Lemaradtam, elfáradtam, kiégtem, szégyent vallottam. Najó, ez az utolsó kicsit erős volt, de az tuti, hogy még van mit tanulnom, és mindig találok valami újabb időigénylő, nagyon értékes elfoglaltságot, és lassan rövid egy nap. Remélem hamarosan elkezdhetek recepteket is felvinni a menüszekesztőbe, és akkor csak ott kell kattogjak, hogy melyik tetszik. Meg végig kell gondolni, hogy mikor is főzök, mert most hál istennek sok a temrékbemutató, amit imádok, de át kell terveznem miatta az eddigi napjaimat, és rá kell jöjjek, mennyi sok időm volt eddig. A héten még kenyeret sem sütöttem, pedig vettünk szakajtót, és igazán nem nagy ügy az újkenyér, de most még azt sem tettem meg. Pesze ha most pötyögés helyett azt bekavarnám, akkor máris lenne...., de most épp kigondoltam, hogy szombaton jobb lesz az, meg holnap reggel keverem be, mert akkor itthon leszek 12 órával később, amikor legközelebb dolog van vele. Fiacskám remek napirend alapján éldegél, amiért köszönet neki, így rá mindig lehet számítani, hogy mi is a következő várható esemény, a mosogatógép remek, már elkészültek a képek, csak fel kell töltenem, de nem feledtem ám el. Így már nincs mosogatni való. Álomkonyhámban azomban még mindig találok fejleszteni valót, már tudom is mi lesz a következő lépés, de arról majd később.
Egyre több olyan szájttal találkozom, ahol lehetőség van blogot írni, és egyre inkább szembetűnnek a különbségek. Rá kellett ébredjek ezek kapcsán, hogy engem szimplán a béletlen és BOti-Apu navigált pont ide. KOmolynak nevezhető fenntartásom nincs a blogommal, és lehetőségeivel, egy azonban tuti: A magyar blogmotorokon sokkal nagyobb lehetőség van nagyobb poblicitást kapni, ami jót tenne a hiúságomnak. Persze megodhatatlan mindenestül átpakolni a blogokat..., ami elég komoly gátja a költözésnek. MInden esetre, most azért tartok majd egy piackutatást ennek kaocsán is, hogy hátha mégiscsak megérné a költözés az árát.... Ezzel a problémakörrel együtt említendő, hogy kéne csináljak egy netes fotóalbumot is, és ennek is a legjobb helyet kéne megtalálni.(szerencsére ilyen még nincs, nem kell majd költöztetni). Várom kedves olvasóim ötleteit, tapasztalatait, hozzászólásait a témában. Rámfér a segírség.
Ma reggel az egész családot, és egy hatalmas bőröndöt pakoltunk a kocsiba. No nem nyaralni indultunk, mint az épeszű emberek többsége ilyen időben, hanem dolgozni. Apa az irodába, anya és fia a bőrönddel sminkbemutatóra. Az irodánál átültünk Nagymama kocsijába, és gooo Dédiékhez:D. Szóval úgy volt, hogy énekórám előtt, és után is lesz egy sminkbemutatóm. A helyszínre megérkezve szépen kis is pakoltam a hatalmas bőröndöt, de mire elérkezett volna a bemutató időpontja már mindenki lemondta:(. Nem volt szivem a csodásan előkészített asztalt azon melegében elpakolni, így készítetttem egy két fotót a meseszép cuccokról.
Aztán egyszercsak befutott a srác, aki a furdőszobában kezdett csempézni. Hogy ez hogy kerül a képbe, az egy hosszú, és nem ide tartozó sztori, amiért azonban meg kell említenem, mert nagymama(aki a fenti felsorolásban dégiként lett megnevezve) kigondolta, hogy fel kéne tenni a kony hában lepotyogott cserepeket is. A szakember közölte, hogy hát az nem olyan egyszerű, mire kedves anyósom úgy döntött, mégiscsak jó lesz az úgy, ha most visszatapasztjuk tesséklássék módra, mert különben neki lesz még egy hatalmas több napos, koszolós intéznivalója, Nagyiék meg kifejezetten nehezen viselték már ezt is. Kaptuk tehát magunkat Alízzal, és tapasztottuk a csempéket. Az utolsó sor nem fért ki fél miliméter hijján, de kicsit több ragasztót téve szemet hunytunk az ügy fölött, így is stabilabbak, mint akörülöttüklevők:D. Eközben persze nagyiék a konyhában vacsoráztak békésen:D.Roppant vicces volt: Alice a konyhában ragaszt, én meg a fürdőből viszem a ragsztóval ellátott csempéket neki.Ezt természetesen takarítás követte, és 9után valamivel, már úton is voltunk haza... lehet hogy 10 is volt...Ma is cifra nap lesz:D de arról majd utána mesélek, mert a felét még nem is látom.
Ma voltunk az Éden éttermeben előadáson,a mit egy nagyon simpatikus pasi tartott, a párkapcsolatokról. Nem sokat írtam le, de azt a pár gondolatot most megosztom veletek, hátha segítség egy két ominózus esetben. Nekem tetszenek, bár a párválasztás kényes szakaszán már túl vagyok, már "csak" kitartanom kell.
A férfi, amikor párt választ, figyeli: -hogy a feleség támogatje e a kapcsolatot az anyukájával -mennyire esnek egybe a világnézeteink(nem személyiség), értékrend -a társam mennyiben fog segíteni nekem abban, hogy én értékesebb, magasabb szinten lévő férfivé váljak -mennyire ért a házias dolgokhoz: ebéd, mosás, hétköznapok -mennyire tud a pénzzel bánni?(nagylelkűen takarékos)
A nő mikor párt választ, figyel: -nézd meg az anyját, vedd el a fiát(hogy kezeli a fiú az anyját:kedves, odafigyelő, gondoskodó) -mikor mutat be a szülőknek? mennyire komolyak a szándékai, megmutatja (férfiakban kettős mérce él, van aki kapcsolat, van aki feleség, gyors döntés, hasonló megnyilvánulás)Tudatosan döntöttél ilyenben? Visszagondolva látod a különbséget a kapcsolatokban? -vannak céljai, kitartó, küzdő? -MEGtarthatom e mellette az egyéniségemet(hogy reagál a hibára:tűrlem/diktatórikus?) -mély, pillanatnyi fellángoláson túli vonzalom, vagy csak szenvedély
Eelfogadás a házasság alapja: nem lehet megváltoztatni senkit
Szerelemmel óvatosan kell bánni, elvakító, az alapján pusztán nem szabad dönteni. Higgadtan kell mérlegelni.
Elhangzott még, egy két remek gondolat, de nem tudtam mindent leírni, de talán már ezek is elgondolkodtatók.
Bár személyes gondolatom az, bár én elég tudatos vagyok, gyakran tulságosan is, és kb ezeket a dolgokat vettük alapul, hogy fiatalon az ember nem elég végiggondolt az ilyen hidegfejjel való mérlegeléshez, később meg már sokkal nehezebb változtatni. Meg emellet a sok fontos megemlített tényező mellett megjelennek a személyes igények, amikkel így matematikailag nem lehet számolni, de be kell látoom az elvek jók. Szertintem a legfontosabb a döntés, hogy kitartok a másik mellett, hogy feladatomnak érzem a boldogságát. Itt meg kell említenem, hogy szerintem mi a boldogság: talán leginkább ott tudnám megfogni a lényegét, hogy a mindennapi csodák megélése. Lehet hogy ez is túl emelkedett fene se tudja. De a döntés és a közös célok sorsdöntőek lehetnek egy kapcsolatban. És nem azt kell várni hogy engem boldoggá tegyenek, hanem nekem kell akarnom boldoggá tenni....Nehéz de szép feladat. Valamiért az előadás óta folyamatosan a Hegedűs a háztetőn két sora cseng a fülemben, az öreg zsidió, és felesége között elhagnzó sokatmondó dalból(idemásolom az egész angol szöveget, mert a házasság lényege, és a döntés fontosságát jelenti számomra a dal) a videó meg anyanyelvünkön eleveníti meg a gondolatokat:
(Tevye) "Golde, I have decided to give Perchik permission to become engaged to our daughter, Hodel." (Golde) "What??? He's poor! He has nothing, absolutely nothing!" (Tevye) "He's a good man, Golde. I like him. And what's more important, Hodel likes him. Hodel loves him. So what can we do? It's a new world... A new world. Love. Golde..." Do you love me? (Golde) Do I what? (Tevye) Do you love me? (Golde) Do I love you? With our daughters getting married And this trouble in the town You're upset, you're worn out Go inside, go lie down! Maybe it's indigestion (Tevye) "Golde I'm asking you a question..." Do you love me? (Golde) You're a fool (Tevye) "I know..." But do you love me? (Golde) Do I love you? For twenty-five years I've washed your clothes Cooked your meals, cleaned your house Given you children, milked the cow After twenty-five years, why talk about love right now? (Tevye) Golde, The first time I met you Was on our wedding day I was scared (Golde) I was shy (Tevye) I was nervous (Golde) So was I (Tevye) But my father and my mother Said we'd learn to love each other And now I'm asking, Golde Do you love me? (Golde) I'm your wife (Tevye) "I know..." But do you love me? (Golde) Do I love him? For twenty-five years I've lived with him Fought him, starved with him Twenty-five years my bed is his If that's not love, what is? (Tevye) Then you love me? (Golde) I suppose I do (Tevye) And I suppose I love you too (Both) It change a thing But even so After twenty-five years It's nice to know
Két hét mulva folyt köv, a házasságon belüli szerepekről
Holnap megérkezik az új masina. Nem túl egyszerű a történet. A házhozszállítást hamar kilőttük, mert elég borsos ára van, bár apukám szerintm a 100Ft/km az nem sok, nem nyitottam vitát. Sajna apukán nagy kocsijába sem fért bele, így ma nem került haza, mivel a DEPO 5kor bezárt, és már nem ért volna vissza az utánfutóval addigra. Maradt a holnap, amikor párom megy el reggel apukám kocsijával, és az utánfutóval, és hozza haza az új részét az álomkonyhámnak, a mosogatógép. A vízvezetékszerelő holnap érkezik, és be is szereli, remélem kellő gyorsasággal, hogy utána még fel tudjak menni Pestre, egy remek előadásra, de ez nem tartozik a tárgyhoz. Hogy meggyorsítsam az eseményeket, a konyhánkat felkészítettük a méltó fogadásra: a hűtőszekrény elfoglalta új helyét, ami lehet hogy csak ideiglenes, mert nagyon távol van, és valószínű helyet cserél majd a RE-reform részleggel. Elkezdtem a konyha romjait is eltakarítani, mert a dolog pikantériája hogy a mosogatnivaló hegyekben áll, és legalább a vízszintes felületek egy kis hányadát szeretném szabaddá tenni, hogy lehessen holnap dolgozni... A hűtőszekrény hült helyén töménytelen koszmennyiség maradt, így ott még fel kell mossak holnap, de a söprést már elintéztem. Szóval így állunkmost. Holnap este, vagy holnapután délelőtt már fotokkal jelentkezem a felavatásról:D.
Nem tudom más háziasszonyok hogy vannak a témával, de nekem a mosogatás maga a rémálom, de hál istennek ez a dolog már egy ideje nagyon kényelmes, mert párocskám a legtöbbször leveszi a vállamról ezt a terhet. De így, közös erővel sem bítruk a strapát, és megszületett a mosogatógép álom. Persze komoly kérdés volt, hogy egyáltalán beköthető e. Nem volt mit tenni, kihívtunk egy vízvezetékszerelőt, hogy jól megmondja. Azt mondta, hogy no problem:D, úgyhogy jött a kutatás. Nem volt egy gyaloggalopp, mert eleinte azt sem tudtam mit kell nézni. Egyes egyedül a vízfogyasztása volt az, amit fixten nagyon nagyon figyeltem, és talán ennek is köszönhető, hogy rátaláltam a piacon egyedülálló 12 személyes, 9litert fogyasztó csodamasinára. No persze az ár is egy jelentős tényező, ugyanis 80nál húztuk meg a felső határt. Természetesen piackutatás előtt. Ez az álommasina első találtkor 105000Ft volt, ami elszomorított. Hát nézelődtem tovább, és minden igyekezetemmel árhatáron belülre igyekeztem magamat szorítani. Elmentem személyes szemrevételezésre is, és megállapítottam, hogy tetszenek a fehérek is, mert a fotókon csak a fémyszínűek tetszettek, bár ennek ellenére nem csak olyanokat néztem meg kutatásom során:D. Sokan BOSCH-t ajánlottak, de azok nagyon drágák. Bár még most sem tudom, hogy vajon mit tud az amit a mi kedves kis BEKO márkájú(én se hallottam róla soha, nem Te vagy a műveletlen:) álomgépünk nem tud. Ráadásul, ha 30.a előtt megvesszük 5 év garanciát vállal a cég, ami azért bizalomgerlyesztő. Szóval nem nyugodtam bele hogy nem fér bele a keretbe ez a gép. Nézegettem olcsóbb modelleket is ugyanennél a cégnél, ki is néztünk egyet, de volt még egy halottnak indult elvarratlan szála az események sorának. A DEPO.hu oldalról kért árajánlatt a szuper, de felső határon kívül eső mosogatógépre. Személyes szemrevételezésemről hazatérve láttam, hogy feleltek, és 94500Ft-ért bocsájtanák a rendelkezésünkre. Mivel nagyon kedves volt a levél, ezért gondoltam kérek még egy ajánlatott tőlük az még esélyesek között szereplő, olcsóbb modellre, de olyanuk nem volt raktáron, és egyébként sem tartják összehasonlíthatónak a kettőt. Megállapodtunk Gergőmmel, hogy hát ez még belefér, és, ami a legeslegeslegeslegjobb, hogy fémszínű:D:D!! DFN 71040 S
- Mosogatógép, - AAA kategória - Ezüst szín, - 12 teríték, - 6 hőfok, - 9 program, - El. kontrol, - Időzített indítás (0-24óra), - Digitális kijelző, - Féltöltet, - Programkövető LEDek, - Elektromos sóhiány kijelző, - "WaterStop" biztonsági rendszer, - Vízfogyasztás: 9 liter, - Méretek: 85x59.8x57 cm
Jövő héten beszámolok a beszerelésről, és az első használatról is, meg a konyha újabb átalakításáról:D. De ugye hogy meseszép?
A-anyaság Á-álomvilág, aiben élek és amiben B-boldog vagyok C-citrom-bármi ami savanyú Cs-család, ahol otthon vagyok D-dilemma, mindig van aktuális E-emberség É-ének, ahol szabad vagyok F-főzés G-godolatok-amikből talán kicsit sok is van Gy-gyakorlat, amit sokmindenből meg akarok szerezni H-hegedű-álomhangszerem I-Illúziók:párommal kedvenc könyvönk Í-Így élni jó J-játék a mindennapokban K-Kata, a kedvenc hugocskám L-lélek Ly-legyen a JOKER betű:Ildikó:anyukám,legjobb barátnőm, és jómagam neve M-mindennapi csodák N-nevelés:KI nevel kit? Ny-nyár, amit imádok, pont annyra, mint a többi évszakott is O-olvasás Ó- Ö-önmegvalósítás Ő-őrültségek P-partner, az én Gergőm R-régimódi újítások S-sikerélmény, ami előrevisz Sz-szónoklattan-nagyon érdekel sok más mellett T-tanya, a nagy álom Ty-tyúkok, egy kis álom U-uralkodás a gondolataink felett Ú-út Ü-ünnepek Ű- V-valóság Z-zene, egy közös pont a fiacskámmal Zs-zsipp-zsupp-a mondókák világában élek apró fiacskámmal
Lemaradtam, elfáradtam, kiégtem, szégyent vallottam. Najó, ez az utolsó kicsit erős volt, de az tuti, hogy még van mit tanulnom, és mindig találok valami újabb időigénylő, nagyon értékes elfoglaltságot, és lassan rövid egy nap. Remélem hamarosan elkezdhetek recepteket is felvinni a menüszekesztőbe, és akkor csak ott kell kattogjak, hogy melyik tetszik. Meg végig kell gondolni, hogy mikor is főzök, mert most hál istennek sok a temrékbemutató, amit imádok, de át kell terveznem miatta az eddigi napjaimat, és rá kell jöjjek, mennyi sok időm volt eddig. A héten még kenyeret sem sütöttem, pedig vettünk szakajtót, és igazán nem nagy ügy az újkenyér, de most még azt sem tettem meg. Pesze ha most pötyögés helyett azt bekavarnám, akkor máris lenne...., de most épp kigondoltam, hogy szombaton jobb lesz az, meg holnap reggel keverem be, mert akkor itthon leszek 12 órával később, amikor legközelebb dolog van vele.
.jpg)
