Kérés

Egy Édesanya arra kér minket, hogy mondjunk el egy imát kicsi lánya gyógyulásáért. Ha tudunk, segítsünk.

Hordozás a médiában 1.

Új rovatot nyitok a blogomon. Kicsi fiamat születése óta hordozom, a mai napig is. Babakocsiban nagyon keveset ült, telán egy kicsit túlságosan is elvé vált a babakocsitlanság, ami ellen most küzdök.. de ez más kérdés. A Hordozás a médiában cím a Mamami fórum egyik topikjának címe, amit nagyon szeretek, és rájöttem, arra gondoltam, hogy egy ilyen témát a blogomba is beillesztek, mert az életmódunk lelki egészség részéhez nagyon szorosan hozzátartozik a hordozás.
Az első egy nagyon pozitív anyag, a Képmás magazin májuszi számának 16-17. oldalán találjató.

ANYA A VILÁG

"Vannak még helyek a Földön, a hol az anyák a gyerekek eredeti szükségleteit követik. Azokat az igényeket, amelyeket a csecsemő születésekor magával hoz. Az újszülöttet sosem hagyják egyedül akár alszik, akár ébren van és akkor sem, amikor sír. A gyermeket mindenhova magukkal viszik, oda, ahol az élet zajlik. És folyamatosan karban, hordozóeszközben tartják, magukhoz ölelik. A csecsemő érzi, hogy minden rendben van, hogy szívesen látott vendég a családban. A baba, majd később a kisgyermek is az édesanyával, vagy édesapával, nagymamával, testvérre van nappal, éjjel pedig az anya mellett alszik. Rácsos ágy, külön szoba, járóka, babakocsi nem létezik. Ők fejlődő országokban élnek...

A MÁSIK KERT Petrik Adrienn

Minden vágyam ezt a könyvet a kezemben tartani, és olvasni, és az előző részével együttű(amiről meggyőződésem volt hogy annó írtam egy postot, de sehol nem találom) a magaménak tudni. Egy másik vágyam, hogy az írója tervezze álmaim otthonát....lehet hogy meg kéne kérni?....

A MÁSIK KERT - RÖVID TARTALOM Kedves Adrien! Első könyved, az Asszony és háza ajánlásakor bevallottam, nem ismerlek, még sosem találkoztunk. Miután átnéztem a varázslatos fotókkal bőven illusztrált kötetet, már csak egyre vágytam, hadd mehessek oda, abba a mesebeli házba, lehetőleg azonnal. Egy szemtelen mondattal zártam rajongó soraimat: „Kuglófot ígértél... Jövök!" Azóta persze találkoztunk. Ha jól emlékszem, egy novemberi szerda reggel autóba pakoltál, és kivittél a házatokba, Törökbálintra. Már a kocsiban azt mondtad rejtélyesen, majd meglátod, tudja a ház meg a kert, hogyan fogadjon... Valóban mese volt... Itt bent a városban minden lucskos, szürke, fekete, nálatok mintha vastag porcukorba mártották volna a világot, minden hófehér. A ház, az oda vezető kőlépcső, a téglajárda, a terasz vidám deszkái... Hófehér volt a kert, a fák... És akkor átmutattál a szomszéd lejtős telekre. Néztem, néztem, de nem tudtam elgondolni, mit látsz te abban a meredeken lefutó, gazos, csökött bokrokkal és elöregedett fákkal teli, iszalaggal és bodzával benőtt, keskeny földdarabon, mit gondoltál ki azzal a csúcsra járatott fejeddel, amikor én csak egy rémesen benőtt, használhatatlanul lefelé zuhanó, semmilyen vágyamhoz nem idomuló, elhanyagolt telket látok. Csak álltál a frissen hullott hóban, és szelíden ennyit mondtál: - Látod, az a „másik kert". Ha minden jól megy, eladják, és ha még jobban, talán meg tudjuk venni... Ma már tudom, ha te ennyit, kis sóhaj kíséretében kimondasz, mérget vehetek rá, az már a tiéd. Van valami delejes, boszorkányos, vágykeltő boldogsághormon benned, ami addig dolgozik, varázsol, űz, játszik és álmodik, munkálkodik és alkuszik, míg a vágyott dolog egészen a tiéd nem lesz. Legyen az gyerek, állat, virág, ház, barátság, hóesés, nyári vihar, egy régi kerti pad... Vagy egy kert. Az a másik... A tiéd lett. Onnan tudtam, hogy megint elém raktak néhány oldalnyi képet és szöveget, s megint képtelenség volt letenni. Az új könyvedet. És nem hittem a szememnek. Ott pompázott a másik kert, élete virágjában, örök fiatalságban, buján, finoman, illatosan. Teli játékkal, derűvel, bravúros, mégis odaillő rendezésben, ahol szinte nyoma sincs emberi kéznek, erőszaknak, mintha minden virág, bokor és fa önmagától adta volna oda magát... Hortenziák, csöppnyi asszonyi melankóliával. Mohos kút, alatta derűs medence, ravaszul egyszerű vízátvezető csővel, ami nem más, mint egy, a szecesszió világát idéző, gyönyörűséges törött pálinkás üveg nyaka. Dekadens rózsák, korai hunyor, hányatott sorsú mesés tulipánok, saját magatok rakta kőpad, ahol a legjobb leülni... Párnák rajta a gyerekek régi pulóvereiből, hogy mindig ott legyen az illatuk, a színük a közeledben... És ott vannak a kutyák mind a négyen, a cicák ketten, és épek a virágok, nincs háborúság és buta kerítés... Kegyelmet kaptak a gyomnövények és helyet a vadvirágok, s úgy illenek az árvácskák és fürtös gyöngyikék, petúniák és cineák közé, mintha mindig egy kertben éltek volna... Látom a tavasz ragacsos rügyek, a nyár lobogását, őszi falevelek bíborát a lépcső szögletében, a vidám, havas pamacsot a kutyák lábán... A másik kert... mondtad álmodozva. Váltakozva nyílnak a virágok. Egyik elvirít, már nyit a másik. Csak nézek... Csökött bokrok, kiöregedett fák, ötlettelen meredély? Elképzelem, ahogy áttetted a lábad a kerítésen, s hanyatt feküdtél elnyújtózva, gyökerek szakadtak, ágak engedték le a karjukat, fűben rejtőzködő virágok simultak a karod alá, megadta magát a kert. Neked már csak álmodni kellett. Aztán ásni, földet mozgatni, ültetni, virágokat hozni, gyűjteni, cserélni... Mert úgy kertészkedsz, mint a régi falusi asszonyok, erdőről hoztak, egymástól kaptak palántát, tövet, vesszőt, oltványt. Hát így szaporítod te is a másik kert - megszámoltad - több mint hatszáz növényét, virágát... Adrien, rég találkoztunk... A kuglófod receptjét már tovább is adtam... Nem hívnál meg a kertedbe, oda, melléd, a kőpadra... Most talán egy hókiflire... SCHÁFFER ERZSÉBET

Hol a csokim:D?

Fiacskám elől mindent dugni kell...mármint, amben/amivel kárt tud tenni, amit nem akarjuk hogy megrágjon. Élelmiszereket tekintve nagyon ritkán van ilyen a lakásban, leszámítva a mosatlan héjjas kruplit és hagymát.
Két napja viszont beugrottunk az egyik nagyboltba itthon, és vettem magamnak egy tábal csokit... még aznap este ettem belőle pár kockát, majd gyerekbiztos helyretettem.
Már tegnap délután agyalgattam hova tehettem, de nem feccöltem bele nagy energiákat, este már uramat is megkérdeztem, aki csak vigyorgott, és természetesen fogggggalma ne volt róla, hogy ÉN, hova dughattam a gyermek (magam) elől a csokit:D. Ma már kicsit bosszant. Egy dolgo hogy így nem tudok rájárni, na de hogy még magamat is ennyire megóvjam egy kis elvtelenségtől....
Na mindegy majd előkerül, dehát hogy ez mekkora poén... erre is csak én vagyok képes... a kerti késemet is egy hétig keretsem, és hogy került elő, a homokozó játékos vödör kiborításakor... amik amúgy sose kötik le a fiacskámat, így a kés tényleg biztonságban volt:D De kérdés most is áll: Hol a csokim?

Egy fantasztikus élmény

Alaprajzok bújásával, kivitelezők árajánlatért való zaklatásával tellnek napjaim. Alaprajz tekintetében találtam egy remek oldalt, amin a keresési feltételeimre 1600 találatot dobott ki. Tegnap délután óta néztem végig egyesével a rajzokat. Kitartóan gyűjtögettem kifele hogy melyik jöhet szóba, milyen változatással. Jojózott a szemem, kezdtem feladni, és kezdtem csalódott lenni, hogy ennyire furák vagyunk, hogy 1600 tervből egy sem felel meg nekünk. Uramnak is küldtem át az esélyeseket, és feleletei, remek, csak..., ez se rossz de..., szupi, viszont..., és pont ez járt az én fejemben is. Aztán egyszercsak megnyitottam a kb 650. tervet. Nem hittem a szemenek. Ott volt kívülről, belülről a ház, ami 90%ban megfelel kényes elképzeléseinknek, és tekünk adottságainak. Átküldtem Életem párjának, aki szintén azt a lehetőséget látta benne, amit én. Közöltem vele, hogy ha ő is úgy gondolja nem keresgélek tovább. Egyetértett, ez a mi házunk. Hangulatra, elrendezésre, mindenhogy. Felhívtam a céget, holnap hívnak egyeztetésre. Lecsuktam a laptopot, és végre mentem a dolgomra. Végre kicsit felaszabadultabban pörgött az agyam, és szépnek láttam az előttünk álló építkezést, ami az elmúlt két napban kicsit borongósabbá vált, a sok kilátástalan kérdés mellett. Van egy terv, amit 8 nap alatt megkapunk a telkünkre és igényeinkre szabva, amit már csak le kell adni. Ez a nyolc nap pont elég arra, hogy én is beszerezzem a szükséges papírokat amiket le kell adjak az önkormányzaton. Lehet hogy most tényleg elkezdődhet....
Aztán jött egy másik érzés, ami még fantaszikusabb dologra döbbentett rá. A Férjem és én, minden vita nélkül, komromisszumok, rosszérzés, és kellemetlenség nékül választtuk ki a házat, amit szeretnénk. Ugyan arró házról álmodik Ő, mint én. És ez csoda... szerintem ritka kincs az ennyire egybevágó álom... Fantasztikus pár vagyunk, és ezt olyan jó volt ma megélni.

A hétvége

Péntek-szombatot a telkünkön töltöttük. Az ott zajló eseményekről egy másik blogot fogok vezetni, mert az építkezés és tleki kertészkedés eseményeit nem szeretném idekutyulni, így is majdnem minden van már itt:D.
Vaslárnap is kertészkedéssel telt, de már Bicskén. Szépen alakul minden a virágaim, és a zöldségeim nagy része is kikelt, ami hatalmas élmény. Minden reggel sétálok egy nagyot, és felmérem hény dolog kelt már ki.
Veteményes: két féle sláta, kétféle retek, első vetésű baba, krumli, bokorborsó.
Palánták: mályva, őszirózsa, dália, nyáriciprus, vegyes és aranysárga büdöske, százszorszépek, bohócvirág, dísznapraforgó, dísztök, káposzta, kelbimbó, dália, körömvirág.
Fűszer/gyógynövény kert: kerti borágó, zsázsa, fehérmályva sejteni lehet már a bazsalikomokat is.
Vasárnap megspékeltük a dolgot egy kinti főzőcskével, és ebédeléssel Olivér odáig volt mindenért. Mióta kinn lehetünk egész nap, egyszerűen folyamatosan tulcsordul a lelkesedéstől, és ez elég nyálasan hangzik, de igaz...Imádnivaló, hogy folyton mosolyog, kacag, matat valamit.
Este meg természetesen az anyáknapja jegyében telt, és még két elmaradt ünnepe volt a családnak: máj. 1. Anyukámék házassági évfordulója, ápr. 29. Kata hugom névnapja. Nagyon jó hangulatú este lett. Elballagtunka a Pizzafalóba, ami a jól megszokott ünneplős helyünk.