Alakulunk

Nő a pocakom, közeledik az időpont, amikor négy embernek kell élet és alvóhelyet biztosítanunk pici lakásunkban. Hosszú folyamat volt bennem mire ez egy belátható feladattá vált.
Első stádium a pánik volt, és az hogy ez lehetetlen. Nem sok időt szoktam magamnak hagyni erre a részre, mert nem vezet sehova, másrészt meg nincs lehetetlen, csak tehetetlen.
Második stádiumban a ki fog alakulni gondolat uralkodott el rajtam, de ahogy telt az idő, be kellett lássam, hogy ennél többet kell tegyek a dologért.
Harmadik stádium a kezembe veszem az ügyet, de pánikba esek címet viselhetné. Körülnézek a neten, nem találok semmit, aztán mégis, de egek mennyibe kerül, és hova tesszük, és akkor mi hogy lesz, és ez nekem beláthatatlan, feladom.
Negyedik stádiumban ezen is átlépve felismerem, hogy a barátaink asztalosak. Hogy egy sereg dolog van a lakásban, amire semmi szükség. Egyre több dolog kezd bíztatóan alakulni. Találkozunk valakivel, aki épp most akar kuncsafkört bővíteni gipszkartonozást is vállal, és szivesen kijönnek méltányos áron Bicskére, és a plus 4 négyzetméterünk egy délután alatt kialakulhat.
Ötödik stádiumban konkrét terveket szövögetek. Rajzok, rendeléseket adok le, és felmérem mit kell előkészíteni a lakásban ahhoz, ha a bútorok megjönnek szinte észrevétlenül foglalhassák el helyüket, viták, konfliktusok és pánik nélkül(hihi).
Hatodik stádium a megvalósításé, és már itt tartunk. Az egyik nagyszekrény kikerült a lakásból, egy polc is, aminek hugomék nagyon örültek. Könyveket, ruhákat átválogattuk, anyagaimat rendbetettem, és az ütemterv alappilléreit megosztottam urammal, és lassacskán adagolom is a pontosabb infókat, ahogy közeledik egy egy konkrét feladat. Jól haladunk.
Terveimben volt még sok sok kérdőjel, opció a kezdet kezdetén, de hát rugalmasnak kell lenni. Nyitott vagyok minden infóra, és lehetőségre, amik jönnek is szépszámmal. Legutóbbi ilyen meglepetés egy üvegajtós kis szekrény volt, amit nagybátyáméktól hozott apukám vasárnap. Beleszerettünk, bár még nem tudtuk hova rakjuk. Kértem két napot Gergőtől, hogy opciókkal álljak elő, amiből aztán választhatunk.  Minden lehetséges jövőbeli bútorelrendezést figyelembe véve megtaláltuk a megfelelő falfelületet. Eldöntöttük mi kerül bele, örömmel használtuk ki máris fejben a felszabaduló helyet, és ma nekiálltunk, és be is fejeztük. Szerintem remek lett. Közben pár ötelt még felmerült, volt amit elvettünk, volt amit megvalósítottunk, és az eredmény az magáért beszél szerintem.

Egy nagyobb lélegzet vételű ütem vár még ránk mielőtt megérkeznének a bútorok, meg egy ideális világban még a gipszkartonozás is megtörténik előtte, de azért még tennem kellene. Letisztul az új berendezés, mindenkinek kialakul a saját kis területe, és rólam meg kerül le szép lassan a nyomasztó teher. A végén még jobb lesz az új helyzet, mint az eddigi:).

Babaprojekt...

Ezer éve nem írtam, pedig annyi, de annyi minden történik velem, körülöttem... Babát várok.. lassan 26 hetet is betöltöm... holnap...Nem terveztük, eleinte nagyon nehezen is viseltem, talán épp a lelkiek miatt, nem tudom, de ma már jól vagyok. Jól érzem magam a bőrömbem, és végre elkezdtem terveztgetni is a gyerekek fekvőhelyeit. A lakás átrendezését. Költségvetés, rajzolgatás, és öröm, mert úgy látom remek megoldásokat találunk.
Már tudjuk, hogy még egy fiúcskával bővül a család, ami sokat egyszerűsét az életen, pl nem kell ruhákat beszerezni.

Tegnap megtaláltam Olivér ideális új ágykomplexumát.(a kép csak illusztráció, sokat fejlesztettem rajta hogy tökéletes legyen nekünk) Ő most galériára fog kölötzi, és alatta alakítunk ki neki egy kis játszókuckót.
Jelenlegi pocaklakónk pedig egyedi tervezésű kiságyat kap, pelenkázóval, alatta ágyneműtartóval. Anyáék rendelkezésünkre bocsájtanak még a lakásból 3-4nm-t, amiből szuper gardrob lesz, és hangszigetelő a kicsiknek, ha alszanak. Első, bőkezú számolgatásaim alapján 200000Ftből sikerül megoldanunk a dolgokat, bár a gipszkartonozás kapcsán még sok sok kérdőjel van. Nem baj, szépen lassan kitisztogatok mindent. Most örülök, hogy megvan az asztalosunk.
Végül pár friss kép a család minden tagjáról.
Május első vasárnapján kirándultunk:

Ekkora volt a pocakom a 22. héten:

Így készült az adventi manónk

Előző postomban láthattátok a kész művet. Készülés közben nem fotóztunk, arra már végképp nem volt időnk, de egy mesét mégiscsak megér.
A dolog ott indult, hogy még egészen időben megtaláltam a Gyerekszoba blogon a kiválsztott adventi naptár figuránkat. Ebben megnyugodva jó Pató Pál úri forma szerint, EJ!ráértem arra még:D. Aztán egyszercsak már egyere kevesebb, és kevesebb lett az idő, ahogy az már lenni szokott, és szegény manó létét sokminden fenyegette, mígnem egyik nap, nekiálltam, hogy na akkor én MOST pikk pakk, megvarrom a manót. Olyan könnyen, és gyorsan végigszaladt a fejemben a munkafolyamt. Bersze a megvalósításnál mindig adódnak gondok.
A fejecske, felsőtest résszel kezdtem.  A következő kérdések merültek fel:
-Miből legyen a feje? -testszínű rugalmas anyagot választottam
-Ki rajzolja meg a csinos kis pofiját?- kizárásos alapon én...
-Mivel tömjem ki?- terveimben pelyva szerepelt, de párom teljesen logikus érveivel elkanyarított a szivacs irányába. Ha valaki dolgozott már szivacstörmelékkel, akkor tudja, hogy még a jövő hét is szivacsos lett. Ráadásul a túl rualmas anyag, túl jól átvette a hatalmas szivacsadabok fermáját, ezért némiképp göcsörtös lett a fejecske.
-Miből legyen a blúza?- ha már karácsony, legyen piros, és az még van is itthon...
-A nagy szoknya, vagy a zsebek legyenek karácsonyi anyagból?-sajnáltam volna a karácsonyi anyagot ekkora szoknyára "pazarolni", főleg hogy amúgy sem érvényesül a zsebek miatt, így a zsebek lettek karácsonyiak.
-Miből legyen a szoknya?- Anyukám anyagai között is kutatnom kellet a jó ügy éredekében, míg végül rábukkantam erre a világosbarna keselejtezett lepedőre. Remekül megfelelt méretben, és színben is a célnak.
-Hogyan  kerüljenek a számok a zsebekre?- Gergőm döntött: cikcakkvarrással írjuk rá. Ez valami böszme nagy feladat volt:D. Gergő előrajzolta, rágombostűzta zsebek hátára a merevítő anyagot, majd vasalta a zsebeket. Én meg nyomtam a gépet, és forgattam az anyagot. Az túlzás hogy egységes, de számozott zsebek díszítik a manócskát. (2.5óra...)
-Mitől nem fog lógni a baba feje?- Ismét férjem mentette meg a  helyzetet: Tengyünk egy vállfát a vállába, és a tarkóján vezessük ki, így máris akasztója is van. Tudom hogy elég mobid, de működik.
-Melyik gomb legyen a szeme?- Némi vita után két szerintem hatalmas kék szemecskére esett a választás. Végülis nem is rossz.
Ekkor a baba már fenn lógott az ajtón. Zsebeit megpakoltam, és már csak a kopasz fejére hiányzott valami... de nagyon. Gergővel álltunk a fura kis fazon előtt, és röhögtünk. Ekkor még lógtak a rettenetesen hosszúra, és a szivacs miatt göcsörtötsre sikerült kezei is. Éjfél volt. Menthetetlenül kezdeni kellett valamit a rémisztően meredező kezekkel. Így történt, hogy egy gombostűvel hátul összetűztem a kettőt. Meglepően jó eredményt elérve ezzel. A kérdés azonban még mindig ott lebekett: MIT TEGYÜNK A FEJÉRE? Hajat kéne rá varrni... mondta uram, én meg jelentőségteljes pillantást vvetettem rá mely kb ennyit jelentett: december másodika hajnali negyed egy van, és te el se tudod képzelni hogy mekkora meló hajat varrni, meg amúgy is milyen frizurát? Meg miből? stb.... Fogtam a sálamat, és a fejére tettem kínomban. Kínso vigyorral lehett csak szegénykére nézni...Ekkor jött a nagy ötlet:
Két hete fontam vesszőből egy furcsán sikerült ceruzatartónak indult csálé kosarat, amiben azóta Olivér krétáit tartottuk. A kréták most a tábla krétatartó részében landoltak, a fura alkotásom meg a baba fejére került. Ez feltette az íre a pontot, vagyis ádventi manónkra a kalapot.  Kicsit még megigazítottuk  a szoknyáját, lefotóztuk, és a jólvégzett munka elégedettségével mentünk aludni.

Egy megkésett mű

Idén úgy döntöttem, Olivérem elég nagyfiú már az adventinaptár bontogatásához. A csokoládés táblás ablaknyitogós szóba sem jöhetett természetesen. Anyukám is már régóta saját készítésűvel örvendezteti a gyermekeit. Ennek megefelelően én is úgy döntöttem, elkészítem azt a naptárat, ami ezután minden átdventben elvezeti fiacskámat karácsonyig. Igyekszem minden évben valami új fajta tapasztalattal megismertetni a mindennapi a jándékocskák által. Idén még csak azt tanulja, hogy minden nap csak egyet nyitunk ki.... nem könnyű. Természetesen én is nehezítettem a saját helyzetemen, mert a naptár csak tegnap éjjel készült el, de igazán elégedett vagyok a művel, ami sok sok viszontagságon ment keresztül, és nem kevés öteletelésen. Ennek kiteljesedése a sapkája:D, ami egy külön történet. (holnap reggel elolvashatjátok).
Ajándékként IKEA-s ujjbábok, és egy két faállatka került bele. Sajnos a ma reggel nyitásnál nem voltam jelen, mert rémes éjszaka után apa hagyott még pihenni, de hatalmas bábozásra jöttem ki a béka és a búvár főszereplésével. Nagyon élvezte a gyermek.
A manócska ötletét a Gyerekszoba blogról merítettem, ahol ennél kicsit angyalibb figura szórakoztatja a gyermeket, de mifelénk ilyenek Jézuska segítői:).

Töröttet, vagy meggtörjem?-Mandula

Avagy megéri e pucolatlanul venni.
1200Ft-ért vettünk egy kiló pucolatlan manudlát a Naprában.

40perc alatt pucoltuk meg Urammal.(szegény gazdagabb lett pár vízhólyaggal, pedig sok diót mogyorót tör amúgy)
Az egész lakás tele lett a pattogó héjjal.
A végén mérlegeltünk:
tisztított mandula: 290g
héjj: 734g
ennek alapján az összes: 1024g (pont egy giga:Dpontosan mért a csaj a blotban)

Ennek alapján azonban nem érdemes pucolatlant venni:(, mert 300g kerül 320Ft-be, ha pucoltat veszek.
De hogy mégis jó hírrel zárjam soraimat, a pucolt termék fantasztikusan finom, eddig életemben ez a legjobb marcipán amit valaha ettem.(legközelebb ha arra járunk, veszek pucoltat, és az ízösszehasonlításal is kibővítem a postot)

Telefon OFF

Ma két olyan telefon érkezett kicsiny hajlékunkba, amiből már csak egy is elég lett volna ahhoz, hogy kibuggyanjon belőlem.. és igazából annyira nem is off ami a blogomat tekinti, mert két olyan téma, amiben nagyon mellényúltak hogy engem kerestek.
1 Telefonhívás:
-Üdvözlöm, a Bicskei Postahivatlaból telefonálok, és ellenőrizzük a hirdetéskikordókat!!!!!, kaptak a napokban, TESCO, LIDLI és HELYI TÉMA újságokat?
- pillanat(persze ő nem látja a fejemet... meg a gondolataimat sem...).... igen, van mindhárom
-köszönöm szépen.

Na így leírva egészen kultúrált beszélgetés volt... de miért is említem itt meg? MERT ÚÚÚÚÚÚÚTÁLOM a szórólapokat. ÉS nem elég hogy valaki papírt, festékest vegyszert áldoz a kinyomásukra, nem elég hogy teletömik vele FIZETETT emberek a postaládánkat, még TELEFONON ellenőrzik is az előbb említettek munkáját, és erre is van milyen pénzből fordítani... Ez komoly??? EZ KOMOLY? azóta sem hiszek a saját fülemnek...és nézem a hatalmas kupac szóróanyagot az asztalon, mert ez a három felesleges szemét csak kicsiny része a teljes palettának.

2. telefon
Üdvözlöm, a FIIDESZTŐL keresem(bocsánat a sűrű "márkanév" emlegetésekért, de szöveghű szeretnék lenni, amennyire tudok)-kis szünet, amiben nekem volt módom egy "igen hallgatom"-ot elmondani, de mikor kimondtam már gyanús volt hogy lehet hogy géppel beszélek....
Valaki valamilyen villát jogtalanul vett meg, hatlamas számok, majd korház, bezérés, várakozás, ilyesmik, és valamivel ha egyetértek, akkor 1es gomb, ha nem, akkor 2es.. itt letettem.

Gondosan ügylek, hogy még véleményem se legyen a politika semmilyen területérő...tehát mellélőttek. Nem érdekel, hogy ki mit, mikor vett, és hogy ez mivel hozható kapcsolatba... szóval élem az életem, és igyekszem az ismert törlvényi kereteken belül mozogni...
Hány telefon meg ki naponta, mennyi pénz? Idő mondjuk nem, mert GÉP igyekszik nem is tudom mire rávenni, na de nehogymár...
Bocsánat a kirohanásért, de ez kikivánkozott belőlem...

V, v v?

Érdekes címet adtam számomra érdekes gondolataimnak:D
Hiányoznak a bogjaim. DE komoly harcot vív bennem a valós és a virtuális világ. Mert...A Virtuális vilában rengeteg baráttal osztom meg mindazt, ami bennem van. Élvezem a gépelést, és olyan életérzést biztosít, amit szeretek... Ami mégis némi nehézség, hogy ha már bejegyzést írok, szeretek mellé képet tenni, szeretem rendesen megszerkeszteni, és ettől a dolog máris sokkal több időt vesz el az életemből, mint amennyit reálisan szánhatnék rá. Beszippant ez a hatalas, végtelen világ, térülök fordulok, olvasok, keresek, írogatok, játszom, csevegek, twitter, facebook...soroljam? Órák is el tudnak telni...
3 napig nem volt gépem... elromlott a töltőm... némileg ideges is voltam... de be kell látnom, kellett az a csönd amit ez biztosított... Meg kellett tanulnom élvezni a Valós világot... És sikerült is... Elkezdtem VALÓDI naplót írni, mert én nagyon szeretek kézzel írni. Imádom a tollakat, füzeteket, és most elkezdtem megtölteni, kihaszánlni őket. Talán régimódi leveleket is kéne írjak néha, és igazi meglepetést szerezhetnék vele sok sok barátomnak... nem is rossz ötlet:D
Szóval komoly mérlegre tettem a VALÓS vagy VITUÁLIS kérdést... és úgy döntöttem igyekszem egyensúlyt tartani. (naná hogy ez már ma megbukott, amikor megjött a töltőm... ) Szükségem van Rátok, a gonosz beszólásokra, a bírálatra is, de azért mégis inkább a szerető, visszaváró szavak azok, amik megérik a sok sok itt töltött időt. Kapcsolatok, amik szépen lassan akár a valós világba is átkúszhatnak, új gondolatok, tapasztalatok. Adott esetben éppen magamról. Emelett viszon a napi felatlistámon mindent ki kell pipálni, aminek utolsó eleme minden nap, az időben való lefekvés... belel fogom tenni a "Fejedben lévő poszotok legalább egyikének megírása" pontot is, mert megérdemlem:D. De az utosó előtti feladat mégis az lesz minden nap, hogy a kézzel írott naplómmal és magammal leülök pár mondat erejéig, mert azt is megérdemelm:D
Önmagam, Férjecském, Gyermekünk, Családunk, Háztartásunk, Munkán... ezek mindegyikének hely kell az életemben, és élveznem is kell minden percet, amit megélek... úgyhogy van még mit fejlődnöm... pl úgy tenni a dolgomat, hogy nincs bűntudatom, hogy éppen mi más kellene csinálni.
Szóval feladatlistára fel, és pipáljunk, este pedig veregessük meg saját vállunkat, akár Virtiálisan, akár Valóságosan. Kinek hogy tetszik.