Egy reggeli beszélgetés Feldmár Andrással from kecsua csomó on Vimeo.

Kommentár nélkül...

Reakció-azaz Mindenki úgy szülhessen ahogy szeretne!

A nap folyamán igyeksze megkeresni megint a gondolatébresztő cikket, valószínű nem lesz nehéz, de mielőtt foglalkoznék vele, leírom amit én gondolok.
Jogok, törvények, kötelességek, lehetőségek, felelősség, gondatlanság, önzés....
Ezek a szavak röpködnek most a szülés születés, és Dr. Geréb Ágnes körül.
Tudom hogy fontosak a papíron leírt törvények, jogok, induljunk ki tehát ebből.
Mikortól van egy nőnek felelősségea gyermeke felé?
Erre a kérdésre az én életem egy nagyon végletes példa, mert számomra már kislány koromban evidens volt, hogy lesz gyerekem, akiért felelős leszek. Lesz gyerekem, akit ebben a testben fogok táplálni 9 hónapon keresztül, és ezzel a testtel kell a világra hoznom. Ennek megfelelően feladatomnak éreztem erre a testre vigyázni, óvni, és tudatos károkozás nélkül megtartani a legjobb helynek gyermekem életének elős szakaszára.
Tisztában voltam azzal, (és szerintem ez az a szint amit talán a nagy átlagnak már képviselnie kéne) minek az eredménye egy gyermek. Ennek megfelelően védekezés ide vagy oda, tudtam, hogy nem szeretkezem olyan férfivel, olyan időpontban, amikor nem tudunk gyermeket vállalni, nem tudunk a kis jövevénynek családot, hátteret biztosítani.
MERT
Az a véleményem, hogy a gyermek jogai fogantatásától megvannak ekkor leginkább még az életre, és figyelembe kell venni őket. Ezzel nem értünk egyet a Magyar Állammal, és a magzat élete anyai akaratra kioltható a terhesség bizonyos szakaszáig... Biztos vagyok abban, hogy azok a nők, akik ezt a számukra is fájdalmas utat választjá, a gyermek érdekei miatt IS döntenek így. Nem nevezném őket önzőnek, felelőtlennek, sem gyilkosnak. Az orvost sem aki elvégzi, mert sajnos ha nem lenne rá törvény sarlatánok végeznék ezeket a beavatkozásoka, és nincs értelme a nők veszélyesztetésének.
Mindenesetre számomra furcsa, hogy az a nő, aki 9 hónapon át szíve alatt hordta, táplálta, sok esetben tűrte gyermekét, megvádolható az önzéssel.
Mivel most a gyermek megszületéséről szeretne? törvényt alkotni a magyar állam, és a terhesség egy újabb pontjától már jogai vannak a gyermeknek, tehát nem dönthet sem az anyja sem más az életéről, örökölhet, stb, adjunk neki jogot arra, hogy úgy szülessen ahogy szeretne.
Vannak már arra utaló kutatások, hogy lehet kommunikálni a magzattal születése előtt. Ezt nem kétlem. Azt viszont igen, hogy ennek van olyan formája, amit egy bíróság értelmezni tudna. Szóval nem tudunk pl nyilatkozatot kérni a gyermektől, hogy hol szeretne születni... ilyen és ehhez hasonló nyilatkozatokat még 18 évig a szülei fognak helyette, érte, vele kiállítani. És itt nagyon fontos mind a három szó. Egy jó szülő ilyen estekben természetesen nem a saját, hanem a gyermeke érdekeit fogja szem ellőtt tartani. Feltételezzük tehát, hogy vajon egy gyermek hol születne meg a legszivesebben.
Az anya, és a gyermeke megbonthatatlan egységet képeznek fogantatástól, a baba megszületéséig. Ennek fényében, valószínű, hogy sok közös pont van érdekeiket tekintve, tehát ha az anyának jó, jó a gyereknek is.(lehetnek extrém esetek, de azért ez alapvetően megállja a helyét)
Mikor akar születni egy baba? Akkor amikor itt az ideje, vagy akkor, amikor az orvos(akár minden jó szándékával) de jónak látja? Itt is lehetnek extrém esetek, de általában az a szülés megindul magától, és a gyermek egészségesen világra jön.
Hogyan akajra végigjárni az utat, ami az anyaméhtől a külvilágig vezet? A saját és anyukája tempójában, vagy az orvos(legjobb tudása szerinti) tempójában? A szülések a világ sok területén háborítatlanul lezajlanak. Ha a nők alklamatlanok lennének megfelelő időpontban, megfelelő mennyiságű oxitocint termelni, akkor már kihalt volna az emberiség. Szerintem a gyermek is azt szeretné, ha anyukájával együtt működve a még tökéletes egységüket kihasználva, hagynák őket megvívni a harcukat egymásért, és az életért.
Miért lehet fontos, hogy az anyuka biztosnágban érezze magát a szülés közben? Mert félelem hatására leáll az oxitocin termelés... Ráadásul a szervezet számára tökéletesen mindegy, hogy vélt, vagy valós félelelmről van szó. ÉN a tapasztalataim miatt, félek az orvosoktól, lehet hogy ez vélt félelem, de hatása a szervezetemre épp olyan, mintha valós lenne... szóval komoly hátrányom van korházi szülés esetén. Ez az én kényelmem? Lehet, de hogy ez nem függetleníthető a születendő gyermekétől, az biztos.
Nézzük meg az út végét... Vajon kibújás után, mit szeretne a gyermek,
Méreckedni egy hideg mérlegen, vagy anyja meleg ölét?
Tudni a saját fejkörfogatát, vagy megismerkedni a cicizéssel, azzal ami még sokáig táplálni fogja?
Azt szeretné ha azonnal leválasztanák anyjától, és elvágnák a köldökzsinórt, vagy azt, hogy amíg abban látszik az élet, addig hagyják hogy használja?
Saját kis rácsos gurigában szeretné töleteni az idejét, vagy anyukáján?
Olyan emberek közé szeretne vajon születni, akikkel majd az életét éli, akiknek 9 hónapon át a hagnját hallotta, vagy idegen, gumikesztyűs, zöldruhás emberek közé?
Egy meghitt otthonos környezetbe, vagy egy reflektorokkal bevilágított zöld, vísszhangzó környezetbe.
Hirtelen ennyi jut eszembe...
Szerintem a bábai model által kialakított születési protokoll nem csak anya, nem csak baba, hanem családbarát is. Semmi kivetni valót nem találok abban, ha a testvérnek lehetősége van a vajúdási, szülési időszak alatt az édesanyja mellett lenni. Nem fogja trauma érni, nem fog(ha kislány) félni a szüléstől, nem fog (ha fiú) undorodni a nőktől. Két és fél éves fiam, számára is biztosítva volt ez a lehetőség, anyukám jött be, vagy ment ki vele igénye szerint. Olivérnek megvan a maga szüléstörténete kisöccse születéséről. Megható, nem számítottam rá. Nagyon lelkesen beszél róla, pedig nem sokat voltak benn, de amikor kibújt a kistesó azonnal. És minden anyának kívánom, hogy lássa gyermeke szemében azt a csillogást a kistestvére láttan, amit én láthattam. Sokan voltunk akkor és ott egy szobában? Számomra pont elegen. Nekem könnyebb volt elviselnem hogy ismerősök között tényleg felvállalva magamat adhattam életet gyermekemnek. Magabiztosságot és biztonságot adott. Nem szeretem, sőt természet ellenesnek tartom ha idegen férfiak, akár vizsgálat céljából belémnyúlnak, szemlélnek, és megmondják mikor milyen pózban szüljek... Nekem valahogy egészségesebb, emberibb a családi kör, a szülő anya által megválasztott emberek közege ezekben az  órákban. Korházban zavarja az orvost a nagyobb gyermek... tehát az hogy az anyát esetleg előresegíti már teljesen mindegy....
Van a születésnek még egy nagyon fontos momentuma a gyermek biztonságban történő világrajövetele után. A lepény megszületése... Ez az a szakasz, amikor már orvosok által is bizonyított, hogy a gyermek tud segíteni az anyukájának, ha elkezd szopizni. Máris nem kell oxitocin innyekció, hisz a szoptatás segíti ezt. Persze ha a gyereket azonnal fel kell öltöztetni(miért is?), akkor ez nem megy... főleg, hogy max fél órát lehet várni a lepényre...

Szóval az otthonszülést választó nők, sokkal több dolgot vesznek figyelembe választásukkor, mint a gyertyák és füstölők lehetőségét... és valahol úgy gondolom, hogy IGENIS, MERT MEGÉRDEMLIK, adják meg a szabad szülés jogát, minden nőnek! Mert egy önmagát a gyermekért fláldozó anya, nem fog tuni stabil hátteret adni a gyermekeinek... az érdekek közösek...

Szívek forradalma

Nem kell egyet érteni, nem kell megérteni, de JOGOT KELL ADNI. Arra, hogy egészséges, döntésképes felnőtt családok eldöntsék, hogy születendő családtagjukat hol szeretnék világrahozni.
Emellett JOGOT kell adni arra is, hogy képzett segítséget kérhessen emellé a folyamat mellé, amit nem kell ugyan levezetni, mert egy természetes és megállíthatatlanul lezajló folyamat. Szükség lehet azonban a kísérésére, lelik, testi szinten egyaránt.
Ha azt a kíséretet valaki vállalja, ma Magyarországon törvénysértést követ el. Emiatt a családok sem tudnak élni azzal a jogukkal, ami papíron van Nekik.
Lehet e törvényi paragrafust találni arra, hogy Geréb Ági jogsértést követett el? Lehet. Előzetesbe lehet ezért tenni? Igen, meg is tették.
Azt mondani, hogy hálapénzt fogadott el? NEM!
Azt mondani, hogy Ági gondatlanul veszélyeztet bárkit? NEM! Nem tudok még egy olyan szakembert, aki gondosabban informálna egy kismamát arról, mi történik majd vele szülés közben, hogyan viszonyuljon magához, a babához születés alatt, és után. Nem találkoztam olyan orvossal, aki lelki támasza is lett volna egy kismamának a várandósság alatt, előtt, után.(és itt is nyomatékostom, hogy lehet hogy van, de még nem találkoztam vele)
Számomra mindezekre szükség van ahhoz, hogy biztonságban, önbizalommal álljak a szüléshet. Ehhez persze jogom van, de ha élek vele, bajba sodrom a segítőmet, akinek kimondhatatlanul sokat köszönhetek. Ezzel a kettős érzéssel nem vagyok egyedül. Szeretnénk élni a törvények által adott jogunkkal.
Nem kell hogy mindenki bizalmat szavazzon ugyanannak az orvosnak. Én sem tudnám megtenni affelé az orvos felé, akivel nagyfiamat szültem, de még csak be sem pereltem, eszembe sem jutott, és rossz hírét sem keltem. Ha más bízik benne, és biztonságban érzi magát mellette, akkor mellette fog a legkisebb komplikációval szülni.
Én Ágiban, és az Őt körülvevőkben bízom. Sokan mondják erre azt, hogy őrült vagyok. És egy gyerekgyilkosra bíznám magamat, és a családomat, és erre ne várjam hogy bárki is jogot adjon. Ági gyerekgyikossága hazugság. Voltak veszteséggel zárt szülések a kísérete mellet. Kérdés amúgy, hogy van e olyan szülész, akinél még soha? Persze sok "ha így vagy úgy lett volna" merülhet fel. Olvassuk el a konkrét eseteket, és gondolkozzunk el rajta, hogy mik a válaszok... szerintem felesleges... mert azon sem gondolkozunk el, amikor korházban történi ilyen, mi lett volna otthon, pl oxitocin, epidurál nélkül... Még a saját esetem kapcsán sem gondokozom inkább el rajta. Akkor az volt...

Ági nemzetközileg elismert szakember, akitől elvették a jogot hivatásának gyakorlására. Ha azonban valakinek tényleg hivatása van, és elhivatott, ennek a gyakorlása nem tud egy bírói döntésen múlni. A tudása megmarad, és azok is akik CSAK benne bíznak, ami egy ilyen intimitást igénylő hivatás esetén nem felróható a nőknek..

Megnézhetjük azt a "sok" problémás esetet, de ne felejtsük el, hogy a sikertörténeteket nem mondják be a tvben.  Az nem hír, hogy egy anyuka ma délután 3kor, 12 órás eufórikus vajúdás után otthonában adott életet egészséges kisfiának. A szülést kísérő szakember, X. Y. utána távozott, maga után hagyva a boldog új családot.
Pedig ez történik, az esetek többségében. Fáj amikor nem? IGEN! Törekedni kell, hogy minnél kevesebb ilyen legyen? IGEN! DE akárhol szülünk, a lehetősége annak, hogy valaki sérül, nem csökkenthető nullára, és ennek mértéke első sorban nem a helyszíntől, felszereltségétől függ, az esetek 80%-ban.
Nem szeretnék statisztiákba bonyolodni. Felesleges.
Számomra ez az eset

• megmutatja, hogy az élet mennyire nem törvények közé szorítható...
• megmutatja, hogy milyen hatása van a médiának(nem újdonság)
• megmutatja, mennyi múlik egy egy szóválasztáson
• megmutatja, milyen könnyen ítélünk felszinesen, fél-,vagy elferdített információk alapján
• és végül rámutat arra, hogy fel kell emeljem a hangom, akkor is ha halk, akkois ha nem tökéletes és nem feddhetetlen, akkoris, ha támadni fognak érte, mert ez egy jó és fontos ügy, még akkor is ha kevesen vagyunk...

Telefon OFF

Ma két olyan telefon érkezett kicsiny hajlékunkba, amiből már csak egy is elég lett volna ahhoz, hogy kibuggyanjon belőlem.. és igazából annyira nem is off ami a blogomat tekinti, mert két olyan téma, amiben nagyon mellényúltak hogy engem kerestek.
1 Telefonhívás:
-Üdvözlöm, a Bicskei Postahivatlaból telefonálok, és ellenőrizzük a hirdetéskikordókat!!!!!, kaptak a napokban, TESCO, LIDLI és HELYI TÉMA újságokat?
- pillanat(persze ő nem látja a fejemet... meg a gondolataimat sem...).... igen, van mindhárom
-köszönöm szépen.

Na így leírva egészen kultúrált beszélgetés volt... de miért is említem itt meg? MERT ÚÚÚÚÚÚÚTÁLOM a szórólapokat. ÉS nem elég hogy valaki papírt, festékest vegyszert áldoz a kinyomásukra, nem elég hogy teletömik vele FIZETETT emberek a postaládánkat, még TELEFONON ellenőrzik is az előbb említettek munkáját, és erre is van milyen pénzből fordítani... Ez komoly??? EZ KOMOLY? azóta sem hiszek a saját fülemnek...és nézem a hatalmas kupac szóróanyagot az asztalon, mert ez a három felesleges szemét csak kicsiny része a teljes palettának.

2. telefon
Üdvözlöm, a FIIDESZTŐL keresem(bocsánat a sűrű "márkanév" emlegetésekért, de szöveghű szeretnék lenni, amennyire tudok)-kis szünet, amiben nekem volt módom egy "igen hallgatom"-ot elmondani, de mikor kimondtam már gyanús volt hogy lehet hogy géppel beszélek....
Valaki valamilyen villát jogtalanul vett meg, hatlamas számok, majd korház, bezérés, várakozás, ilyesmik, és valamivel ha egyetértek, akkor 1es gomb, ha nem, akkor 2es.. itt letettem.

Gondosan ügylek, hogy még véleményem se legyen a politika semmilyen területérő...tehát mellélőttek. Nem érdekel, hogy ki mit, mikor vett, és hogy ez mivel hozható kapcsolatba... szóval élem az életem, és igyekszem az ismert törlvényi kereteken belül mozogni...
Hány telefon meg ki naponta, mennyi pénz? Idő mondjuk nem, mert GÉP igyekszik nem is tudom mire rávenni, na de nehogymár...
Bocsánat a kirohanásért, de ez kikivánkozott belőlem...

Nehéz

Nehéz lesz újra klaviatúrát ragadni, és visszatérni szeretett blogjaimhoz, nem is hittem volna hogy ennyire. Szeptember eleje óta készülök, és tessék. Eltelt egy hónap...
Pedig lenne mit írni, bár nyilván ahogy eddig, még mindig nem érdekelne mindenki, bár bízom benne, hogy azért akad majd olvasóm. Meg magamnak is tartozom annyival, hogy időt szánok gondolataim összegerebjézgetésére, és szembenézek mindazzal, ami a fejemben jár, és ha igazán rendes csajszi akarok lenni magammal, akkor még kezdek is ezekkel a tapasztalatokkal valamit.
Házunk, és lelkem rendje egyaránt alakul, és hogy ebben mi segített, majd egy hamarosan jövő postban osztom meg Veletek. Fiacskám nő, étkezési szokásaink változatlanok, és élvezzük mindazt, ami ezzel együttjár. Most már szeretjük az ércelődőket, együtt nevetünk velük. Szertjük az ismételten feltett kérdéseket, mert újra végiggondoljuk a saját miértjeinket.
Elszaladta egy nyár, és talán már a tavasz is blogolás nélkül, de most reszkess blogvilág, mert ha NEHÉZ is lesz, de én visszajövök, és adni szeretnék valamit ennek az internetes médiavilágnak, aholnnan hiszem hogy hiányzik egy kis Szildásság:D.
(olvastam ám mindenkit attól hogy nem írtam:D, és ezután is fogom olvasni kedves blogjaimat, és keresem az újabb értékeket a világhálón)

Mit kéne tudnunk élelmiszereinkről hogy ne együk meg?

Meggyőződésem, hogy nincs ilyen információ. Mert persze arzént senki nem enne, ha tudná, hogy épp arzént eszik, és ez így is van rendjén, bár lássuk be az arzén nem nevezhető élelmiszernek... úgyhogy térjünk tényleg a tárgyra.
Manapság annyit hallunk arról, mit mikor hogyan, honnan, miből, miért együnk. De vajon tényleg tudjuk hasznosítani ezeket az információkat? Vagy mindezek csak arra jók, hogy egy enyhe félelem keletkezzen bennünk, és azokat a dolgokat emeljük le a polcról a hipermarketekben, amik az egészséges mivoltjukat elhitetik velünk valamilyen módon. Ezeket a módokat mindannyian ismerjük, és a szívünk, vagy inkább az eszünk mélyén tudjuk is, hogy már annak is örülhetünk, ha 10%-a igaz.
Mondják egyes élelmiszer ipari termékekről, hogy rákos megbetegedések kockázatát növeli, szív és érrendszeri panaszokat okozhat, cukorbetegség kialakulását elősegíti. Kezdik rebesgetni, hogy a gyerekek mentális fejlődősére is hatással van*, és a viselkedésüket is befolyásolja....
Egészségkedvelő pillanatainkban megfogadjuk, hogy mostantól figyelünk, majd a következő bevásárlás első 10 percében feladjuk a kísérletet is, mert túl sok a tilalom, túl sok a kérdés, túl sok az ismeretlen. Rémisztőbb a gondolat, hogy innentől már semmit nem ehetek majd, mint az, hogy ártani fog az, amit megeszem. Rengeteget kellene tanulni, foglalkozni ezzel a dologgal. Kapcsolatok kiépítése, alapanyagok beszerzése, újra főzni tanulni, új ízeket megszeretni, tűrni a környezet ércelődősét, amikor gúnyos megjegyzéseket tesznek arra az ebédre, amit nagy kínnal reggel összeállítottál, és magad is félsz attól, hogy képes leszel e megenni, jól laksz e, és fogalmad sincs arról, meddig fogsz tudni emellett kitartani, beválik e, és ha bármi ok miatt lazítasz a szabályokon, ugyanazok az intrikák fognak nekipattani a fejednek, amiket akkor kaptál amikor az első fura ebédeddel beállítottál. És ezt látjuk előre, ezért létrejönnek bennünk azok a kicsit faramuci érvek, hogy dédanyáink is ezt ették mégis 90 évig éltek, ha nekik jó volt nekem is az lesz, és ez egy a rengeteg egy pillanat alatt megbukó butaságok palettáján, amikkel szembesültem másfél éves vegánságom alatt. A legnehezebb mai napig az, hogy kilógok egy közösségből, ahova egyébként én tartozónak érzem magam, és ez nem más mint a családom. Nehéz még az, hogy vannak egészségügyi problémák a családban, 8 éve gyűlő orvosi leletek, gyógyszerek, amik a betegséget gyógyítják, a mellékhatást csökkentik, a vasat pótolják. Elhízás, szívritmuszavar, túlérzékenység, türelmetlenség, állandó feszültség, enyhe agresszió. Vannak rémisztőbb, és kevésbé rémisztő jelek arra, hogy másnak sem ártana hasonló változás.
Nagyon sokféle információ megszerzése után döntöttünk úgy, ahogy döntöttünk, és napról napra bővítjük ezeket, mert még mindig vannak kérdések amiket feltesznek, és nem tudom pontosan még magamban sem a választ, annyira meg végképp nem, hogy röviden, összefoglalva adjam tovább az érdeklődőnek, vagy épp vizsgáztatónak. Mai napig nem értek a fehérjékhez, aminosavakhoz. Azt viszont látom, hogy mennyi de mennyi látványos, vagy épp rejtett változást hozott az életünkben ez a döntés, és tudom hogy ezt a környezetünk is látja. Eleinte volt aki tanácsot kért a saját problémájára, de nem tetszett a válaszom, mert ez kemény dolog. Mert neki nem olyan a férje, mint az enyém, ő nem tudna ilyen áldozatot hozni, ennyi időt belefektetni, hogy pld. kenyeret süssön, nincs pénze malomra, nincs ideje akkor enni, amikor kellene, nem tud lemondani erről vagy arról az alapanyagról. Ilyenkor szétteszem a kezem, mert kompromisszumok léteznek, de áruk is van.
Egész kiskoromtól hallgattam otthon, hogy az egészség az első, és legfontosabb dolog. Most csalódnom kell, mert a gyakorlatban ennek semmi nyomát nem látom. Mert a nem vacsorázás, és a fehér kenyér elhagyása túl kényelmetlen. Kényelmesebb bevenni 5-6 bogyót, mert az orvos azt mondta, nem pedig azt, hogy váltson életmódot. Sőt, némelyik orvos** jól alátámasztja hogy a koleszterin szint táplálkozással nem beállítható, hiszen ő, ennek már minden módját kipróbálta.
Persze a magas vérnyomásról ugyanezt nyilatkozta valaki más, cigarettával a szájában....(tényleg hinnem kéne neki?)
Ha tudnánk, hogy öl a cukor nem tennénk többet a kávéba? Ha tudnánk, hogy a disznó fuzárium gombával fertőzött gabonát evett nem ennénk meg? Ha tudnánk, hogy a fehér kenyér nem jó másra csak arra hogy éhesebb legyen a szervezetünk, és jó sok inzulinnak adjunk feladatot a szervezetünkben, lecserélnénk barnára? Ha tudnánk, hogy a bolt barna kenyeret komlóval vagy kávéval színezik, megsütnénk otthon a kenyeret? Ha tudnánk, hogy a csirke aminek akkora a melle mint egy kisebb pulykának gyakorlatilag hormonmérgezéssel lett akkora amekkora, nem fizetnénk többet a szomszédban kapirgáló kisebb mellű példányért? Felmerül a kérdés: mennyi húst ennénk, ha nekünk kéne felnevelni, leölni az állatot, abban a világban, ahol már sok háziasszonynak a csirke bontása is gondot okoz.
Vagy lehet, hogy ez előbb felsorolt élelmiszerekről mindannyian tudjuk azokat az információkat, amiket előbb leírtam? Csak hát valahol inkább nem gondolunk rájuk akkor, amikor az a finom zsíros pörkölt az asztalra kerül, akkor amikor elolvassuk az akciós feliratot valamelyik prospektus elején.
Nincs pénz, nincs állás, nincs semmi, ami támogatná azt, hogy a biopiacon vásároljunk, akár húst, akár mást, hisz ott egy kiló gabonát sem kapok annyiért, amennyiért a hipermarketben már kenyeret kapok, és jobb inkább tényleg nem feltenni a kérdést, hogy mi van abban a meseszép ropogós kenyérben, ami annnnnnnnyira finom, és friss. És amúgy is a bió az, amit éjjel permeteznek. Hááááát persze, újabb butaság.... Nem fogok most jogszabályokra hivatkozni, sőt semmi ellenérvet nem fogok mondani....mindenki találna maga észérveket ha akarna, és nekem úgysem hinne.
Ha tudnánk a boltjaink polcán lévő termékekről, hogy lassan ölő mérgek megennénk őket? Költői a kérdés, mert nyilván nevezhető az előbbi megfogalmazásom írói túlkapásnak, elvakult fanatizmusnak. Ha azonban én őszintén körülnézek egy bevásárló központ választékában, nagyon óvatos becsléssel mondhatom csak, hogy minimum 80%-ára a termékeknek 10 perces vizsgálat után illik ez a fogalom.
Persze oké én nagyokos, de akkor mit lehet csinálni? Változni kell, ami nehéz, nagggggyon, naggggyon nehéz. Onnan tudom, hogy járom a változás útját, mert pld. a sajtról még mindig nem tudok lemondani, pedig pontosan tudom hogy mekkora károkat okoz.... Gyakran elfáradok a szabályoktól, a főzéstől, a kis választéktól, és elgyengülök. Egyedül nem megy... nem megy, ha kifogásokat keresünk, mert találunk.... Időt kell szánnunk az egészségünkre, ha még megvan, pénzt kell rá szánnunk, és tanulnunk kell enni, és élni. Önfegyelem legnagyobb próbája, és pillanatonként lehet csalódni önmagunkban ha mássá szeretnénk válni, ha tudjunk és szembe merünk nézni azzal hogy rossz irányba haladunk. Lépésenként, kitartással, segítséggel lehetséges.
A kérdés pedig továbbra is marad: Mit kéne tudnunk élelmiszereinkről, hogy ne együk meg őket? Nem elég amit már most tudunk?
*kérdezem én, mi más lehetne, na jó sok más, de azért mégiscsak abból épül annak a gyereknek a szervezetében minden, amit megeszik...
**akivel én találkoztam közelebb volt a 200kg-hoz, mint a 100-hoz, és nem tűnt igazán követendő példának....

A nagy vegetáriánus kihívás

Fantasztikus kezdeményezésre lettem figyelmes, amit jó szívvel tudok ajánlani mindenkinek! Gyertek Ti is!

Hordozás a médiában 1.

Új rovatot nyitok a blogomon. Kicsi fiamat születése óta hordozom, a mai napig is. Babakocsiban nagyon keveset ült, telán egy kicsit túlságosan is elvé vált a babakocsitlanság, ami ellen most küzdök.. de ez más kérdés. A Hordozás a médiában cím a Mamami fórum egyik topikjának címe, amit nagyon szeretek, és rájöttem, arra gondoltam, hogy egy ilyen témát a blogomba is beillesztek, mert az életmódunk lelki egészség részéhez nagyon szorosan hozzátartozik a hordozás.
Az első egy nagyon pozitív anyag, a Képmás magazin májuszi számának 16-17. oldalán találjató.

ANYA A VILÁG

"Vannak még helyek a Földön, a hol az anyák a gyerekek eredeti szükségleteit követik. Azokat az igényeket, amelyeket a csecsemő születésekor magával hoz. Az újszülöttet sosem hagyják egyedül akár alszik, akár ébren van és akkor sem, amikor sír. A gyermeket mindenhova magukkal viszik, oda, ahol az élet zajlik. És folyamatosan karban, hordozóeszközben tartják, magukhoz ölelik. A csecsemő érzi, hogy minden rendben van, hogy szívesen látott vendég a családban. A baba, majd később a kisgyermek is az édesanyával, vagy édesapával, nagymamával, testvérre van nappal, éjjel pedig az anya mellett alszik. Rácsos ágy, külön szoba, járóka, babakocsi nem létezik. Ők fejlődő országokban élnek...