Telefon OFF

Ma két olyan telefon érkezett kicsiny hajlékunkba, amiből már csak egy is elég lett volna ahhoz, hogy kibuggyanjon belőlem.. és igazából annyira nem is off ami a blogomat tekinti, mert két olyan téma, amiben nagyon mellényúltak hogy engem kerestek.
1 Telefonhívás:
-Üdvözlöm, a Bicskei Postahivatlaból telefonálok, és ellenőrizzük a hirdetéskikordókat!!!!!, kaptak a napokban, TESCO, LIDLI és HELYI TÉMA újságokat?
- pillanat(persze ő nem látja a fejemet... meg a gondolataimat sem...).... igen, van mindhárom
-köszönöm szépen.

Na így leírva egészen kultúrált beszélgetés volt... de miért is említem itt meg? MERT ÚÚÚÚÚÚÚTÁLOM a szórólapokat. ÉS nem elég hogy valaki papírt, festékest vegyszert áldoz a kinyomásukra, nem elég hogy teletömik vele FIZETETT emberek a postaládánkat, még TELEFONON ellenőrzik is az előbb említettek munkáját, és erre is van milyen pénzből fordítani... Ez komoly??? EZ KOMOLY? azóta sem hiszek a saját fülemnek...és nézem a hatalmas kupac szóróanyagot az asztalon, mert ez a három felesleges szemét csak kicsiny része a teljes palettának.

2. telefon
Üdvözlöm, a FIIDESZTŐL keresem(bocsánat a sűrű "márkanév" emlegetésekért, de szöveghű szeretnék lenni, amennyire tudok)-kis szünet, amiben nekem volt módom egy "igen hallgatom"-ot elmondani, de mikor kimondtam már gyanús volt hogy lehet hogy géppel beszélek....
Valaki valamilyen villát jogtalanul vett meg, hatlamas számok, majd korház, bezérés, várakozás, ilyesmik, és valamivel ha egyetértek, akkor 1es gomb, ha nem, akkor 2es.. itt letettem.

Gondosan ügylek, hogy még véleményem se legyen a politika semmilyen területérő...tehát mellélőttek. Nem érdekel, hogy ki mit, mikor vett, és hogy ez mivel hozható kapcsolatba... szóval élem az életem, és igyekszem az ismert törlvényi kereteken belül mozogni...
Hány telefon meg ki naponta, mennyi pénz? Idő mondjuk nem, mert GÉP igyekszik nem is tudom mire rávenni, na de nehogymár...
Bocsánat a kirohanásért, de ez kikivánkozott belőlem...

V, v v?

Érdekes címet adtam számomra érdekes gondolataimnak:D
Hiányoznak a bogjaim. DE komoly harcot vív bennem a valós és a virtuális világ. Mert...A Virtuális vilában rengeteg baráttal osztom meg mindazt, ami bennem van. Élvezem a gépelést, és olyan életérzést biztosít, amit szeretek... Ami mégis némi nehézség, hogy ha már bejegyzést írok, szeretek mellé képet tenni, szeretem rendesen megszerkeszteni, és ettől a dolog máris sokkal több időt vesz el az életemből, mint amennyit reálisan szánhatnék rá. Beszippant ez a hatalas, végtelen világ, térülök fordulok, olvasok, keresek, írogatok, játszom, csevegek, twitter, facebook...soroljam? Órák is el tudnak telni...
3 napig nem volt gépem... elromlott a töltőm... némileg ideges is voltam... de be kell látnom, kellett az a csönd amit ez biztosított... Meg kellett tanulnom élvezni a Valós világot... És sikerült is... Elkezdtem VALÓDI naplót írni, mert én nagyon szeretek kézzel írni. Imádom a tollakat, füzeteket, és most elkezdtem megtölteni, kihaszánlni őket. Talán régimódi leveleket is kéne írjak néha, és igazi meglepetést szerezhetnék vele sok sok barátomnak... nem is rossz ötlet:D
Szóval komoly mérlegre tettem a VALÓS vagy VITUÁLIS kérdést... és úgy döntöttem igyekszem egyensúlyt tartani. (naná hogy ez már ma megbukott, amikor megjött a töltőm... ) Szükségem van Rátok, a gonosz beszólásokra, a bírálatra is, de azért mégis inkább a szerető, visszaváró szavak azok, amik megérik a sok sok itt töltött időt. Kapcsolatok, amik szépen lassan akár a valós világba is átkúszhatnak, új gondolatok, tapasztalatok. Adott esetben éppen magamról. Emelett viszon a napi felatlistámon mindent ki kell pipálni, aminek utolsó eleme minden nap, az időben való lefekvés... belel fogom tenni a "Fejedben lévő poszotok legalább egyikének megírása" pontot is, mert megérdemlem:D. De az utosó előtti feladat mégis az lesz minden nap, hogy a kézzel írott naplómmal és magammal leülök pár mondat erejéig, mert azt is megérdemelm:D
Önmagam, Férjecském, Gyermekünk, Családunk, Háztartásunk, Munkán... ezek mindegyikének hely kell az életemben, és élveznem is kell minden percet, amit megélek... úgyhogy van még mit fejlődnöm... pl úgy tenni a dolgomat, hogy nincs bűntudatom, hogy éppen mi más kellene csinálni.
Szóval feladatlistára fel, és pipáljunk, este pedig veregessük meg saját vállunkat, akár Virtiálisan, akár Valóságosan. Kinek hogy tetszik.

Nehéz

Nehéz lesz újra klaviatúrát ragadni, és visszatérni szeretett blogjaimhoz, nem is hittem volna hogy ennyire. Szeptember eleje óta készülök, és tessék. Eltelt egy hónap...
Pedig lenne mit írni, bár nyilván ahogy eddig, még mindig nem érdekelne mindenki, bár bízom benne, hogy azért akad majd olvasóm. Meg magamnak is tartozom annyival, hogy időt szánok gondolataim összegerebjézgetésére, és szembenézek mindazzal, ami a fejemben jár, és ha igazán rendes csajszi akarok lenni magammal, akkor még kezdek is ezekkel a tapasztalatokkal valamit.
Házunk, és lelkem rendje egyaránt alakul, és hogy ebben mi segített, majd egy hamarosan jövő postban osztom meg Veletek. Fiacskám nő, étkezési szokásaink változatlanok, és élvezzük mindazt, ami ezzel együttjár. Most már szeretjük az ércelődőket, együtt nevetünk velük. Szertjük az ismételten feltett kérdéseket, mert újra végiggondoljuk a saját miértjeinket.
Elszaladta egy nyár, és talán már a tavasz is blogolás nélkül, de most reszkess blogvilág, mert ha NEHÉZ is lesz, de én visszajövök, és adni szeretnék valamit ennek az internetes médiavilágnak, aholnnan hiszem hogy hiányzik egy kis Szildásság:D.
(olvastam ám mindenkit attól hogy nem írtam:D, és ezután is fogom olvasni kedves blogjaimat, és keresem az újabb értékeket a világhálón)