Mostan napirendről álmodom

Szeretnék olvasni, zenélni, főzni, angolt tanulni, sétálni, kertészkedni, és pici fiammal jászani, gagyogni, szoptatni, mosolyogni. Vannak ennél nagyobb, hosszabbtávú álmom, szeretnék megtanulni hegedüni, ruhákat varrni, amibe megint beleszerettem a keresztelő előtt, és nő szeretnék lenni, amiben benne van az öltözködés, fodrász, csacsogás a barátnőmmel, netán ha épp úgy alakul vásárlás. Ezen vágyaimban nem a pici fiam gátol, nehogy valaki is azt gondolja. A gát bennem van. Reggel elmegy az uram, és órákat bírok agyalni azon, hogy most épp melyiket is csináljam, ja és a felsorolásból a blogírás még ki is maradt. Aztán az agyalással töltött órák után észbekapok, hogy még nem is csináltam semmit, és akkor nekiállok főzni, vagy pakolászni, és ez a verzió rosszabb, mert konkértan nem tudok pakolni, legalábbis belefektetek időt, energiát, de az eredmény nem látható. Gyakran szembesülök azzal, hogy a lustaságom még mindig jelen levő problémám, ami sokat javul amit az uram hazaér, vagy itthon van. Akkor egészen hatékonyan meg tudom fogni a munka végét, és el is érek a másik végéig. Persze szegénynek közben mondom folyamatosan az badarságaimat, de ő eszt már tudja, és azt hiszem szereti a hangomat hallgatni, a tartalomra meg csak akkor figyel különösebben, ha jelzem, hogy most tényleg fontos, de akárhogyis jó együtt, és engem motivál. Ilyen és ehhez hasonló gondolataim motiválnak arra, hogy ne csak menüt állítsak össze minden hét elején, hanem napirendet is. és azon lesem mindig, hogy is következik. Negyedórás intervallumokra kellene bontani a napot. Az lenne talán a leg hatékonyabb, hogy nem feltétlenül napokra lenne bontva a dolog, hanem egy hétre, és látnám, hogy a héten hányszor negyed órát tervezek pl blogolni. Az egy napos leosztás a pici miatt nem előnyös, mert az alvásdolog elég kiszámíthatatlan, bár olvasni remekül lehet szoptatás közben, a játékidőben meg Olivérem a legboldogabb, ha muzsikálunk, szóval belefér minden egy jólszervezett napba, csak az a fránya szervezés, az is időt igényel, de talán egy rutin kialakulása után már az is könnyebben menne, belefogok...megcsinálom, és nem fog több napom elúszni semmittevéssel. A napirendem sikerérő majd beszámolok, és remélem nem fogok vele sokakat untatni, de talán az egészséghez a jó időbeosztás is hozzátartozik, bár kajaszinten is van még mit javítani, de nem árt biztosítani magamnak a hosszútávú fejlődés lehetőségét.
A hétvégénk csodás volt. Botiékkal fantasztikusan éreztük magunkat, majd képek is leszenke, de azt Olivér blogjára teszem majd ki. Remélem a vendégeink is élvezték az ittlétet. Főztünk, ettünk, ribizlit szedtünk, ribizlit pucoltunk, és utána megint ettünk. Közben jót lehetett beszélgetni egy környezetbarát jövőről, aminek Botiapunak nagyon széleskörű ismeretei vanank, amit jó volt hallgatni. Még kinyomtatott anyagot is hoztak nekünk, ami bekerült a vágyott olvasmányok közé. Mult héten még a könyvtárba is beiratkoztam újra, így hitelen extrán hosszúra nyult a listám... Egy szupi szakácskönyvet is kaptunk, meg rucikat Olivérre. Miután Botiéktól elbúcsúztunk még eltettük a maradék ribizlit: kipréseltük a levét, bepalackoztunk, és betettük a mélyhűtőbe, és majd lassacskán megiszogatjuk. Pucoltunk még borsót, és zöldbabot is. És ez mint a saját kertünk termése volt, hihetetlen, egy vagyont ér.
Most megyek ki és palackozom be magamnak a napi 3 liter vizemet, amit meg kell igyak a nap folyamán, ez is egy újítás az egészség felé. Na vissza is jöttem, bár közben hugimmal is beszélgettem egyet, családunk egyedi furcsasádairól. MOst meg már fiacskám is felébredt, és eszeget, a bejegyzésemet meg lezárom, és folytatás következik, mert már így sem rövid, a gondolataim meg valahogy nem fogynak.

Hálaadás

A regények elején ez a rásza Köszönetnyilvánítás részt szokta kapni, de az nem annyire bennsőséges szerintem.
Csodálatos ünnepünk volt tegnap. A keresztelő szép és meghitt. A ruhák kiálláták a próbát, és el is készültek. Valahogy a ruhák adták meg a felkészülés örömét, a keresztelő adventjét De a lényegre is térnék.
Legelőszőr drága férjecskémnek szerentnék köszönetet mondani a folyamatos jelenlétért, és segítségért. Kitakarította, és felszerelte a konyhabútorunk maradék elemeit, a már bentlevőkbe is polcokat vágatott, a szekrényekbe be is pakolt, és azt hiszem nem is emlékszem hányszor csicskásztatttam a szó szoros értelmében, hogy intézzen el valamit, amit épp én kigondoltam. Hősiesen tűrte a megpróbáltatásokat, remek támaszt nyújtott akkor is amiker engem már a végkimerültség kerülgetett.
Köszönet a családom itthoni többi részének, akik helyet, és sok sok finomságot biztosítottak a vendégeknek, illetve a ruhám finom apró részleteit segítettek kialakítani: gombválasztás, hosszúságbeállítás, hol legyen fodor, hol ne stb...
Köszönet a nagyszüleimnek, akik csodálatos ajándékokat hoztak(persze mindenki más is). Nagypapám készített egy keresztet a fiacskámnak, ami méltó helyét elfoglalta a reformasztalunkon. Kaptunk még a nagynénéimtől két nagyon szép keresztet, amik remélem belátható időn belül ki is kerülnek majd a falra, a Szent Család ikonnal együtt, amit szüleimtől kaptunk. Nagymamám ha jól számoltom, bár inkább felszorolom: képviselőfánk, vaníliakifli, nonplusz ultra, zserbó, sósrud, dióslinzer, kókuszoskocka, szóval ennyiféle süteményt hozott. Ráadásul nagypapa megcsinálta azt a faliórát, ami még lánccal felhúzós, és édesapám apai öröksége. Sajna még valamiért néha megáll az ingázásban, de egy-két finomhangolás után jobb lesz mint újkorában.
Köszönet minden vendégnek, akik nélkül nem lett volna ennyire emlékezetes ez a nap. A rengeteg ajándékért meg külön köszönet, remélem mindnekinek tudok majd képetküldni, amin Olivér a csini ruhában feszít. Igyekszem nem kutyulni:).
Köszönet Gergő édesanyjának, aki elhozta Gergőm nagyszüleit is. Anyukámék így megismerhették őket is. Nagy öröm volt számunkra.
Köszönöm Petinek, hogy elhozta Ildit:). Ebből most nem sokan értenek bármit is, de holnapig mesélném, hogy ki kicsoda:).
Köszönöm Edinának(Gergő nővére), hogy elhozta Zsuzsit.
Külön köszönet a hugomnak, és anyukámnak a hatalmas kitartó vendég kiszolgálásért.
Köszönet Topinak a keresztapaságért, a személyreszabott közvetlen keresztelőért, és hogy feszített napja ellenére velünk ebédelt.
Köszönet a németországi rokonoknak, hogy küldtek ajándékot, reméljük hamarosan személyesen is találkozunk.
Köszönöm a Jóistennek, most elsősorban a kisfiamat, a férjemet, és minden szerettemet, akik testben vagy csak lélekben itt voltak, és velünk örültek.
Köszönet Rékának, a bérmalányomnak egy újfajta feladatért, lehetőségért, és remélem segíteni tudom hit és életútját egyaránt.
Köszönet a fiacskának, hogy remekül viselte a hosszú nap megpróbáltatásait, és hogy olyan sok molyollyal teszi fényesebbé minden napunkat.
Köszönet Ildibarátnőmnek, hogy annyit, de annyit segített egész nap.
Köszönet a tesóimnak a muzsikáért a szertartáson.
Biztosan kihagytam sokakat, és sokmindent, de most jöjöjjön egy utolsó hatalmas KÖSZÖNÖM mindenkinek.

Időhiány

Napok óta nincs időm írni, csak a játékból való ki nem maradásomról gondoskodtam, pedig rengeteg írnivalóm lenne. Pici fiam éjjel alszik nappal viszont anyafüggő, és így nem tom elvégezni az utolsó simításokat a ruhákon. Gergőm kiderítette, hogy a gatyája kicsit rövid, engedjem lejjeb. 10 perc meló lenne, de hát még nem jutottam oda. A blúzomnak fel kéne hajtani az alját, ami előtt le kéne vágni a feleslege, és a nyakát szeretném még kicsit kijavtagtni. Utána menne az egész a mosásba, amit már nem akarnék sokáig húzni, mert aztán nem szárad meg délig, és leshetek. Délig nulla hangom volt, aztán egy kakukkfűtea csodát tett. Most varrni akarok, de picivel az ölemben nem lehet. Holnap jönnek a vendégeg, és még takarítás sem ott tart ahol szeretném. Látom a többi blogtársamat, akiet szoptatás közben olvasgatok, hogy mennyit írnak, akár naponta többet is, nem csoda hogy több olvasójuk, hozzászólásuk van. No de mindegy, majd egyszer én is több időt birtokolok, és akkor írok, olvasok, és találkozókat szevezek. Addig kifulladásig énekelek jelenleg fahangon a fiacskámnak, aki most is az ölemben dőzsöl ám. De ki tudna haragudni egy ilyen gyönyörűségre....

Játék határok nélkül

A játékszabályok:

1, Csatlakozhat bárki, akinek van blogja.

2, Az első 3 kommentben jelentkező kézzel készített ajándékot kap tőlem.

3, Az ajándék az elkövetkező 365 nap valamelyikén fog érkezni.

4, Cserébe előre kell fizetni, mégpedig úgy, hogy ezt a felhívást a jelentkezők is közzéteszik a saját blogjukban, vagyis ők maguk is megajándékoznak 3 embert.

Ha valaki ismerősnek találja, az nem meglepő:), de ez a blogom sem maradhat ki, bár itt már mindenki jelentkezett valahova, bár a gasztroblogokat nem lláttam még:) Jöjjön mindenki, mert JÁTSZANI JÓ

Helyzet jelentés gyorsan

Gergőm és Olivérem szerelése kész, az én blúzom félkész, és mesés lesz, nagyon jól sikerült a szabásminta. Jól állok. Üdv dőlök kifele. Kicsit fája torkom:(, amit nem tok mire vélni, de egy liter tea már bennem van, és most rohamos alvásba kezdek.

Varrogatás

Miért jó gyermek mellett varni? Hááát, mert egy olyan összecsapós ember is mint én, nekiáll fércelni, hogy amikor gép elé kerül, akkor csak végig kelljen szaladni a félkész varraton, és így nem kell kész varratot bontogatni. Ebben a pillanatban Olivér ingecskéje már laikus ember számára is felismerhető, és a varratok többséde is eldolgozásra kerüt már, hogy ne bomoljon idejekorán. Mert persze szegőgépben hiányt szenvedek. Ilyenkor ráeszmélek, hogy mennyire is szerretek én varrni, ls alkotni. Gergő nadrágján most jön majd a varratok eldolgozása, és az övpánt ha hazaér beállítom a szárát, és akkor kész is lesz. Remélem Olovér nadrágja is készen fog heverni már az éjjel. Holnap az én szoknyám kiszabásával fogom kezdeni a napoz, mert ahhoz ma vettem anyagot, mert kevés lett...de remélem hamar meglesz az is. A Blúzom lesz nagy falat, de hiszek magamban és mecsinálom azt is, szuperre időben. Szerintem szerdán útközben fogom összefércelni, hogy lássam, hogy jó rám, és este csak összevarrom, csütörtökön meg befejezem. Kész lesz minden, Kész lesz minden. Szép is és jó is lesz minden. Nem kapkodok, de haladok. Ez a mottó. Persze főzni is kell... de Gergőm segít, köszönet Neki.

Nap nap után

Szépen tellik a hét. Szombatra megint készen kell állni a jövő heti listával, aminek feltétele a menü, ami azért nagyrészt már készen van. Kedves uram most is a menünk tökéletes megjelenésén fáradozik. MEgsúgom, a háziverzión már értékelés is van minden megkóstolt kajához. A maximálsi dicséret 5 piros amla:D. Nagyon csini. Remek ötletek bújkálnak még párocskám fejében. Én meg lelkesen üdvözlöm mindet. 3 nap múlva megkapjuk a szuper mixerünket, aminek még nem tudom hol lesz az állandó helye, de nagyon várom már.
Kicsi fiam szépen fejlődik, és legnagyobb örömömre most épp az ágyában alszik. Nekem meg aludnom kellene, hogy minnél többet pihenjek, de pár gondolat blogolása nélkül csak nem térek nyugovóra a nem tudom már hányadik napon is. Minden kajáról készül fotó, pontos recept, és remélem ha túl vagyunk a keresztelő előkészületein, akkor fel is tudom tenni őket. Ma elkészült kicsi fiam naciszabásmintája. Holna nem fogok haladni mert egész nap Pesten és Szentendrén vannak teendőim. De vasárnap nem fekszem le addig, amig nincs minden kiszabva. Szerdára meg kész kell lennie a ruháknak, hogy csütörtöktől főzhessek hétvégére. Bár a varrás már a legkevesebb, de akkor is, idő, amit rá kell szánni. Ahhoz hogy kiérdemeljem azt az elégedettséget, hogy amikor ott állunk hármasban Tamás atya előtt, azt mondhassam, készültem, és fel is készültem. Készenállok, hogy egy értékes lélekkel gyarapítsam a világot, és alkalmas vagyok a feladatra, amit az Úr nekem szánt. Ha valaki nem vallásos, akkor ne érrezze ezt túlzott lelkizésnek, csak gondoljon bele mekkora felelősség a gyermek, és hogy mekkora öröm, akkor is ha nincs megnevezett Isten, akinek ezért hálát adunk. Szóval bevallom, én izgulok, hogy szépek legyünk, hogy elégedett legyek, és sajnos még sokaknak szeretnék megfelelni magamon kívül, és ők nem is sejtik... de nem baj, így a kihívás.
Minden csoda 3 napig tart, így az étrendünk miatt már senki nem nyaggat minket. Mindig jönnek kukucskálni mi készül épp, kóstolgani nem mindig mernek, de egyre nyitottabbak, és ez nagy öröm. Hugom minden reggel velünk reggelizet szinte a héten, és ez is remek volt. Rég láttam. Sokat tanul, de már csak egy szigorlata van hátra. Remélhetőleg párjával tud majd itt lenni a keresztelőn.
Szóval telnek napjaink, jár az agyam, hol olyasmin amin kell, hol olyasmin amin nem kéne, de remekül vagyunk, szép az idő, az esős is esik eleget, így nem kell folyton locsolásért aggódni. Tényleg, a kertemet még nem is mutattam nektek, na nem mintha nagy szám lenne, de nem kell nagy szám a színes élet apró örömeihez, és nem kell nagy kert egy kis konyha fűszerellátásának. És ha jövőre nem szülök márciusban, amire azért nagy esélyt nem látok, akkor lesznek zöldségek is, meg saláta, meg stb... álmodozom. De ezt majd kifejtem a jelen kert képeivel. Szép éjjelt mindenkinek, és várjátok nagyon a menünk fejlődését, mert nagy szeretettel készítjük nektek, és hamarosan már extra funkcióit is élvezhetitek.