A nagy vegetáriánus kihívás

Fantasztikus kezdeményezésre lettem figyelmes, amit jó szívvel tudok ajánlani mindenkinek! Gyertek Ti is!

Matracon alszunk!!!

Az elmúlt időszakban annyi dolgon aludtunk, hogy kezdtem megelégelni. A fekvőhelyünk problémája ott indult, hogy már a terhesség alatt is komoly kényelmetlenséget okozott a kihúzható kanapé. Aztán amikor a habtapis időszak elkezdődött, hamar meguntuk, hogy reggel kiteszem, este összeszedem, ágy kihúz betol. Előszőr csak összecsuktuk a kanapét, és előtt aludtunk, a habtapin, rá tettünk még két szőnyeget, meg egy gyapjútakarót, és azon aludtunk. Aztán a szobákat is átrendeztük, a kanapé átkerült a nappaliba, de a matrac nem változott. Kb 3 hónapja történt egy baleset. Eltörtem egy lázmérőt, a higany takarítása egy egész estés program volt. A habtapiktól ekkor búcsútvettünk, mert mert nem lehetett biztonságosan higanytalanítani. Innentől visszatértünk gyökereinkhez, mert a kanapés időszak előtt anyukámék fotelágyán aludtunk, ami nem egy leányálom. Két darabból áll, szétcsúszik, és ha odabújok férjecskémhez garantáltan szétcsúcsik, és én a lukban alszom, reggeli hátfájással. 2 hét telt így amikor két dolog is takarodót fujt a fotelágynak. Egyik, hogy vendégek jöttek, és anya azt szánta nekik fehelynek(szerencsétlenek), ráadásul én mozogni alig tudtam aznap délelőtt, mert teljesen kikészült a nyakam. Előszedtem a még régebben használt felfújható vendégmatracunkat, amin még Tétényben aludtak a haverok ha buli után kidőltek. Felfújtuk. Tüdőből... én kezdtem, Gergő folytatta, aztán gyakrabban cseréltünk amikor már egyre nehezebb volt fújni. Jót aludtunka kimerütlségtől:D. Kétnaponta este fújkált hozzá Gergő, mert nem volt elég kemény...meg ersztett is......
3 hete elfogyott a tönkölybúzánk(hogy jön ez ide? mindjárt kiderül). Megbeszéltük, hogy pelyvát is rendelünk, és valamire majd csak elhasználom. Meg is kaptuk az első zsákkal, amiben 10kg volt. Hamar elfogyott. Vartam ugyanis két párnát a fejünk alá, ami darabonként 2,5kg, és két ülőpárnát, amik 2kilósak. A maradék egy kiló pihent a zsákban a következő szállítmányig, amiből elkészült fiacskánk párnája, aki azóta nem mászkál el éjjel a matracról mióta a párnán alszik, és még két ülőpárna. A párnáink felavatásának napjától érett bennem a pelyvamatrac gondolata, de sok sok kérdés volt még, amiket elkezdtem megválaszolgatni. Gergőnek is tetszett az ötlet, hogy egy próbát megér. Technológialag megvalósítani a dolgot azért nem olyan egyszerű, mert ha csak egy 200x140es "párnát" csinálok, akkor a pelyva a matrac szélén köt ki reggelre. Úgy döntöttünk, hogy kb 20 részre fogjuk osztani, 7cm magas lesz, és én meg valahogy bepaszírozom a gép alá....vállaltam hogy megoldom....
Jött az árkalkuláció. Mennyi pelyva fog belemenni??? Csekély tapasztalataim alapján 30kilóra tippeltem, meg is reneltük a pelyvát: 3600ft-t fizettünk érte. Anyag. Szokásomhoz híven bementem a 390ft/méteres boltomba, ahol találtam is egy farmerszerű anyagot, amiből vettem 6métert. 2400Ft nagyságrendileg. Alapnyagok ott csücsültek a lakásban. Pénteken kiszabtam. Csíkok a belső elválasztáshoz, és a nagy lapok amin aludni fogunk. Tollal felparcelláztuk a nagy alapokat. Végül csak 12 részre osztottuk, 30x75cm. Rávarrtama csíkokat. Kb pontosan, persze még csak az egyik oldara. A másik oldalt mégnehezebb volt. Már csak a keret. Újabb két óra, sok szívás, és a szemem kinézése. Nem is tudtam egyszerre megcsinálni. De sok sok bevallom káromkodás után ott tarttunk, hogy lehet tölteni. Természetesen parcellánként, amiket jó lenne ugyanakkorákra tömni. Vettünk egy öntőedényt, és számoltuk hányat töltünk egybe. Egészen jól haladtunk. Próbálgattuk közben, és egyre lelkesebbek voltunk. Egyik oldala megtelt. Fél óra kellett a lukak bevarrásához, és némi gerincfájás... Másik oldal. Sokkal könnyebb volt a növekvő súlyt kezelni mint gondoltuk. Gond nélkül megtelt a második 6 parcella is. Kivéve az utolsó, mert elfogyott a plyeva(nem a becsléssel volt a gond, hanem loptam már belőle a párnákhoz). Úgy döntöttem, ennek ellenére felavatjuk az éjjel. A másokdik kör lukvarrás még tovább tartott, már majdnem feladtam... de ELKÉSZÜLT!!! Bevittük a helyére, mert míg én varrogattam a töltőlukakat Gergő leeresztette a matracot, felsöpörte a szobát, sőt még csomó mindent el is pakolt, csak hogy érzékeltessem mennyi idő kell egy erős anyag kézzel összevarrogatásához. Becipeltük, ráfeküdtünk, és imádtuk:D. Anyukám is kipróbálta, és döbbenettel konstatálta, hogy ez aztán nem semmi. Igazi memóriamatrac. Tökéletesen alátámaszt, teljes ellazulást biztosít. Mikor kiujjongtuk magunkat feltakarítottuk a szétszóródött pelyvát a konyhában, és elmentünk a városba sétálni, gyermek meg a nagyszülőkkel maradt itthon, de ez már nem tartozik a tárgyhoz.
Szummázva a dolgot, 6000ft alatti áron van egy fantasztikus matracunk, igaz 15-20 óra munkám benne van, de kifáradt hátamat már az első éjszaka kárpótolta. Mindenkine csak javasolni tudom!!! Fotó is lesz, csak épp rajta alszik a fiacskám, meg amúgy sincs rajta sok látnivaló. A maradék anyagból, mert az is van, még a varrógépem is kap takartó. És már tervezés alatt van egy ülőgarnitúra majd az új házunkba, mert teljesen beleszerettünk a pelyvába. Már vár egy 15kgos zság kölespelyva rám, amivel még nem tudom mit fogok kezdeni, sokkal finomabb dolog, de ha egyszer rájövök, szerintem az is jó helyre kerül majd.

(felébredt a ded:))

Kérés

Egy Édesanya arra kér minket, hogy mondjunk el egy imát kicsi lánya gyógyulásáért. Ha tudunk, segítsünk.

Hordozás a médiában 1.

Új rovatot nyitok a blogomon. Kicsi fiamat születése óta hordozom, a mai napig is. Babakocsiban nagyon keveset ült, telán egy kicsit túlságosan is elvé vált a babakocsitlanság, ami ellen most küzdök.. de ez más kérdés. A Hordozás a médiában cím a Mamami fórum egyik topikjának címe, amit nagyon szeretek, és rájöttem, arra gondoltam, hogy egy ilyen témát a blogomba is beillesztek, mert az életmódunk lelki egészség részéhez nagyon szorosan hozzátartozik a hordozás.
Az első egy nagyon pozitív anyag, a Képmás magazin májuszi számának 16-17. oldalán találjató.

ANYA A VILÁG

"Vannak még helyek a Földön, a hol az anyák a gyerekek eredeti szükségleteit követik. Azokat az igényeket, amelyeket a csecsemő születésekor magával hoz. Az újszülöttet sosem hagyják egyedül akár alszik, akár ébren van és akkor sem, amikor sír. A gyermeket mindenhova magukkal viszik, oda, ahol az élet zajlik. És folyamatosan karban, hordozóeszközben tartják, magukhoz ölelik. A csecsemő érzi, hogy minden rendben van, hogy szívesen látott vendég a családban. A baba, majd később a kisgyermek is az édesanyával, vagy édesapával, nagymamával, testvérre van nappal, éjjel pedig az anya mellett alszik. Rácsos ágy, külön szoba, járóka, babakocsi nem létezik. Ők fejlődő országokban élnek...

A MÁSIK KERT Petrik Adrienn

Minden vágyam ezt a könyvet a kezemben tartani, és olvasni, és az előző részével együttű(amiről meggyőződésem volt hogy annó írtam egy postot, de sehol nem találom) a magaménak tudni. Egy másik vágyam, hogy az írója tervezze álmaim otthonát....lehet hogy meg kéne kérni?....

A MÁSIK KERT - RÖVID TARTALOM Kedves Adrien! Első könyved, az Asszony és háza ajánlásakor bevallottam, nem ismerlek, még sosem találkoztunk. Miután átnéztem a varázslatos fotókkal bőven illusztrált kötetet, már csak egyre vágytam, hadd mehessek oda, abba a mesebeli házba, lehetőleg azonnal. Egy szemtelen mondattal zártam rajongó soraimat: „Kuglófot ígértél... Jövök!" Azóta persze találkoztunk. Ha jól emlékszem, egy novemberi szerda reggel autóba pakoltál, és kivittél a házatokba, Törökbálintra. Már a kocsiban azt mondtad rejtélyesen, majd meglátod, tudja a ház meg a kert, hogyan fogadjon... Valóban mese volt... Itt bent a városban minden lucskos, szürke, fekete, nálatok mintha vastag porcukorba mártották volna a világot, minden hófehér. A ház, az oda vezető kőlépcső, a téglajárda, a terasz vidám deszkái... Hófehér volt a kert, a fák... És akkor átmutattál a szomszéd lejtős telekre. Néztem, néztem, de nem tudtam elgondolni, mit látsz te abban a meredeken lefutó, gazos, csökött bokrokkal és elöregedett fákkal teli, iszalaggal és bodzával benőtt, keskeny földdarabon, mit gondoltál ki azzal a csúcsra járatott fejeddel, amikor én csak egy rémesen benőtt, használhatatlanul lefelé zuhanó, semmilyen vágyamhoz nem idomuló, elhanyagolt telket látok. Csak álltál a frissen hullott hóban, és szelíden ennyit mondtál: - Látod, az a „másik kert". Ha minden jól megy, eladják, és ha még jobban, talán meg tudjuk venni... Ma már tudom, ha te ennyit, kis sóhaj kíséretében kimondasz, mérget vehetek rá, az már a tiéd. Van valami delejes, boszorkányos, vágykeltő boldogsághormon benned, ami addig dolgozik, varázsol, űz, játszik és álmodik, munkálkodik és alkuszik, míg a vágyott dolog egészen a tiéd nem lesz. Legyen az gyerek, állat, virág, ház, barátság, hóesés, nyári vihar, egy régi kerti pad... Vagy egy kert. Az a másik... A tiéd lett. Onnan tudtam, hogy megint elém raktak néhány oldalnyi képet és szöveget, s megint képtelenség volt letenni. Az új könyvedet. És nem hittem a szememnek. Ott pompázott a másik kert, élete virágjában, örök fiatalságban, buján, finoman, illatosan. Teli játékkal, derűvel, bravúros, mégis odaillő rendezésben, ahol szinte nyoma sincs emberi kéznek, erőszaknak, mintha minden virág, bokor és fa önmagától adta volna oda magát... Hortenziák, csöppnyi asszonyi melankóliával. Mohos kút, alatta derűs medence, ravaszul egyszerű vízátvezető csővel, ami nem más, mint egy, a szecesszió világát idéző, gyönyörűséges törött pálinkás üveg nyaka. Dekadens rózsák, korai hunyor, hányatott sorsú mesés tulipánok, saját magatok rakta kőpad, ahol a legjobb leülni... Párnák rajta a gyerekek régi pulóvereiből, hogy mindig ott legyen az illatuk, a színük a közeledben... És ott vannak a kutyák mind a négyen, a cicák ketten, és épek a virágok, nincs háborúság és buta kerítés... Kegyelmet kaptak a gyomnövények és helyet a vadvirágok, s úgy illenek az árvácskák és fürtös gyöngyikék, petúniák és cineák közé, mintha mindig egy kertben éltek volna... Látom a tavasz ragacsos rügyek, a nyár lobogását, őszi falevelek bíborát a lépcső szögletében, a vidám, havas pamacsot a kutyák lábán... A másik kert... mondtad álmodozva. Váltakozva nyílnak a virágok. Egyik elvirít, már nyit a másik. Csak nézek... Csökött bokrok, kiöregedett fák, ötlettelen meredély? Elképzelem, ahogy áttetted a lábad a kerítésen, s hanyatt feküdtél elnyújtózva, gyökerek szakadtak, ágak engedték le a karjukat, fűben rejtőzködő virágok simultak a karod alá, megadta magát a kert. Neked már csak álmodni kellett. Aztán ásni, földet mozgatni, ültetni, virágokat hozni, gyűjteni, cserélni... Mert úgy kertészkedsz, mint a régi falusi asszonyok, erdőről hoztak, egymástól kaptak palántát, tövet, vesszőt, oltványt. Hát így szaporítod te is a másik kert - megszámoltad - több mint hatszáz növényét, virágát... Adrien, rég találkoztunk... A kuglófod receptjét már tovább is adtam... Nem hívnál meg a kertedbe, oda, melléd, a kőpadra... Most talán egy hókiflire... SCHÁFFER ERZSÉBET

Hol a csokim:D?

Fiacskám elől mindent dugni kell...mármint, amben/amivel kárt tud tenni, amit nem akarjuk hogy megrágjon. Élelmiszereket tekintve nagyon ritkán van ilyen a lakásban, leszámítva a mosatlan héjjas kruplit és hagymát.
Két napja viszont beugrottunk az egyik nagyboltba itthon, és vettem magamnak egy tábal csokit... még aznap este ettem belőle pár kockát, majd gyerekbiztos helyretettem.
Már tegnap délután agyalgattam hova tehettem, de nem feccöltem bele nagy energiákat, este már uramat is megkérdeztem, aki csak vigyorgott, és természetesen fogggggalma ne volt róla, hogy ÉN, hova dughattam a gyermek (magam) elől a csokit:D. Ma már kicsit bosszant. Egy dolgo hogy így nem tudok rájárni, na de hogy még magamat is ennyire megóvjam egy kis elvtelenségtől....
Na mindegy majd előkerül, dehát hogy ez mekkora poén... erre is csak én vagyok képes... a kerti késemet is egy hétig keretsem, és hogy került elő, a homokozó játékos vödör kiborításakor... amik amúgy sose kötik le a fiacskámat, így a kés tényleg biztonságban volt:D De kérdés most is áll: Hol a csokim?

Egy fantasztikus élmény

Alaprajzok bújásával, kivitelezők árajánlatért való zaklatásával tellnek napjaim. Alaprajz tekintetében találtam egy remek oldalt, amin a keresési feltételeimre 1600 találatot dobott ki. Tegnap délután óta néztem végig egyesével a rajzokat. Kitartóan gyűjtögettem kifele hogy melyik jöhet szóba, milyen változatással. Jojózott a szemem, kezdtem feladni, és kezdtem csalódott lenni, hogy ennyire furák vagyunk, hogy 1600 tervből egy sem felel meg nekünk. Uramnak is küldtem át az esélyeseket, és feleletei, remek, csak..., ez se rossz de..., szupi, viszont..., és pont ez járt az én fejemben is. Aztán egyszercsak megnyitottam a kb 650. tervet. Nem hittem a szemenek. Ott volt kívülről, belülről a ház, ami 90%ban megfelel kényes elképzeléseinknek, és tekünk adottságainak. Átküldtem Életem párjának, aki szintén azt a lehetőséget látta benne, amit én. Közöltem vele, hogy ha ő is úgy gondolja nem keresgélek tovább. Egyetértett, ez a mi házunk. Hangulatra, elrendezésre, mindenhogy. Felhívtam a céget, holnap hívnak egyeztetésre. Lecsuktam a laptopot, és végre mentem a dolgomra. Végre kicsit felaszabadultabban pörgött az agyam, és szépnek láttam az előttünk álló építkezést, ami az elmúlt két napban kicsit borongósabbá vált, a sok kilátástalan kérdés mellett. Van egy terv, amit 8 nap alatt megkapunk a telkünkre és igényeinkre szabva, amit már csak le kell adni. Ez a nyolc nap pont elég arra, hogy én is beszerezzem a szükséges papírokat amiket le kell adjak az önkormányzaton. Lehet hogy most tényleg elkezdődhet....
Aztán jött egy másik érzés, ami még fantaszikusabb dologra döbbentett rá. A Férjem és én, minden vita nélkül, komromisszumok, rosszérzés, és kellemetlenség nékül választtuk ki a házat, amit szeretnénk. Ugyan arró házról álmodik Ő, mint én. És ez csoda... szerintem ritka kincs az ennyire egybevágó álom... Fantasztikus pár vagyunk, és ezt olyan jó volt ma megélni.