Szilda vacsorája, és új kihívás

Ma főtkukoricát főztem magamnak, ez jó ötlet volt, csak kár hogy semmit nincs kedvem enni. Egy csövet ettem, de gondolhatjátok hogy azzal nem laktam jól. Van még 4 de nincs kedvem, sem ahhoz, se máshoz. Viztiszogatok, pedig rámférne az evés, mert fogyok erősen. Nem gyengülök, meg nőies jegyim még megvannak, nem félek hogy elfogyok, de vannak akik már igen, bár ők jellemzően félősebbek mint én, bár kitudja kinek van igaza. A lényeg, hogy nincs kedvem többet enni, és ez elég általános állapot, de a vacsimról ennyit pont elég volt írni, mert ezt így is tovább tartot bepötyögni, mint a kukoricámat megenni, és nem tudom miért is írtam ezt le de szösszenetnek megfelel.

Az új kihívásom talánt többeket megmozga:D. Tegnap voltunk egy előadáson, ahogy az keddenként márcsak lenni szokott. Most a Biblia és a gabonák volt a téma. Nagyon kedvelem újabban a gabonákat, mert a kedvenc ételemet tudom belőlük nagy változatossággal készíteni, a KENYERET. Ami viszont nagyon új volt tegnap nekem, hogy a biblia milyen alapanyagból készült kenyeret javasol: búza árba, bab, lences, köles tönköly
Kérdés még bennem, hogy milyenek az arányok, a lencse és a bab valahogy nyersn liszttéőrölve kerülnek bele, vagy megfőzve, mintha pl krumpliskenyert csinálnék(azt sem csináltam még). Szerencsére több variáció még nem jutott eszembe, de ez csak idő kérdése... szóval most kísérleteséi stádium jön... mert nem lehet semmi ilyen kenyeret sütni, fehérjében komlettált már eleve a kenyered, az komoly, az én lelkemet felbolygatta, és ráadásul ilyen receptet nem lelek a neten, legalábbis magyarul tuti nem, szóval lehet hogy korszakalkotó recept fog a blogomra kerülni:D, és az még a végén a látogatottságomat is megdobaj majd. De a tökéletes kenyérminőség még fontosabb még nekem aki nagy bloggernek képzelem magam, a tényleg nagyok mellet aprócska:D.