vízzel sitty-sutty összevizezem az arcomat, hanem a lemosó, tonik, hidratáló hármasa... mert nagyon ráférne az arcomra... és mert megérdemlem, vagyis megérdemeljük...
Remélem hosszabb távon fogok kitartani mint legutóbb, többek között nem szeretnék babát várni mostanság, így ez az ürügy talán elmarad, és nem szakítja félbe az életemet takarítás terén.
Egy szó mint száz, újra belevetem egy új, élet minőség javító szokás kialakításába, aminek alappilléreti magyarul ezen az oldalon találjátok meg, ha elmélyülnétek Ti is a témában.

Kész tervek!!

Tegnap elkészítettük a szoba új berendezésésnek összes fontos nézetét! Persze nem lakberendezői precizitással, vagy díszítetteséggel, de én azért büszke vagyok rá, és arra gondoltam megosztom Veletek. Mert nem tűntem ám el, csak elég sokfelé vagyok mostanában testben és lélekben egyaránt. Pár hét, és nem leszek megint pocakos egy darabig. Igyekszem kiélvezni a dolgot... bár azért ez elég komoly kihívás mostmár. Most azonban nem erről szeretnék beszélni, hanem ényle eldicsekszem, milyen fantasztikus új szobánk lesz, amint megérkeznek a bútoraink!

A szoba közepén lenne a mi ágyünk helye, amit még nem találtun ki pontosan hol is legyen:D de 10cm ide vagy oda... igazán nem számít. Egyébként kanapévá összecsukható darabról van szó, csak hogy talán elképzelhetőbb legyen:)

Kiságy-pelenkázó oldalról, szürkével pedig a varrósasztalom

Ugyan az, csak az átalakított állapotában van a kiságy

A legbonyibb kép:D Olivér ágykomplexumával: dobozokból, polcokból összállított lépcső, galériás ágy, és szekrény, ami mellett marad egy kis hely, talán később bepolcoztatom... még gondokodom.
A másik sarokban pedig a komód, amin a tévé is fog csücsülni, de hogy minek....

Olivér ágya oldalról, így talán érthetőbb egy kicsit

Kényesebb bútordarabok kirészletezése, az asztalosnak:D

Új szerelmek

Nem tudom mi zajlik körülöttem, de olyan technikák, lehetőségek bukkantak fel újabban a látóhatáromban, amikről tudtam hogy vannak, de sose foglalkoztam velük.
Azt hiszem minden nagymamámék házassági évfordulója környékén kezdődött, amikor vettem egy mintás lukasztót. Régi álmom volt már, de valahogy eddig sose tudtam mire is használnám, milyet is vegyek, meg hát minek. Azomban, amikor készültem az ültetőkártyákra, és tevezgettem mi tegye különlegessé beugrott a régi vágy, é vettem egyet. Elsőre nem voltam oda érte, egy rózsa minta, szép szolid, de nem olyat képzeltem el(jellemző hogy túl konkrétat képzelek el:D). Az ültetők mesések elttek így is, a rózsa megállta a helyét. Azóta mániákusan keresek egy két mintát, amiket ha megtalálok nem menekülnek:D.
A másik szerelem a kalligráfia. A szép írás tudománya. Aki látta már a kézírásomat tudja, hogy ránézésre nagyon szép, de nehezen olvasaható. Kezdek ezen is javítani, bár mostanában a vakon gépelésem tudománya van nagyobb fejlődésben. A kezem viszont alkoásra vágyik. Megint elkezdtem könyvet kötni, amik díszítőelemeit nem nyomtatni szereném, mert az személytelen. Egyedit, és megismételhetetlent szeretnék alkotni. Legyen az egy borító, meghívó, cimke a vorrományaimba.
Ehhez kell a kalligráfia, és még egy csoda, a nyomda. Kiskoromban volt nyomdám, Kis Herceges, Hófehérkés, Tücskös, Alíz csodaországos, szép nagy készlet, de a nagyon koszoló, ritkán előkerülő játékok közé tartozott. De mostmár nagylán vagyok, és talán nem lesz minden pacás körülöttem, hogy pecételek, mártogatós tintával betűket rajzolok, könvborítókat ragasztok. No meg mostmár a saját konyhámat pacázom, nem anyukámét:D, ez sem utolsó a megváltozott tényezők között.
Papírok, tinták, kések, tollak, ceruzák, textilek, formák,nyomdák, és nyomdafestékek nem menekültök!

A vonzás törvénye!

Péntekre, és szombatra is ki kell öltözni. Jóideje jár az agyam, hogy mit is vehetnék föl. Terveztem hogy varrok valamit, de ez most nem jön össze, mert sok sok más program is belekeveredett a hétbe. Persze csupa remeknek ígérkező esemény okoz időhiányt. Az volt az utolsó paraszthajszál, hogy péntek reggel veszek egy kötött tunikát a piacon, mert olyanra már régóta vágyom, de azért egy kicsit mégiscsak izé az utolsó nap reggelére hagyni ezt a kényes témát...

...Bementem ma egy boltba, ahol már mult héten is nagyon megtetszett egy ruci. Felpróbáltam...jólállt. Találtam hozzá egy tökéletes kardigánt, de valahogy most sajnálnék rá annyi pént. Otthagytam, fájó szívvel, de otthagytam. Itthon tanakodtunk Zrammal, hogy hogy is legyen, megvegyük, vagy ne. Ekkro futott be anyukám, hogy turiban lelt egy ruhát, de elég kicsi, és félve hozta el, de talán rám jó. Mesés színe van. Felvettem, rám öntötték. Nagyon tetszik. Ezzel a kérdés megoldva. Hétvégére ezzel megvan a ruhám, a másik ruha meg ott marad és ha legközeleb valamiért kell még, és a pénzt is arra szánom éppen, akkor bevándorol a szekrényembe, addig nem villogok bennne.

Addig is ez nem az első, amikor ha türelmes vagyok, akkor az rózsát terem....

Hogy pontosan milyen is a vadi új kisestélyim amit édesanyám szerzett nekem, az majd a pénteki ebéd fotóiból kiderül, addig félkészen nem nem pózolok a gényképező gép előtt, pénteken meg úgyi kattog majd mindenki eleget.

Jelentés

Tele vagyok írnivalókkal, csak kicsit elhavazódtam, és a gondolataim bepötyögése még csak csak belefér az időbe, de úgy szeretném a képeket is feldolgozni, de mire lekicsinyítem, feltöltöm, mindig elfogy fiacskám türelme, ami érthető. Most, hogy este van, és alszik, meg az én türelmem van fogytán, úgy hogy most is csak egy gyors írogatásra van időm.
Ami a hét legmeghatározóbb két élménye, hogy egyik barátom felkért, hogy írjak egy könyvet, ami egy hatalmas elismerés, és sokat agyalok, hogy hogy is kellene ennek nekiállni.
A másik hogy folyton a saját otthonteremtés lehetőségeit mérlegeljük. Nem igazán van előrelépés, de információk hada kering a fejemben. Keresünk, dogozunk...tesszük, amit lehet, és élvezzük ami van.
Drága Uram születésnapja volt a héten. Nagyon sűrű nap volt. Este egy gyors sütit volt csak időm összedobni, de nagyon fincsi volt, és nagyon ízlett az én drága ünnepeltemnek, meg persze a fiának is. A receptet igyekszem mielőbb megosztani a publikummal, de semmit nem ígérek.
Hétköznapjaim kötéssel, varrással, mondókázással, énekléssel, főzéssel, mosással, lakás fejlesztéssel telik. Ha holnap a terveim szerint alakul a nap, akkor este jön egy beszámoló a lakás újdonságairól. A jövőben meg belejövök a fotók kezelésébe, és elintézem, hogy tényleg semmiről ne maradjatok le, ami az életmódunk fejlődésével kapcsolatos.

Döntés

Előző bejegyzésem kicsit talán furcsa, és szokatlan tőlem, de ezután naponta olvashatjátok nálam. Reggel egy pozitív megerősítést, este egy hálaadást. Nem lesz mindig idézet is, mert akkor az már túl sok lenne a jóból.
Elkezdünk az időnkkel is kicsit tudatosabban bánni. Célokat állítunk, kicsiket, nagyobbakat, és nagyon nagyokat.
Dolgozni fogunk a céljainkért, ahogy azt kell, és nem tántoríthat el minket semmi. Most a helyes célok megtalálásán is dolgozunk. Figyelünk magunkra, a hatásokra amik érnek, és igyekszünk megtalálni az utunkat. Ehhez kellenek a megerősítések, a túlzónak tűnő pozitív gondolatok, és a hálaadás. Remélem senki nem fog ezért elmenekülni tőlem. A módszer hatásosságáról természetesen beszámolok a kitartó olvasóimnak.