Péntek:
A Trófeában. Nagy kíváncsisággal mentünk a pluthoz. Kellemes meglepetés ért minket. Nyers zöldségekkel teletömött tányérokkal tértünk vissza az asztalunkhoz. Görögsali, vegyes sali, csak úgy felkarikázott répa, kukorica, öntetek, magok. Bár a magoknak egy nagy hátránya volt: mind pirítva volt. Anyukám odáig volt értük, de mi tudjunk hogy az úgy már nem az igaz. Sushik között is volt olyan, ami nem hallal volt elkészítve. Nekem ez volt a gyengém. A levesek között nem találtam megfelelőt, amit kicsit sajnáltam. A desszertekre nekem már nem maradt kapacitásom. A gyümölcsfélékböl szemezgettem, de valahogy túl szépeg voltak. Olivérnek az egyik levesből vélogattam zöldségekeet, de nem meglepő módon a banánt favorizálta, meg a pászkát Errüll jut eszembe, hogy a kenyérfelhozatal elég fura volt: a küvetkezükből lehetett válogatni: fehérkenyér, pűszka, és valami extrudált kenyér szerűség, ami finom volt, de a barnakenyeret nagyon hiányoltam. Öröltem volna ha grilleztetni nem csak húsokat lehetett volna, hanem esetle züldségeket is. (de ez már csak a telhetetlenségem)
Szombat:
Bonyhádon a Ritting Hotelban ünnepeltük a házassági évforudlót. Nagybbátyám szervezett mindent. Egy-kát héttel elütte felhívott, hogy akkor mi mit is eszünk, és mit nem, hogy intézni tudja nekünk is a kajákat. Ez már eleve nagyon jól esett. Leveszt nem kaptunk külön, de az erülevesben rengeteg zölsdéget tálaltak, a hóst pedig külön szervírozták. A húshoz hoztak fokhagymás ás paradicsomos mártásokat. Nem túl illedelmes módön üsszekunyeráltam mindenhonnan a züldségeket, és azzal faltam az önteteket. A fokhagymás tejszínes volt, abból igyekeztem kevesebbet enni, de ellenálhatatlan volt. Az igaz meglepetés a főfogás volt. Fantasztikus pároltzüldségtálat kaptunk, barnarizzsel!!!. Utóbb tudtam meg, hogy komoly előzménxe volt ennek a finomságnak. Előszór csőben sült különlegességet álmodott meg a szakács, mikor nagybátyámtól megtudta, hogy tejtermékt sem eszünk. Ezt a rántott züldségek ötlete követte, amit az ütött, hogy olajban sültet sem eszünk. Ekkor már sajnált minket a szakács, de így utólag is azt kell mondanom, hogy le a kalappal, fantasztiusan oldotta meg a kihívást.
Vasárnap:
Nagymamámnáé ebédeltünk, aki nagy lelkesedéssel, de aggodalommal várt minket. Meglepetés volt mit főzött nekünk. Töltöttkáposzát készített, szójahranulátumbül. Naggggyon fincsi lett. Én is felveszem a repertoáromba, mert kár kihagyni. Köszönjük szépen Neki itt is.
Ez a hétvége bebizonyította nekem, hogy menynire igyekszik mindenki kiszolgálni ami nem egyszrűen átlátlható igényeinket, és ez nagyon, nagyon jól esett. Emellett a cukkolás, poénkodás már fel se tűnik. Köszönjük szépen minden közreműködőnek.
Sok sok blogos hatás ért, amik arra késztettek, hogy varrjak táskát. Az utolsó löketet a zipzárd-díszítés ötlete adta, mert eddig rettegtem a bevarrásától, de most a motivációm nyert.
Keresgéltem az anyagok között. Mivel tartottam a kudarctól, nem a kedvenc kombinációmmal dolgoztam első nekifutásra, de még így is nagyon tetszik az eredmény.
kre, és szombatra is ki kell öltözni. Jóideje jár az agyam, hogy mit is vehetnék föl. Terveztem hogy varrok valamit, de ez most nem jön össze, mert sok sok más program is belekeveredett a hétbe. Persze csupa remeknek ígérkező esemény okoz időhiányt. Az volt az utolsó paraszthajszál, hogy péntek reggel veszek egy kötött tunikát a piacon, mert olyanra már régóta vágyom, de azért egy kicsit mégiscsak izé az utolsó nap reggelére hagyni ezt a kényes témát...
.jpg)
